Digitális Konfliktus Adatbázis

Salgótarjánban az új, kádárista vezetőknek a megyei munkástanács működését akadályozó intézkedései, valamint a karhatalom összetétele és tevékenysége miatt vált különösen feszültté a helyzet 1956 december elejére. Állandósultak a tüntetések, a munkások 48 órás ülősztrájkot tartottak. A helyzetet különösen súlyossá tette a szénbányászok sztrájkra, amely kihatott az egész gazdaságra.

December 8-án hajnalban a megyei munkástanács küldöttsége Budapestre indult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács értekezletére, a karhatalom pedig a Salgótarjánhoz közeli Kisterenyén őrizetbe vette a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsának egyik tagját. Kiszabadítása érdekében a kisterenyei bányászok a megyeszékhelyre indultak. Támogatásukra számos bányából és nagyüzemből indultak a dolgozók a megyei főkapitányság és a megyei tanács elé. Ott elindulásuk hírére megerősítették a rendőrség és a fontosabb középületek védelmét, abba a várost megszálló szovjet egységet is bevonták. A fegyveres erőket Tömpe István belügyminiszter-helyettes utasította, hogy minden eszközzel védjék meg objektumaikat és a középületeket.

A főkapitányság elé érkező tüntetőknek egy rendőrtiszt felajánlotta, hogy válasszanak tárgyalóküldöttséget, de az emberekben már nem volt meg az ehhez szükséges bizalom, mire a rendőrök távozásra szólították fel a tömeget. A tüntetők azonban maradtak, sőt, egyre többen lettek, hamarosan már három-négy ezer ember tüntetett a rendőrség (és a megyei tanács) előtt, teljesen betöltve a szűk teret. Nemcsak a letartóztatottak elengedését, hanem a szovjet csapatok távozását is követelték, egyben kijelentették, hogy nem ismerik el a Kádár-kormányt, szidalmazták a karhatalmistákat.

Az egyre feszültebbé váló helyzetben a megyei tanács védelmére rendelt karhatalmisták közül néhányan lövéseket adtak le, mire az egyik tüntető egy hanggránátot dobott a karhatalmisták mögé. A robbanás pánikot keltett a rendőrség és a tanács védelmére rendelt fegyveresek között, tüzet nyitottak a tüntetőkre. A sortűz következtében 46-an meghaltak és 89-en megsebesültek.

A tragédia után a szovjet városparancsnokság azonnali hatállyal feloszlatta a megyei munkástanácsot, és a város területére este hét órától kijárási tilalmat rendelt el.

Forrás: Á. Varga László (szerk.): 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár, 1996. 37–41.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz