Digitális Konfliktus Adatbázis

A német és magyar hatóságok Ágfalvára mintegy 1200 zsidó kényszermunkást hurcoltak 1944 végén. Ötvenfős csoportokba osztották őket, amelyek élére egy-egy fogolyfunkcionáriust („jupo” – Judenpolizei: zsidó rendőrség) állítottak. Az őrséget ellátó SA csak a jupókkal érintkezett, a parancsok végrehajtása az ő feladatuk volt. A németek itt is a megszokott brutalitással bántak a zsidókkal: rendszeresen verték és gyilkolták a munkaszolgálatosokat. Az ágfalvai jegyző 1945 novemberében például arról értesítette Szász Aladárt, hogy fia, Szász Iván 1944. december 11-én „koponyán áthatoló lövési sérülés által meghalt”; társa, Zilczer László pedig ugyanezen a napon „tüdőn áthatoló lövési sérülés következtében” vesztette életét. Előfordult, hogy az Ágfalván robotoló zsidókat Sopronba vezényelték, ahol a pályaudvaron vagonokat rakodtak. A két helység közti utat futólépésben kellett megtenni, és előfordult, hogy a lemaradó vagy egyszerűen a sor végén haladó zsidókat agyonlőtték.

A munkaszolgálatosokat az éhség és a betegségek is tizedelték. Más határ menti településekhez hasonlóan Ágfalván is felütötte fejét a tífusz. Csak február elején kezdődött meg a betegek elkülönítése egy különálló pajtában. A kórháznak nevezett épület lényegében kivégzőhely volt: az ide kerültekkel vagy a tífusz és az éhezés vagy az őrök golyója végzett. Jellemző a helyzetre, hogy az ágfalvai körjegyző 1945. február 1-jén aggódó levélben fordult a soproni járás főszolgabírájához és jelentette: „a halotti anyakönyvben eddig már 250 zsidó halálesetet jegyeztünk be”. A közigazgatási vezető az iránt érdeklődött, hogy erre a célra nem lehetne-e inkább a halasztási naplót használni, mert „a halotti anyakönyv a halálesetek nagy száma miatt a közeljövőben betelik, anyakönyvet [pedig] a mai viszonyok között kapni nem lehet”. A közegészségügyi katasztrófával fenyegető helyzet miatt február elején a soproni járásban fertőtlenítő állomások kezdték meg a működésüket. Hatásfokukat azonban jól mutatja, hogy több települést, így Ágfalvát is néhány héten belül teljesen le kellett zárni a tomboló járvány miatt.

Az ágfalvi tábort 1945. március 20-26-án evakuálták. A zsidókat Sopronba vitték, ahonnan a menetképeseket nyugat felé indították. A hátramaradtak néhány napon belül felszabadultak. A község körjegyzője 1945 májusában azt jelentette, hogy a megelőző hónapokban 591 zsidó halt meg Ágfalván. Az exhumálások során ugyanakkor jóval több, 820 ember holttestét tárták fel.

Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 178; Szita 1989, 145-149. o.; Karsai 1962, 676-677, 701, 712. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz