Honnan hová? Konfliktusmonitoring 2010 vs 2013

---

 

Elemzésünk az ELTE Társadalomtudományi Karán működő, Társadalmi Konfliktusok Kutató Központ által készített 2010-es és 2013-as, Konfliktusmonitoring c. kutatások eredményeit hasonlítja össze. Mindkét kutatás országos, reprezentatív mintán került lekérdezésre, így alkalmasak arra, hogy a magyar társadalom egy-egy pillanatképeként nézzünk rájuk. Az összehasonlítás során elsőként a válaszadók jellemzőivel foglalkozunk, bemutatjuk az infó-kommunikációs eszközhasználatukat, azok alkalmazását a mindennapi kapcsolattartásban. Megvizsgáljuk a lehetséges változásokat a külföldhöz való viszonyukban és szubjektív értékelésükben a jelenlegi életükről. Külön fejezetet szánunk a politikához való viszonyukra is. Második nagyobb témaként a válaszadók nemzethez való viszonyát járjuk körül a változások tekintetében, úgy mint a magyarként azonosítás és magyarként azonosulás lehetséges koncepcióit, a nemzeti jelképekhez való viszonyt, továbbá a történelmi sikerek és kudarcok értékelését. Harmadik nagyobb összehasonlítási blokkunk a társadalmi kirekesztéssel foglalkozik. Ezen belül érintjük a szociális dominancia, a dogmatizmus, a különböző csoportoktól vett társadalmi távolság, az antiszemitizmus és a cigányellenesség problémáját. Az utolsó fejezet társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozik. Megvizsgáljuk, hogy a két kutatás között eltelt időben változott-e az emberek percepciója a társadalmi problémákról és az azokra adható megoldásokról, van-e különbség a politikai megosztottságról és a szélsőséges szervezetekről való gondolkodásukban, továbbá hogy hogyan változott a nyilas párt programpontjainak elfogadottsága 2010-ről 2013-ra.

 

 

 

Módszertani megjegyzések

A tanulmány a Csepeli György által vezetett konfliktuskutatás 2010-es és 2013-as hullámát hasonlítja össze. A 2010-es tanulmányt részletesen elemezte Csepeli György, Murányi István és Prazsák Gergő, 2011-ben megjelent „Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon” című könyvében. A 2013-as kutatásról pedig egy gyorsjelentés készült, mélyebb elemzései annak későbbre várhatók. A két kutatás alapvetően azonos kérdőívre épült, csak kevés olyan téma van, amely vagy csak az egyik, vagy csak a másik évben került lekérdezésre. Ezek okán jelen tanulmány a két kutatás adatai közötti különbségekre összepontosít, nem célja a két év részletes elemzése, sokkal inkább azokra a pontokra világít rá, amelyekben különbség tapasztalható a kettő között eltelt három évben.

Az eredmények bemutatásakor mindenhol jelezzük, hogy volt vagy nem volt szignifikáns különbség a két vizsgálati év között és ha volt, akkor bemutatjuk annak irányát is. A tanulmány során végig 0,05-ös szignifikancia-szinttel dolgoztunk. A magas mérési változóknál az átlagok különbségének tesztelésére F-próbát alkalmaztunk, az alacsony mérési szintű változóknál az arányok különbségének tesztelésére pedig khí-négyzet próbát. Összetett mérőszámokat főkomponens elemzés segítségével alkottunk meg, melyeknél minden esetben 0,25-nél nagyobbak voltak a  kommunalitások és megfelelő a megőrzött információ mennyisége.

 

 

I. A válaszadók jellemzői

 

A válaszadók jellemzésekor mind objektív, mind szubjektív elemeket figyelembe veszünk. Bemutatjuk, hogy történt-e változás a két kutatás között eltelt három év során a magyar társadalomban a modern technikai eszközök kapcsolattartásra történő mindennapi használatában, külföldhöz való viszonyokban és a politikáról való beszédben, mindezek mellett pedig az élet szubjektív értékelésében.

 

I. 1 A modern kommunikációs eszközök használata

 

2010-hez képest szignifikánsan megnőtt a magán használatra tartott mobiltelefonok aránya: míg 2010-ben még csak 84 százalék mondta azt, hogy van magánhasználatra mobiltelefonja, addig 2011-ben már 87 százalék.  Ugyanígy szignifikánsan megnőtt az internetezők aránya is: 2010-ben még a kérdezettek 51 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem szokott internetezni, 2013-ban már csak 37 százalék vallotta ugyanezt. Legfőképp azok arányainál számolhatunk be növekedésről, akik legalább naponta interneteznek. Ezen a csoporton belül is a leginkább azok aránya nőtt (19 százalékról 26 százalékra), akik naponta egy-két órát töltenek a világhálón. Tehát mind a mobiltelefon-, mind az internet penetráció tekintetében növekedésről számolhatunk be.

A mobiltelefonoknál azonban nincs szignifikáns különbség a két év között abban a tekintetben, hogy hány hívást indítanak róla és hányat fogadnak, azonban abban már látható, hogy hány telefonszámot tárolnak a telefonkönyvében: a trend a penetráció növekedésének megfelelő, ugyanis az átlagosan tárolt telefonszámok 2010-hez képest 2013-ra 64-ről 83-ra nőtt. Az email tekintetében azonban úgy tűnik, hogy a magyarok több elektronikus levelet küldenek és fogadnak is a három évvel ezelőtti helyzethez képest. Míg 2010-ben átlagosan 5,2 emailt kaptak és 3,5-öt fogadtak, addig 2013-ban ugyanezen értékek már 7 és 4,4. Az email forgalom növekedése is párhuzamban áll tehát az internet penetráció növekedésével.

