2. Szlovénia tíznapos háborúja
1990 végén Szlovéniában népszavazást rendeztek. 93 százalékos részvétel mellett a választók kilenctizede a Jugoszláviától való elszakadás mellett voksolt. A ljubljanai vezetés tisztában volt azzal, hogy mindez a Szlovénia területén számos bázissal és laktanyával rendelkező Jugoszláv Néphadsereg (JNH) beavatkozását eredményezheti. Felkészültek a harcra. Létrehozták a könnyű fegyverekkel felszerelt, szlovén ”területvédelmi” egységeket, amelyekben 21 ezren szolgáltak. Kidolgozták a védelmi stratégiát. A JNH nyomasztó túlereje miatt gyors gerillahadviselésre, a laktanyák és bázisok blokádjára, a tankoszlopok bekerítésére és a légtér védelmére készültek. Nagy számban vásároltak tank- és légelhárító rakétákat.
JNH tankok Szlovéniában a tíznapos háború idején
1991. június 25-én a szlovén parlament kikiáltotta az ország függetlenségét. Másnap a szlovén erők meglepetésszerűen átvették a határátkelők ellenőrzését a jugoszláv hatóságoktól. A JNH vezetése ezt a jugoszláv szövetségi alkotmány alapján egyoldalú határmódosításnak minősítette és támadást indított a határellenőrzés visszaszerzéséért. Hamarosan kiderült azonban, hogy a belgrádi tábornokok elszámították magukat. A JNH laktanyáit és bázisait a szlovének bekerítették. Elvágták az élelmiszer- és lőszer-utánpótlást, megszállták a raktárakat. A legfontosabb utakat teherautókkal és kamionokkal barikádozták el, megakadályozva ezzel a páncélosok mozgását.
Amikor a JNH helikoptereket küldött körülzárt csapatai megsegítésére, a szlovén kormány jelezte, hogy le fogják őket lőni. A jugoszláv vezérkar ezt blöffnek tartotta. A szlovének azonban komolyan gondolták és június 27-én lelőttek két helikoptert. Az egyik pilóta szlovén származású volt. Ekkor vált világossá, hogy mit is jelent valójában a polgárháború. A területvédelmi erők támadásba lendültek: országszerte laktanyákat és bekerített menetoszlopokat vettek tűz alá, közlekedési csomópontokat, reptereket szálltak meg. A jugoszláv csapatok több helyen megadták magukat. A szlovén és horvát származású katonák tömegesen dezertáltak. A jugoszláv főparancsnokság belátta, hogy az első támadás kudarcba fulladt. Azzal számoltak, hogy nagyobb erők bevetésével 24 óra alatt képesek lesznek elfoglalni Szlovéniát. 1991. július 1-én teljes körű offenzívára kértek engedélyt. Ehhez viszont az alkotmány szerint szükség volt a tagköztársaságok beleegyezésére. Meglepetésre a szavazáson Szerbia nemmel voksolt, így a támadásra nem kerülhetett sor.
Milosevics több okból is kész volt beleegyezni a kis köztársaság függetlenségébe. Szlovéniának nem volt közös határa Szerbiával. Etnikailag homogén ország volt: kétmillió lakója közül mindössze 40 ezer (2%) volt szerb származású. Márpedig Milosevics azoknak a tagköztársaságoknak a távozását akarta megakadályozni, amelyek területén sok szerb élt. Ráadásul Szlovénia kiválásával az is elkerülhetővé vált, hogy a jugoszláv testületekben a szlovének a horvátokkal összefogva leszavazzák a szerb kezdeményezéseket.
Kisebb, szlovén sikereket hozó összecsapások után a felek nemzetközi közreműködéssel július 4-én tűzszünetet, majd három nappal később átfogó megállapodást kötöttek. A JNH megkezdte Szlovénia kiürítését. A szlovének megkapták a határellenőrzés jogát, viszont három hónapra felfüggesztették a függetlenségük hatályba léptetését.
A háború így csupán tíz napig tartott. A szlovén fél 18 halottat és 182 sebesültet, a JNH 44 halottat és 146 sebesültet vesztett. A harcokban életét vesztette több külföldi is. A fogságba esett jugoszláv katonák száma megközelítette az 5000 főt. Az anyagi kár nem volt jelentős. Őszre a JNH kivonult az országból, 1991. október 7-én pedig Szlovénia újra életbe léptette a függetlenségi nyilatkozatát. Az új ország első elnöke Milan Kucsan lett.
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Holokauszttagadás
"Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt." Állítólag ezt mondta Eisenhower tábornok, miután a saját szemével látta, hogy mit műveltek a nácik a táborokban. A nyugati szövetséges haderők főparancsnoka, a későbbi amerikai elnök jóslata hamarabb beigazolódott, mint gondolta volna. A holokauszttagadók főbb állításai az elmúlt 20 évben már alig változtak. A következőkben a megvizsgáljuk leggyakoribb téziseiket és a történettudomány által használt források - eredeti n [...]
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.