Digitális Konfliktus Adatbázis

Rahó zsidó lakói megkönnyebbüléssel fogadták az 1939 márciusában Kárpátalját elfoglaló magyar csapatokat. A csehszlovák uralom 1938. novemberi összeomlása óta ugyanis ukrán nacionalista bandák garázdálkodtak a környéken és szisztematikusan fosztogatták a zsidókat. A magyar hadsereg bevonulásától rendet és nyugalmat várt a rahói közösség. Ehelyett – hasonlóan a többi visszacsatolt területhez – a zsidóellenes intézkedések haladéktalan bevezetése következett. 1941 nyarán csendőrök házról házra járva ellenőrizték az állampolgársági papírokat és 16-17 családot letartóztattak, majd Ukrajnába deportáltak. Köztük volt Friedmann Sándor és felesége, született Tauber Blanka, valamint az asszony 14 rokona is. Mindnyájan Kamenyec-Podolszkijba kerültek, de a házaspárnak sikerült egy jóindulatú lengyel segítségével megszökni a mészárlás elől és visszajutni Magyarországra. A Tauber család többi tagját legyilkolta az SS. Friedmannék Pestszenterzsébetre mentek, ahol beszámoltak szomszédaiknak a tömeggyilkosságról. Korabeli bírósági iratokból kiderül, hogy meglepően pontosan, 22 ezerre tették a Kamenyec-Podolszkijnál kivégzett zsidók számát. A házaspár azért került a hatóságok látókörébe, mert feljelentőik szerint a tömeggyilkosság kapcsán magyarellenes kijelentéseket tettek. Friedmannék ezután különböző internálótáborokban raboskodtak. A férfi 1942-ben eltűnt a munkaszolgálatban, felesége túlélte a háborút.

Források: Friedmann Jenőné visszaemlékezése. 1960. január 21. Magyar Zsidó Levéltár XX-G, D 6/5. doboz; Kepecs 1993, 194. o.; Karsai 2011, 5. o.; Gross-Cohen 1983: Rachov.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz