Konfliktustérképek

Az eberswaldei altábortól 2 kilométerre az FKM (Finow Kupfer und Messingwerke AG) lőszergyárában 1944 májusára munkaerőhiány alakult ki. Bár egyre több volt a megrendelés, a 6260 alkalmazottból több mint ezret behívtak a frontra. A maradék munkaerő fele már ekkor is külföldi volt, köztük 300 olasz hadifogoly. A helyzetet úgy próbáltak javítani, hogy júliusban egy ravensbrücki altábort állítottak fel. Hamarosan 200, zömmel lengyel és orosz nő érkezett két barakkba. Novemberben a 2000 munkás ötöde, 416 fő volt fogoly. Télre a tábort a várható kiürítésekre felkészülve tovább bővítették. Nyitottak egy gyengélkedőt, de az ellátás hiányosságára jellemző, hogy kötés helyett wc-papírt használtak, a keléseket pedig zsebkéssel nyitották fel. Januárban már 674 volt a koncentrációs tábori rab.

A foglyok reggel 6-tól este 6-ig dolgoztak. Töltényeket és nagyméretű lövedékeket gyártottak, csomagoltak. A vegyi anyagok és a lakk belégzése súlyosan egészségtelen volt. A műszak utáni pihenést lehetetlenné tette a gyári gépek zaja. A többség 21 év alatti lengyel, és orosz nő volt. A német munkások és osztrák mellett voltak még belgák, franciák, hollandok, görögök és jugoszlávok, valamint magyar zsidók is. Eberswaldeval együtt Finowban is Fritz Giese volt a parancsnok. Az SS- őrök bármilyen engedetlenségért ütötték, verték, szidták a foglyokat. A bánásmód ellen tiltakoztak a német, lengyel civil munkások. Ekkor valamelyest enyhült a bánásmód. A rabok kifejezetten jó viszonyt ápoltak a csehekkel, sőt még 2 SS-katonával is, akik híreket szállítottak nekik, bíztatták őket.

A kegyetlenkedés az utolsó hetekben sem volt ismeretlen. A munkaképtelenek attól rettegtek, hogy mi lesz velük a Ravensbrückbe való visszaszállítás után. Az SS szovjet áttörés esetére azt tervezte, hogy a foglyokat a raktárakban lövi halomra. 1945 márciusában az utolsó 300 foglyot visszavitték a főtáborba.

A témáról bővebben itt olvashatsz

További altáborokat itt találsz

Bibliográfia