Internetezés és értékek


Csepeli György - Prazsák Gergő

Társadalom az információs korban - projekt

 

Az információs társadalom kutatása két nagy területet fog át. A digitális szakadék kutatói évről-évre beszámolnak a szakadék szűküléséről a világ társadalmaiban (Angalesz-Tardos 2005; Fábián et al. 2007). E kutatók számára a digitális szakadék szűkülésének legfontosabb változója a szélessávú internethasználat elterjedése a társadalom különböző szegmenseiben. Az internet által teremtett világ kutatói az internethasználók különféle típusainak kialakulására, a hálózatosodásra, a wiki-tudás jellemző vonásaira összpontosítanak (Nyíri 2008). A World Internet Project keretében folyó kutatások eredményei alapján tudjuk, hogy az internet használatától való tartózkodás oka nem feltétlenül az anyagi szegénység, hanem inkább a restség (Dessewffy, Rét 2005). Ok lehet a tájékozatlanság, a technofóbia vagy az új dolgokkal szemben gyakran tapasztalható közömbösség. Ezzel ellentétben feltételezhető, hogy az internet használatára késztetnek az internet adta lehetőségekre vonatkozó ismeretek, a kíváncsiság, a nyugtalanság. Nem tudunk olyan kutatásról, ami az internethasználat meglétét vagy hiányát magyarázó motivációs lánc döntő fontosságú elemét, a társadalmilag megszerkesztett valóság jelentéseit végső soron meghatározó kognitív elemeket, az értékeket vizsgálná (Berger, Luckmann 1998).

 


 

Castells az egyes társadalmakat az individualizmus és a közösségiség között helyezi el, melyek terében a kultúra bocsátja az egyén rendelkezésére a történelem és a természet által biztosított anyagokat. A közösségiség kultúrája a vallásban, a nemzetben, a területiségben, az etnicitásban, a nemben és a környezetben gyökerezik. Az individualizmus kultúrája a piac által diktált fogyasztói viselkedést, a hálózatba kapcsolt egyének között létrejött új társulási formákat, s nem utolsó sorban az egyén által meghatározott élettervekre alapozott egyéni autonómia iránti vágyakozást foglalja magába (Castells 2007b).

 

Az internethasználat meghatározója tehát végső soron az értékek terében keresendő, melyek az internethasználat esetében mintegy felszólítják az egyént, hogy „légy önmagad”, míg a használat hiánya esetében némák maradnak.

 

A következő fejezetben néhány elemzést mutatunk be, amelyek hozzájárulhatnak az internethasználat és az értékek közötti kapcsolat természetének megismeréséhez, különös tekintettel annak a tényezőnek az internethasználatban játszott szerepére, amit Castells az egyéni autonómia iránti vágyakozásnak nevezett.

 

A magyar lakosság kulturális viselkedési mintáit felmérő kérdőív 30 értéket kínált fel a megkérdezetteknek, akik azt a feladatot kapták, hogy osztályozzák őket fontosságuk szerint. A megkérdezettek egy 0-tól 10-ig terjedő skálán állapíthatták meg, mennyire fontos számukra az adott érték, ahol a 0 azt jelentette, hogy az adott érték egyáltalán nem fontos, míg a 10 azt, hogy nagyon fontos.

 

Az egyes értékekre adott osztályzatok átlagai szerint létrejött rangsor maga sem tanulság nélkül való, jóllehet semmilyen meglepetést nem tartogat.  A 2008-ban megkérdezettek szerint legfontosabb a család, a szeretet, a boldogság, az anyagi biztonság és a jó közérzet. Amióta érték-vizsgálatokat végeznek Magyarországon, a rangsor elején mindig ugyanezek az értékek voltak (Hankiss 1983).  Ugyancsak nem változott a sor vége, ahol a legkevésbé fontos értékek raját a politika vezeti, melynek társaságában ott van a közélet, a vallás, a karrier, az utazás, a sport, valamint a kultúra is.

 

Az alábbi, 1. táblázaton mutatjuk be az értékek fontosság szerint képzett listáját, egymás mellé helyezve az internetezők és a nem internetezők válaszai alapján adódó sorrendeket. A két rangsor valamelyest különbözik egymástól. Igazán feltűnő különbség csak a szerelem, a haza és a pénz helyezésében látszik. A szerelem az internetezők körében a 9. helyen van, míg a nem internetezők körében a 21. helyre került. A különbség természetes indoka a két csoport átlagéletkorának jelentős eltérése: az internetezők fiatalabbak. A haza esetében a tendencia fordított. A nem internetezők rangsorában a haza a 9. helyen van, míg az internetezők csoportjában ez az érték a 15. helyen szerepel.  A pénzt a nem internetezők sokkal fontosabbnak tartják, mint az internetezők (10. vs 18. helyezés), aminek okai messze túlmutatnak az internetezésen, s nyilván a két csoport közötti társadalmi-gazdasági különbségekkel függnek össze. A nem internetezők jóval inkább híján vannak az anyagiaknak és a pénznek, mint az internetezők.

 

1. táblázat. Értékek és internetezés


 

nem használ internetet

használ internetet

 

átlag

rangszám

átlag

rangszám

család

9,71

1

9,78

1

szeretet

9,08

2

9,30

3

békesség

9,03

3

9,04

6

anyagi biztonság, jólét

8,91

4

9,12

5

boldogság

8,91

5

9,38

2

jó közérzet

8,90

6

9,17

4

szabadság

8,68

7

8,95

8

belső harmónia

8,65

8

9,02

7

haza

8,42

9

8,30

15

pénz

8,24

10

8,12

18

társadalmi igazságosság

8,20

11

8,36

13

önmaga

7,97

12

8,52

10

társadalmi megbecsülés

7,61

13

8,11

19

humor

7,54

14

8,46

11

műveltség

7,50

15

8,38

12

bölcsesség

6,98

16

7,64

22

munka, hivatás

6,90

17

8,26

16

szabadidő, kikapcsolódás

6,87

18

8,13

17

barátok

6,64

19

7,98

20

önmegvalósítás

6,52

20

8,31

14

szerelem

6,39

21

8,55

9

változatos, érdekes élet

6,26

22

7,88

21

kultúra

6,01

23

7,08

25

vallás, hit

5,67

24

4,90

29

tanulás

5,55

25

7,56

23

közélet

5,54

26

6,14

28

karrier

5,09

27

7,38

24

utazás

4,56

28

6,67

26

sport

4,47

29

6,52

27

politika

3,97

30

4,20

30

 

A 30 érték fontosság szerint történő osztályozását meghatározó rendező elvek felderítése végett főkomponens-elemzést végeztünk, együttesen kezelve a teljes mintát.[1] Az elemzés eredményeként kapott öt értékosztályt a 2. táblázaton mutatjuk be.


Az első osztályba az élmény-értékek kerültek, melyeket akár Horatius is választhatott volna, ha megkérdezettjeink között szerepel. A második osztályban az érvényesülés értékeit látjuk, melyeknek a motivációs ereje külső nyomásból származik, de a külső hatás interiorizálódhat. A harmadik osztály a klasszikus romantikus értékek találkozási helye, amelyek az értékek jegyében kötik össze az egyént a társadalommal. A negyedik osztály a magánélet színterében élő és működő értékeket egyesíti. Itt találjuk a műveltséget, ami a tudás-transzfer kulcsértéke. Az ötödik osztályba azok az értékek kerültek, amelyek az érvényesülés elsődlegesen belső motivációit határozzák meg.


2. táblázat: Érték-osztályok és értékek (főkomponensek)


érték-osztályok

értékek

kommunalitás

faktorsúly

magyarázott variancia (%)

élmény

szabadidő, kikapcsolódás

0,66

0,81

60,03

barátok

0,68

0,82

kultúra

0,6

0,78

humor

0,46

0,68

külső érvényesülés

pénz

0,36

0,6

49,1

anyagi biztonság, jólét

0,55

0,74

önmaga

0,5

0,71

boldogság

0,54

0,73

társadalmi megbecsülés

0,51

0,71

idealizmus

bölcsesség

0,41

0,64

53,22

békesség

0,6

0,78

szabadság

0,57

0,76

haza

0,48

0,7

társadalmi igazságosság

0,56

0,75

belső harmónia

0,57

0,76

magánélet

család

0,3

0,54

49,33

szeretet

0,65

0,81

műveltség

0,5

0,71

jó közérzet

0,52

0,72

belső érvényesülés

munka, hivatás

0,41

0,64

55,48

közélet

0,3

0,55

tanulás

0,63

0,8

karrier

0,72

0,85

szerelem

0,64

0,8

önmegvalósítás

0,66

0,82

sport

0,57

0,75

utazás

0,58

0,76

változatos, élvezetes élet

0,48

0,7

 

Az öt érték-osztály mentén érdemes megvizsgálni, hogy milyen, és mekkora csoportok különülnek el a mintán belül. A csoportosítást ezúttal is K-Means klaszter-eljárással végeztük. A csoportosítás eredményeként négy csoport különül el. A legnagyobb csoportra az értékek bősége jellemző, míg a legkisebb az értékeket nélkülöző, értékhiányos csoport lett. A második legnépesebb csoportot az önmegvalósítók alkotják. Az idealisták (haza és szabadság) és romantikusok csoportjának mérete az utóbbi kettő közé esik.


3. táblázat. Érték-osztályok szerint képzett csoportok

érték-osztályok 

 

 

 

 

 

önmegvalósítók 

idealisták 

értékhiányosak 

érték-gazdagok 

élmény 

0,04 

-1,07 

-1,18 

0,66 

külső érvényesülés 

-0,26 

-0,23 

-1,73 

0,67 

magánélet 

-0,29 

0,02 

-1,86 

0,63 

belső érvényesülés 

0,16 

-1,3 

-1,11 

0,66 

idealizmus 

-0,46 

0,14 

-1,8 

0,67 

elemszám
(%) 

813
(27,6) 

491
(16,6) 

325
(11) 

1317
(44,7)

 

 

Az érték-osztályok szerint képzett csoportok távolról sem azonos módon oszlanak meg az internetezők és a nem internetezők körében. Az értékrend és az internethasználat között szoros összefüggés van, amit a következő táblázatban mutatunk be.

 

 

4. táblázat. Értékrend és internet-használat

 

nem internetezik

internetezik

összesen

önmegvalósítók

48 %

52 %

100 %

idealisták

87 %

13 %

100 %

értékhiányosok

75 %

25 %

100 %

értékgazdagok

45 %

55 %

100 %

χ²: 318,72  df: 3 szig. 0,000 Cramer’s V: 0,33 

 

 

Az internetezők többségben vannak az érték-gazdagok csoportjában, miként arányuk nagyobb az önmegvalósítók között is. Érdekes azonban, hogy az idealisták túlnyomó többsége nem internetezik, miként nem internetezik az értékhiányosok zöme sem. Ez az eredmény megerősíti azt a korábbi benyomásunkat, miszerint a nem internetezők egyik táborát a társadalom minden szempontból deprivált, a „régi szegénység” által sújtott csoportja adja, másik táborukat viszont a ”régi gazdagok” lakják, akik lelkileg túl konzervatívak és gátlásosak ahhoz, hogy az új kommunikációs technológiák által biztosított új kulturális (és egyéb) lehetőségekkel élni tudjanak.


1. Autonómia és internetezés 

 

Ha a különbség nem is volt túl nagy, mégis úgy találtuk, hogy az internetezők körében az önmegvalósítás értékrendje dominánsabb, mint a nem internetezők között. Ezen a szálon elindulva megkíséreltük feltárni, hogy az autonómia milyen szerepet játszik az internetezésben. Castells szerint a modern társadalomban élő egyén élete a tőle magától függő projektek sorozata, melyek megvalósításában az internetnek páratlan szerep jut. Az információs társadalom a tömeges individualizmus színtere, ami felszabadítja az egyéneket a kollektív kényszerek hatalma alól, és sokakkal kommunikálva mindenki maga szabhatja meg saját élete kereteit. A magyar lakosság kulturális viselkedését felmérő vizsgálat kérdőívében két olyan kérdést találtunk, amelyek lehetőséget adtak az „autonómia” operacionalizálására. A kérdések megválaszolása során a megkérdezettnek meg kellett jelölnie egy ötfokú skálán, hogy két, egymással ellentétes tartalmú kijelentés közül melyikkel ért inkább egyet. Az egyik esetben a „Légy független!” felszólítás az „Engedelmeskedj!” felszólítással állt szemben, a másik esetben pedig a következő két állítás között kellett dönteni: „az ember maga alakítja a sorsát”, illetve „az ember nem ura a maga sorsának”. A válaszadók többsége inkább az autonómiát hangsúlyozó kijelentésekkel értett egyet. Abszolút többségük (57%) fogadta el azt a kijelentést, miszerint „az ember maga alakítja sorsát”, és csak 17 százalékuk értett egyet az ellenkező tartalmú állítással. A „Légy független!” maximát 40 százalékuk fogadta el, míg az engedelmességre való felszólítás 28 százalékuk számára volt elfogadható. A két kérdésre adott válaszokból egyetlen főkomponenst hoztunk létre, amelyet belehelyeztünk az internetezést magyarázó szocio-demográfiai változók már ismertetett terébe.

 

1. ábra. Autonómia és internethasználat

TarsInformaciosKorban-tanulmany-Ertekek_html_58caa28

  

Az internethasználatot magyarázó változók terében az autonómia láthatóan központi szerepet tölt be, ami felerősíti és közvetíti az életkor és a településtípus már ismert meghatározó hatásait. Mindenekelőtt az életkor és az autonómia kapcsolatát kell kiemelnünk. Minél fiatalabb a válaszadó, annál inkább hajlamos egyetérteni az autonómiát hangsúlyozó állításokkal, és hasonló irányú kapcsolatra bukkanunk akkor is, ha a lakóhelyül szolgáló település városiasságát vesszük figyelembe. Mint láttuk, az internethasználatra közvetlen és pozitív hatással van a magas iskolai végzettség, a jó vagyoni helyzet és az idegen nyelvek ismerete. Ez a három változó az élet individuális projektjének megvalósításához múlhatatlanul szükséges eszközök birtoklására utal, amelyek mindegyikéhez jól láthatóan hozzátartozik az autonómia.

 

Az autonómia közvetlenül megtapasztalhatóvá teszi a fiatal életkor és a városias környezet adta tanulási és karrier-lehetőségeket, melyeknek a kiaknázásához az internet-használat nélkülözhetetlen.

 

1.1. Szabadság és egyenlőség


A politikai ideológiák központi értékei a szabadság és az egyenlőség. Egyik sem hiányozhat a modern társadalomból, de ezek az értékek ellentmondásos viszonyban vannak egymással. Ha nagy a szabadság, kicsi az egyenlőség, és fordítva: ha nagy az egyenlőség, kicsi a szabadság. Akik a szabadságot fontosabbnak tartják, mint az egyenlőséget, azok az egyént előbbre helyezik, mint a közösséget, melyben az egyéni szabadság korlátozóját látják és láttatják. Akik viszont az egyenlőséget tartják fontosabbnak, azok a közösséget helyezik előbbre az egyénhez képest, akiben a közösség egészének jólétét veszélyeztető tényezőt látnak és láttatnak. A szabadságpárti ideológiai álláspont ideáltípusa Nietzsche (2000b), míg az egyenlőség elsőbbségét hangoztató ideológiai álláspont ideáltipikusan Rousseau-hoz köthető (Rousseau 1978). A European Values Study[2] (röviden: EVS) elnevezésű nemzetközi kutatási program keretében 2008 végén és 2009 elején vizsgált 1500 fős országos reprezentatív mintába bekerültek véleménye ebben a kérdésben élesen megoszlott. Amikor a megkérdezetteket arra kérték, hogy a szabadság és az egyenlőség között válasszanak, többségük (51%) az egyenlőség mellett döntött, vagyis azt vélték fontosabbnak, hogy ne legyenek hátrányos helyzetű emberek, és a társadalmi osztálykülönbségek ne legyenek túl nagyok. Kisebbségben maradtak azok (46%), akik szerint a személyes szabadság a fontosabb, vagyis az, hogy az ember szabadon élhessen és ne korlátozzák életcéljai megvalósítását. (A megkérdezettek 3 százaléka nem adott érdemi választ).

 

A válaszokat az internetezés függvényében vizsgálva azt mondhatjuk, hogy az internetezők körében Nietzsche valamivel népszerűbb, mint Rousseau, és a nem internetezők esetében fordított arányokat kapunk. Míg az internetezők 51 százaléka a szabadságot választotta az egyenlőséggel szemben, a nem internetezőknek csak a 44 százaléka döntött így.  A nem internetezők 55 százaléka az egyenlőség mellett foglalt állást, míg az internetezők között az egyenlőségpártiak aránya 48 százalékos volt.


1.2. Individualizmus és etatizmus 

 

A kérdőívben volt egy kérdésblokk, amelyben az egyén és az állam szerepvállalásaival kapcsolatos ellentétes nézeteket soroltak fel. A válaszadóknak hat esetben kellett eldönteniük, hogy melyik nézetet vallják inkább a magukénak.

 

I. Az egyik oldalon azok az álláspontok voltak, melyek szerint (1) az egyéneknek nagyobb mértékben kellene felelősséget vállalniuk a saját magukról való gondoskodásban; (2) a munkanélkülieknek minden lehetséges munkát el kellene vállalniuk, másképpen el kellene veszíteniük a munkanélküli segélyt; (3) a verseny jó dolog, mert keményebb munkára és új ötletekre ösztönzi az embereket; (4) az államnak több szabadságot kellene adni a vállalatok számára; (5) az egyéni erőfeszítéseket nagyobb mértékben kellene ösztönözni; és (6) az üzleti szférában és az iparban növelni kellene a magántulajdon arányát.

 

II. A másik oldalon felsorolt álláspontok szerint (1.1) az államnak nagyobb mértékben kellene felelősséget vállalnia az emberekről való gondoskodásban; (2.1) a munkanélkülieknek meg kellene adni a jogot, hogy visszautasítsák a nekik nem tetsző munkát; (3.1) a verseny káros, mivel a legrosszabbat hozza ki az emberből; (4.1.) az államnak hatékonyabban kellene ellenőriznie a vállalatokat; (5.1) a jövedelmeket egyenlőbbé kellene tenni; és (6.1) az üzleti szférában és az iparban növelni kellene az állami tulajdon arányát.

 

Az első nézetrendszer markáns pro-kapitalista, individualista orientációt követ, míg a második nézetrendszer antikapitalista, etatista alapokon nyugszik. A kérdések összeállítása úgy történt, hogy az I. és a II. csoportba sorolt vélemények páronként egy tízfokozatú skála két végén helyezkedtek el, s a megkérdezettek feladata az volt, hogy véleményüket a tízfokú skálán adott osztályzattal fejezzék ki annak megfelelően, hogy inkább az individualista, vagy inkább az etatista véglethez állnak közelebb.[3] Feltételeztük, hogy az egyes nézetekkel kapcsolatosan kifejezésre juttatott válaszadói vélemények elkülöníthetők a két rendező elv mentén. Feltételezésünket faktoranalízissel kíséreltük meg verifikálni. A hat változó két faktorra illeszkedett, ugyanakkor két változó esetében alacsony volt az illeszkedés mértéke. E két változó közül a munkanélküliek munkavállalásával kapcsolatos attitűd külön faktort foglalt el, s mindkét faktoron pozitív értékkel rendelkezett. Ebből arra következtethetünk, hogy a munkanélküliek munkavállalásával kapcsolatos attitűdök között kevésbé különíthető el az individuális és az etatista attitűd: alapvető elvárás, hogy a munkanélküli válogathasson és kedve szerint vállaljon, illetve ne vállaljon bizonyos munkákat. A faktoranalízis eredményei alapján a másik kihagyott változó a jövedelemkülönbségekre vonatkozott. Mint az alábbi táblázatból is látható, társadalmi elvárásnak tekinthető a jövedelmek egyenlőbbé tételének igénye. Miután e két változó nem illeszkedett megfelelő mértékben a faktoranalízis által elkülönített látens struktúrába, a fennmaradó négy változó esetében főkomponens-analízist végeztünk. Ennek eredményeit (is) mutatja a következő táblázat.

 

 

5. táblázat. Az individualizmus-etatizmus főkomponens elemzése

 

átlag

kommunalitás

faktorsúly

N

egyéni felelősség – állami felelősség

5,5

0,34

0,582

1491

a verseny jó – a verseny nem jó

4,4

0,44

0,67

1483

vállalatok szabadsága – vállalatok ellenőrzése

6,68

0,43

0,65

1470

magántulajdon arányának növelése – állami tulajdon arányának növelése

6,3

0,49

0,7

1449

munkanélküli nem válogathat – munkanélküli válogathat

3,84

kimaradt a főkomponens-elemzésből

1500

jövedelemkülönbségek – egyenlő jövedelmek

6,44

1495

Magyarázott variancia: 42,4%

 

Az individualizmus-etatizmus főkomponens negatív értékei az individualista nézetrendszernek felelnek meg, mely szerint kívánatos az egyéni felelősség növelése, a gazdasági szereplők versenye, a vállalatok szabadsága és a magántulajdon arányának növelése az üzleti szférán belül, s nem kívánatos a jövedelmek egyenlősítése. A pozitív irány viszont az etatista nézetrendszernek felel meg, ami az állami felelősségvállalás fokozását, a vállalatok hatékonyabb ellenőrzését, az állami tulajdon részarányának növelését és a jövedelemkülönbségek csökkentését pártolja. A 100. táblázat azt mutatja, hogy az individualizmus és az etatizmus kérdésében való állásfoglalás jellemzően megkülönbözteti az internetezőket és a nem internetezőket. Az internetezők a főkomponens negatív szárán helyezkednek el, ami individualizmust jelent. Ezzel szemben a nem internetezők a főkomponens pozitív szárán vannak, ami etatizmusra utal.


6. táblázat. Internetezés és az individualizmus-etatizmus főkomponens (score-átlagok)

 

individualizmus-etatizmus főkomponens (átlag)

nem internetezik

0,2

internetezik

-0,25

eta²: 0,05 ; F próba szig. 0,000

 

 

 

Magánbűnök és közbűnök

 

Az egyén önmaga által meghatározott életének tervezése és az államtól való függetlenség akarása mélyrehatóan befolyásolja a társadalom normáihoz való viszonyt, amelyek meghatározzák, hogy a társadalmilag nem jóváhagyott cselekmények sorában mi számít megengedhetőnek és mi megengedhetetlen bűnnek.[4] Az autonómia az erkölcsi tudat teljesen más működését feltételezi, mint az etatizmus. A különbség a konvencionalitás szerepében van. Az autonóm személy számára az erkölcsi konvenció viszonyítási alap, ami csak egy az adott cselekmény (és a cselekvő) megítélésének szempontjai közül. Ezzel szemben az etatista gondolkodás számára az erkölcs forrása a tekintély által alátámasztott konvenció, ami egy-egy cselekmény és cselekvő megítélésének egyedüli forrása. Ebben az esetben az erkölcsi ítéleteket a szabályok betű szerinti értelmezése, a kérlelhetetlenség jellemzi (Kohlberg 1964, Ranschburg 1984). Az EVS kérdőívben volt egy kérdéssorozat, amely egyes erkölcsileg elítélhető cselekmények kapcsán azt firtatta, hogy a megkérdezettek hová helyeznék azokat egy olyan skálán, amelynek az egyik végpontján a „mindig megengedhető”, a másikon pedig a „soha nem engedhető meg” vélemény áll.[5] Az elemzés 12 cselekmény megítélésére terjedt ki. A 12 cselekmény megítélése mögött faktoranalízissel két nagyobb dimenziót találtunk, de a nem megfelelő kommunalitások miatt a faktoranalízis után vissza kellett térnünk a főkomponens-analízishez (ennek következtében a két dimenzió nem szükségszerűen független). Öt cselekményt a „magánbűn”, hét cselekményt pedig a „közbűn” kategóriájába soroltunk a válaszok és a faktoranalízis alapján, melyeket főkomponens-analízissel rendeztünk két külön dimenzióba. A két főkomponenst mutatja be a következő két táblázat.


7. táblázat. A „magánbűn” főkomponens

mikor tartja megengedhetőnek…

skála-átlag

kommunalitás

faktorsúly

N

házas férfiként /nőként viszonyt folytatni?

1,86

0,46

0,68

1501

a homoszexualitást?

3,09

0,46

0,68

1468

elválni?

5,73

0,47

0,69

1501

alkalmi szexuális kapcsolatot létesíteni?

3,24

0,65

0,81

1507

a prostitúciót?

2,56

0,61

0,78

1508

Magyarázott variancia: 53,24%

 

A „magánbűn” főkomponens alacsony értékei a különböző cselekményekkel kapcsolatos szigorúbb („erkölcsösebb”), míg a magas értékek az engedékenyebb („kevésbé erkölcsös”) attitűdöket jelentik. A táblázat második oszlopára tekintve megállapítható, hogy a „magánbűn” főkomponensre illeszkedő cselekedetek közül a leginkább a „válást”, míg a legkevésbé a „házasként viszonyt folytatni” cselekedeteket tartják elfogadhatónak a megkérdezettek. A főkomponens „húzó elemei” (mind a kommunalitások, mind a faktorsúlyok alapján) az „alkalmi szexuális kapcsolat” és a „prostitúció” elfogadása, illetve elutasítása.


8. táblázat. A „közbűn” főkomponens

mikor tartja megengedhetőnek…

skála-átlag

kommunalitás

faktorsúly

N

állami juttatásokat jogosulatlanul igénybe venni?

1,54

0,6

0,78

1508

csalni az adóval, ha van rá mód?

1,58

0,67

0,82

1504

kocsikázásra jogtalanul elvenni más autóját?

1,16

0,39

0,62

1507

marihuanát vagy hasist szívni?

1,47

0,43

0,66

1505

csúszópénzt elfogadni kötelességének teljesítése során?

1,86

0,55

0,74

1505

számla nélkül fizetni az áfa kikerülésére?

2,47

0,47

0,68

1504

jegy és bérlet nélkül utazni egy tömegközlekedési eszközön?

2,65

0,47

0,68

1505

Magyarázott variancia: 51,11% 

 

 

A „közbűn” főkomponens értékei itt is ugyanúgy értelmezendők, mint az előző táblázatnál. A táblázat második oszlopából megállapítható, hogy a legkevésbé a jogtalan autóhasználatot, míg a leginkább a tömegközlekedési eszközökön való „lógást” fogadja el a magyar társadalom a közbűnök kategóriájába sorolt cselekedetek közül. Mindemellett az is látnivaló, hogy a „közbűnök” kategóriába sorolt cselekedeteket kevésbé fogadja el a társadalom, mint a „magánbűnök” kategóriába soroltakat. A főkomponens „húzó eleme” a közbűnök esetében az adócsalás. A „közbűn” főkomponens megkonstruálása révén sikeresen megoldottuk azt a feladatot, hogy megtaláljuk a társadalmilag nem jóváhagyott, a társadalom egészének integrációját veszélyeztető különféle cselekményekkel kapcsolatos reagálásokat egységbe rendező kognitív mintát. Ezt követően nem maradt más dolgunk, mint megvizsgálni, hogy az internetezés (vagy annak hiánya) összefügg-e a két alapvető anómikus dimenzióval?  A 103. táblázat szignifikáns összefüggésről számol be.

 

 

9. táblázat. Az internetezés és az anómikus attitűdök összefügése (score-átlagok)

 

magánbűnök

közbűnök

nem internetezik

-0,25

-0,19

internetezik

0,3

0,23

eta² (F próba szig.)

0,08 (0,000)

0,04 (0,000)

 

 

A nem internetezők mind a magánbűnök, mind a közbűnök esetében jóval szigorúbbak, mint az internetezők. A különbség a magánbűnök esetében jelentősebb, mint a közbűnök esetében.

 

1.3. Tolerancia és társadalmi távolság 

 

Az egyén által a saját csoportjához képest idegennek számító csoportokkal szemben érzett távolság lehetséges fokozatai (Bogardus 1925) közül az EVS kérdőíve a szomszédság lehetőségét, illetve kívánatosságát firtató kérdéseket tartalmazott különböző „idegen csoportokra” (outgroups) vonatkozóan, feltételezve (bár nem ellenőrizve), hogy a megkérdezettek nem tekintik önmagukat egyik említett csoport tagjának sem. A kérdőívben összesen 15 ilyen potenciális idegen csoportra vonatkozóan szerepelt ez a kérdés, de az internetezés gyakorlata szempontjából csak 5 csoport esetében találtunk szignifikáns különbséget. A szomszédság lehetőségének elfogadását a tolerancia, elutasítását pedig az intolerancia jelének tekintettük. Az egyes csoportok esetében a következő elfogadási-elutasítási arányokat találtuk.


10. táblázat. Intolerancia az „idegen csoportokkal” szemben a nem internetezők és az internetezők körében (%)

„Szomszédnak nem akar…”

nem internetezik

internetezik

χ² szig.

Cramer’s V

más fajhoz tartozó embereket

12

8

0,006

0,07

érzelmileg bizonytalan embereket

11

16

0,001

0,08

muzulmánokat

14

8

0,000

0,1

AIDS-eseket

37

24

0,000

0,13

homoszexuálisokat

35

25

0,000

0,11

 

 

 

A táblázat alapján megállapítható, hogy az internetezők általában toleránsabbnak tekinthetők, mint az internetet nem használók, jóllehet mindkét csoportban túlnyomó többségben vannak a toleránsak. Ez alól az egyedüli kivétel az „érzelmileg bizonytalan emberek” (köznapi megnevezéssel: idegbetegek) csoportja, amely az internetezőket jobban riasztja, mint a nem internetezőket.

 

1.4. Az identitások táguló körei

 

A megkérdezetteknek lehetőségük volt arra, hogy megvallják, milyen hatósugarú földrajzi körhöz tartozónak érzik magukat leginkább. A kérdés eredeti megfogalmazásában a  lakóhelyül szolgáló település, a régió vagy országrész, Magyarország, Európa és az egész világ is szerepelt. Ezt az öt táguló identitási kört háromra egyszerűsítve, az elemzés során csak a lokális, a nemzeti és a globális identitás köreit különböztettük meg. A 11. táblázat azt mutatja be, hogy az internetezés gyakorlatának megléte vagy hiánya függvényében milyen különbségek mutatkoznak a megkérdezettek között az önbesorolás alapjául szolgáló körök választásának gyakorisága szempontjából.


11. táblázat. Az identitás táguló körei és az internetezés gyakorlata (%)

 

nem internetezik

internetezik

lokális

64

58 

nemzeti

33

35 

globális

3

összesen (N)

100 (N=681)

100 (N=829)

χ² szig. 0,000; Cramer’s V 0,11

 

 

A táblázatról leolvasható, hogy mindkét csoportban azonos tendenciát követve, a közvetlen lakóhelyi környezettől távolodva gyengül az „odatartozás” érzése, az internetezők körében azonban közelebb kerül egymáshoz a lokális és a nemzeti identitás-tudat, és az identitás vállalásában markánsabban megjelenik a globális szempont is.

 

1.5. Transzcendencia 

 

A felmérés kiterjedt a transzcendens erőkbe vetett hit kérdéseire is. Az eredmények szerint Istenben hisz a megkérdezettek többsége (69%), amihez képest jóval kevesebben vannak azok, akik a halál utáni életben hisznek (33%). A halál utáni élet lehetséges színterei közül többen hisznek a mennyországban (33%), mint a pokolban (24%). Az ezzel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok együttes figyelembevételével létrehoztuk a transzcendencia-idexet, melynek értékei azt mutatják, hogy a felkínált négy opció közül hányban hisznek a megkérdezettek.

 

Az index megoszlását a következő táblázatban mutatja.

 

12. táblázat. A minta eloszlása a transzcendencia-index értékei szerint (%)

semmiben sem hisz

29

a négy közül egyben hisz

32

a négy közül kettőben hisz

11

a négy közül háromban hisz

9

mind a négyben hisz

19

összesen

100 (N=1513)

 

 

Az internethasználat szignifikánsan összefügg a transzcendencia-indexen kapott értékkel. A nem internetezők körében gyakoribb a transzcendens erőkbe vetett hit, mint az internetezőknél. Ezt az összefüggést mutatja be a következő táblázat.

 

13. táblázat. Internetezés és transzcendencia-index (átlag)

 

transzendencia- index

nem internetezik

1,72

internetezik

1,43

eta²: 0,01 ; F próba szig. 0,000

 

 

 

1.6. Bizalom és gyanakvás 

 

A European Values Study kérdőívében a szociális bizalom mértékére vonatkozó kérdések is szerepeltek. A 108. táblázat alapján az alapvető bizalmi attitűd és az internetezés közötti kapcsolatra következtethetünk. A válaszadóknak abban a dilemmában kellett állást foglalniuk, hogy meg lehet-e bízni a legtöbb emberben, vagy inkább a gyanakvás indokolt.

 

14. táblázat. Alapvető bizalmi attitűd és az internetezés gyakorlata (%)

 

nem internetezik

internetezik

A legtöbb emberben meg lehet bízni.

16

25

Az ember nem lehet elég óvatos.

84

75

összesen (N)

100 (N=827)

100 (N=679)

χ² szig. 0,000; Cramer’s V 0,11

 

A táblázat adatai arról tanúskodnak, hogy a megkérdezettek többsége bizalmatlan. Az internetezők körében kisebb mértékű a bizalmatlanság, mint a nem internetezők között.

 

Hasonló tendencia állapítható meg a szociális jóindulat feltérképezését célzó kérdésekre adott válaszok alapján is.[6] A nem internetezőkhöz képest az internetezők kevésbé vélik úgy, hogy mások alapvetően ki akarják használni őket, és általában nagyobb segítőkészséget feltételeznek az emberekről. A különbség szignifikáns a két csoport között.

 

15. táblázat. Internethasználat és szociális jóindulat (átlagok)

 

Gondolja, hogy a legtöbb ember megpróbálná kihasználni Önt, ha alkalma nyílna rá, vagy igyekeznének tisztességesek lenni?

Ön szerint az emberek inkább csak magukkal törődnek, vagy általában segítőkészek?

nem használja az internetet

4,96 (N=828)

4,16 (N=830)

használja az internetet

5,34 (N=680)

4,44 (N=683)

eta² (F próba szig.)

0,08 (0,003)

0,06 (0,02)

 

 

 

2. Internetpárti és internetellenes attitűdök 

 

Amikor az internetezők körében a kultúrát állítva a középpontba már vizsgáltuk az internethez való viszonyt, és úgy találtuk, hogy az internet percepciója ebben a körben egészében véve pozitív. Az internetezőket és a nem internetezőket egyaránt magába foglaló teljes lakossági mintán az EVS kérdőívhez csatlakozva, 14 állítás segítségével vizsgáltuk az internettel kapcsolatos attitűdöket. Ezek körét ezúttal szélesebbre vontunk, s nemcsak a kultúra, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek és a társadalmi ellenőrzés veszélyeinek tematikáját is felhasználtuk. Arra voltunk kiváncsiak, hogy az internetezés gyakorlata befolyásolja-e az internettel kapcsolatos attitűdöket. Az úgynevezett „igen-effektus”[7] kivédése érdekében az állítások listáját úgy készítettük el, hogy a helyeslő válasz 7 állítás esetében a pozitív , 7 másik állítás esetében viszont a negatív beállítódásnak felelt meg.[8] A 14 állítással kapcsolatban kapott válaszok megoszlását feltüntető 110. táblázat az internet-percepció ellentmondásosságát mutatja. Magas fokú az egyetértés abban, hogy az internet forradalmasítja a társadalmi kommunikációt, de abban is, hogy nem vezet a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnéséhez. A válaszokat ezúttal is megpróbáltuk mintázatokba rendezni.


16. táblázat. Az internettel kapcsolatos attitűdök (egyetértés átlagai)

„Az internet…”

 

a társadalmi kommunikáció forradalmi fordulata.

4,07

elterjedése nem vezet a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnéséhez.

3,63

lehetővé teszi, hogy több emberrel tartsak szorosabb kapcsolatot.

3,61

a közösségépítés legjobb eszköze.

3,08

kiteljesíti a kultúrát.

3,08

felszabadítja az egyént.

3,05

totális ellenőrzésre ad módot.

3,05

más eszközökhöz képest sokkal nagyobb mértékben teszi lehetővé, hogy magamra vonjam mások figyelmét.

2,92

nem hoz jelentős változást az emberek életében.

2,68

végletesen szétszakítja az embereket egymástól.

2,54

elterjedése elősegíti a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnését.

2,42

tönkreteszi a kultúrát.

2,38

fölöslegessé tesz a hagyományos kulturális intézményeket.

2,24

segítségével könnyebben kényszeríthetem akaratomat másokra.

1,92

 

 

Mivel a faktoranalízis nem működött, főkomponens-elemzéshez folyamodtunk. Két főkomponenst sikerült kialakítanunk, miközben a táblázaton dőlt betűvel jelzett 3 állítás kiesett. Az egyik főkomponens mentén az internetpárti, a másik főkomponens mentén pedig az internetellenes válaszok mintázatát találjuk.

 

17. táblázat. Az internetpárti válaszok mintázata

„Az internet…”

kommunalitás

faktorsúly

A társadalmi kommunikáció forradalmi fordulata.

0,36

0,6

A közösségépítés legjobb eszköze.

0,63

0,79

kiteljesíti a kultúrát.

0,62

0,79

elterjedése elősegíti a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnését.

0,41

0,64

felszabadítja az egyént.

0,56

0,75

más eszközökhöz képest sokkal nagyobb mértékben teszi lehetővé, hogy magamra vonjam mások figyelmét.

0,32

0,56

lehetővé teszi, hogy több emberrel tartsak szorosabb kapcsolatot.

0,44

0,67

Magyarázott variancia: 47,67% 


18. táblázat. Az internetellenes válaszok mintázata

„Az internet…”

kommunalitás

faktorsúly

végletesen szétszakítja az embereket egymástól.

0,59

0,77

tönkreteszi a kultúrát.

0,63

0,79

fölöslegessé tesz a hagyományos kulturális intézményeket.

0,48

0,69

segítségével könnyebben kényszeríthetem akaratomat másokra.

0,45

0,67

Magyarázott variancia: 53,44% 

 

Minél magasabbak a táblázatokban szereplő értékek, annál erőteljesebb az adott attitűd részvétele a főkomponensen. Bár a két főkomponens nem szükségszerűen független egymástól, az internetpárti főkomponensen magas értékkel szereplő válaszadók jellemzően (de nem feltétlenül) alacsony értékkel szerepelnek az internetellenes főkomponensen. Feltételeztük, hogy az internet társadalmi, kulturális és pszichológiai hatásainak megítélése összefügg azzal, hogy maga a megkérdezett használja-e az internetet. Ezt mutatjuk be a következő táblázatban.


19. táblázat. Az internetezés és az internettel kapcsolatos attitűdök (főkomponens score- átlagok)

 

pro-internet főkomponens

anti-internet főkomponens

nem használja az internetet

-0,25

0,19

használja az internetet

0,21

-0,1

eta² (F próba szig.)

0,05 (0,000)

0,01 (0,000)

 

 

A nem internetezők internet-percepciója láthatóan negatívabb, mint az internetezőké. Az internetezők és a nem internetezők főkomponens score-átlagai mindkét főkomponensen szignifikáns eltérést mutatnak, s a varianciaanalízis eredménye is arra utal, hogy az internetezők pozitívabb véleménnyel vannak az internet hatásairól, mint azok, akik nem használják az internetet. A többváltozós elemzés is megerősíti azt a következtetést, miszerint a nem internetezők és az internetezők eltérően értékelik az internet különböző hatásait. A nem internetezők többnyire nem értenek egyet az internetpárti attitűdöket tükröző állításokkal, amelyekkel az internetezők általában egyetértenek. Fordított a helyzet az internet jelentőségét és értékét tagadó internetellenes attitűdök esetében, amelyek a nem internetezők körében népszerűek, míg az internetezők elutasítják ezeket.

 

3. A láthatatlan fal 


Az internetezők és a nem internetezők között egy néhol vékonyabb, néhol vastagabb láthatatlan fal húzódik, melynek az egyik oldalán nagyobb valószínűséggel találkozunk autonóm, pro-kapitalista, a magánbűnök megítélésében poszt-konvencionalista, evilági, azonosulási köreit tágra vonó, toleráns és jóhiszemű emberekkel, mint a másik oldalán, ahol többen vannak olyanok, akik az egyenlősítő államban hisznek, azonosulási körük szűkebb, intoleránsabbak, és a tekintélyekben jobban megbíznak, míg egymásban kevésbé. Valószínűnek tartjuk, hogy a bizalom és az autonómia értékei lehetnek azok közvetítők, amelyeken keresztül a kultúra iránt egyébként fogékony nem internetezők megtalálhatják az internetezéshez vezető utat.

 

3.1. Internetezés és változás 


A nem internetezők aránya a jövőben minden bizonnyal tovább csökken. A hozzáférés bővülése önmagában is változtathat az internetet korábban nem használók életén, akiknek azonban meg kell tanulniuk élni is a változások adta lehetőségekkel. A következő táblázatban azt mutatjuk be, hogy miként válaszoltak az internetezők arra a kérdésre, amely azt firtatta, hogy megváltozott-e az életük, amióta interneteznek, és ha igen, mennyiben.[9] Előrebocsátjuk, hogy a fő kérdésre az internetezők mintegy 40 százaléka adott „igen” választ.


A változások mibenlétére vonatkozó válaszok arról tanúskodnak, hogy az internethasználat kinyitja a világot az ember előtt.  A több képben, szóban, mozgóképben, hangban érkező jelentős információtöbblet nem egyszerűen kiszorítja, hanem átpozícionálja a korábban használt egyirányú közlési eszközök, a rádió, a televízió, az újság és a könyv szerepét. Háttérbe szorulhatnak a kultúraközvetítés hagyományos intézményei (mozi, színház). Az internet révén az ember jóval aktívabban vehet részt a tudás termelésében és elosztásában, mint korábban. A válaszokból az is kitűnik, hogy az internetezés nemcsak a tudás, hanem a kapcsolatok világát is jelentős mértékben kitágítja.

 

20. táblázat. Internethasználat és változás (az állítással egyetértők aránya, %)

Mindenhez könnyebben hozzáférhetek (zenékhez, filmekhez, információhoz, barátokhoz, könyvekhez stb.). 

75,5 

A világ eseményeiről tájékozottabb vagyok. 

74,1 

Egy új képvilág nyílt meg előttem. 

70,4 

Kevesebb időt töltök tévézéssel, mint azelőtt. 

56,8 

Kevesebb időt töltök könyvek olvasásával, mint azelőtt. 

51,9 

Műveltebb vagyok, mint azelőtt. 

50,3 

Új barátokra, ismerősökre teszek szert. 

44,9 

Jobban le tudom kötni magam, nem unatkozom. 

44,7 

Politikai és közéleti kérdésekben tájékozottabb vagyok, mint azelőtt. 

39,5 

Kevesebb időm van újságok, magazinok olvasására. 

37,2 

Intenzívebbé válnak a korábbi kapcsolataim. 

30,6 

Ritkábban járok moziba. 

25,5 

Kevésbé járok el otthonról szórakozni. 

25,1 

Olyan emberekkel is meg tudom osztani a problémámat, akiket személyesen nem ismerek. 

23,4 

Ritkábban járok színházba. 

19,8 

Kevesebbet sportolok, sétálok. 

17,1 

Kevesebbet beszélgetek a családtagjaimmal, mint azelőtt. 

15,8 

Ritkábban találkozom a barátaimmal. 

12,6 

Szinte rabja vagyok, minden időmet ezzel töltöm. 

3,9 

Forrás: Prazsák 2009.

 

Akadtak természetesen olyanok is, akik negatív változásokról adtak számot, a pozitív és a negatív változások egyenlege azonban pozitív. Az internet nem csodaszer és nem varázseszköz, de arra alkalmas, hogy még gazdagabbá tegye azt, aki gazdag, é s esélyt adjon a szegénynek is a gazdagságra. A jövő azon áll vagy bukik, hogy lesznek-e, s ha lesznek, mennyien, akiknek az internet esélyt ad a gazdag életre.



[1] A „vallás”, a „hit” és a „politika” fontossága egyik főkomponensre sem illeszkedett, ezért ezek kimaradtak az elemzésből.
[2] Ebben az írásban az utolsó alfejezetig az EVS adatfelvétel magyarországi eredményeit elemezzük.
[3] A skálák meghatározása úgy történt, hogy az alacsonyabb értékek az individualista, pro-kapitalista, míg a magasabb értékek az anti-kapitalista, etatista megközelítést jelentsék (ettől egy esetben volt eltérés, de az adott elemet beforgattuk, így mind a hat változó esetében azonos irányba állítottuk a kérdéseket).
[4] Valami hasonlóra, az „ipari etatizmus végére” vezeti vissza Castells is trilógiájának harmadik kötetében a Szovjetunió felbomlását, amit annak idején a globális bűnözői hálózatok is alaposan kihasználtak (Castells 2007a).
[5] Tízfokozatú skála, ahol 1: soha nem engedhető meg; 10: mindig megengedhető.
[6] A válaszadók 1-től 10-ig terjedő skálán fejezhették ki egyetértésüket vagy egyet nem értésüket a szociális jóindulat felmérésére szolgáló két állítással kapcsolatban. A magas értékek a szociális jóindulatot jelentik („[az emberek] ... igyekeznének tisztességesek lenni”, „[az emberek]... általában segítőkészek”).
[7] Általános közvélemény-kutatói tapasztalat miszerint a válaszolók – bármilyen kérdésről is legyen szó – szívesebben mondanak „igent”, mint „nemet”.
[8] Az állításokról ötfokú skála segítségével kellett a megkérdezetteknek eldönteni, hogy mennyire értenek egyet velük (1: egyáltalán nem ért egyet, 5: teljesen egyetért).
[9] A kérdést a Nemzeti KulturálisAlap támogatásával 2008-ban, 3000 fős reprezentatív mintán végzett felmérés internethasználó résztvevői válaszolták meg (lásd I. Függelék).