 

I. 2 Külföldhöz való viszony

 

Sem annak tekintetében, hogy töltött-e (3 hónapnál) hosszabb időt külföldön, sem abban, hogy tud-e valamilyen idegen nyelvet, nem történt szignifikáns változás az arányokban 2010-hez képest. Szignifikánsan nőtt viszont a nyelvvizsgával rendelkezők aránya, a 2010-es 21 százalékról 26 százalékra. Ezen belül is azok aránya növekedett, akik jelenleg egy vagy két nyelvvizsgával rendelkeznek. A nyelveken belül az angol arányában látható szignifikáns növekedés: 14-ről 19 százalékra emelkedett a valamilyen fokú angol nyelvvizsgával rendelkezők aránya.

 

I.3 A kérdezettek szubjektív jellemzői

 

A válaszadókat mindkét évben megkérdezték arról, hogy mennyire elégedettek az életükkel. A válaszokat egy 0-tól 10-ig tartó skálán kellett megadni, melynek 0 értéke azt jelentette, hogy egyáltalán nem elégedett az életével, 10-es értéke pedig azt, hogy teljes mértékben elégedett. 2010-hez képest 2013-ra szignifikánsan csökkent az átlagos elégedettség: míg három évvel korábban 5,7-es volt az átlag a reprezentatív mintán, az újabb felmérésben ugyanez csak 4,7-es mértékű volt.

 

Szintén szignifikánsan romlott az saját és az ország jövőjébe vetett bizalom is. Ezt a két összefüggést szemlélteti az 1. ábra. A saját jövőképnél látható, hogy 45-ről 39 százalékra csökkent azok aránya, akik inkább bíznak a jövőjükben és 21 százalékról 25 százalékra nőtt azoké, akik inkább nem bíznak. Az országra vonatkozó azonos kérdésnél ugyanez a helyzet. A bizakodók aránya 36 százalékról 30 százalékra csökkent, az inkább nem bízóké pedig 28-ról 36 százalékra nőtt: 2010-hez képest 2013-ra megfordult tehát a bizakodók és a nem bizakodók közti arány.

 

 

 

Ábra 1: A saját és az ország jövőjébe vetett bizalom a két vizsgált évben

 

I.4 A kérdezettek politikához való viszonya

 

A politikai beszélgetések kapcsán a kérdezetteket arra kérték, hogy sorolják be magukat abból a szempontból, hogy ha közéleti-politikai kérdésekről beszélgetnek a mindennapi életben, akkor általában melyik kategóriába esnek: olyanok, akikre a többiek hallgatnak; olyanok, akik másokra figyelnek; vagy olyanok, akik kivonják magukat az ilyen beszélgetések alól. A két vizsgálati év között nem találtunk szignifikáns különbséget ebben a kérdésben, mindkét évben többségben voltak azok, akik inkább  a kivonuló álláspontot képviselik.

 

 

II. A nemzethez való viszony

 

A nemzethez való viszony változásainak elemzésekor többféle témát is sorra veszünk. Elsőként a magyarként azonosítás és a magyarként azonosulás problémáját, az abban történt változásokat. Ezután a nemzeti jelképek jelentőségét, majd a történelmi sikerek és kudarcok értelmezését elemezzük a két évben.

 

II.1 Magyarként azonosítás

 

A magyarként azonosítás esetében többféle lehetőséget soroltak fel, melyek mindegyikéről el kellett döntenie a kérdezetteknek, hogy véleményük szerint magyarnak tekinthető-e az adott személy. A lehetőségek és a két év adatainak eloszlása a 2. ábrán látható.

 

Ábra 2: A magyarként azonosítás szempontjai és eloszlásuk a két vizsgált évben

 

Az egyetlen szempont, amiben változás történt a magyarként azonosítás tekintetében az az állampolgárság szempontja volt. 2010-hez képest 2013-ra 84 százalékról 80 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik az alapján magyarként azonosítottak valakit, hogy magyar állampolgár. Az állampolgárság tehát 2013-ra kevesebb ember számára elegendő ahhoz, hogy valakit magyarnak tekintsen, mint 2010-ben. A többi szempont mentén nem történt szignifikáns változás, mindkét évben egyaránt azokat tekintik a leginkább magyarnak, akiknek felmenőik magyarok voltak és azokat a legkevésbé, akik a mai Magyarországon akarnak élni és dolgozni.

 

A szempontok alapvetően két koncepcióba sorolhatók. Az elsőbe tartoznak azok, amelyek az államnemzeti koncepciót mérik a magyarként azonosításkor. Ilyen például a már említett állampolgárság, az önidentifikáció és a Magyarországon élni és dolgozni akarás is. A másik koncepciót a kultúrnemzeti keretek adják, amelyek inkább olyan szempontokat foglal magában, amelyek nem döntés, hanem adottság kérdései. A fenti lehetőségek közül ilyen a származás, az anyanyelv és a születési hely is. A két koncepció a két év kutatásának közös adatain is megerősíthető: létrehozhatók főkomponensek ezen besorolás mentén. A két év átlagai azonban nem különböznek szignifikánsan, így azt mondhatjuk, hogy sem az államnemzeti, sem a kultúrnemzeti koncepció alkalmazásában nincs különbség a két vizsgált év között.

 

II.2 Magyarként azonosulás

 

A magyarsággal való személyes viszonyt, azonosulást egy Likert-skálával mérték, melyben kijelentések voltak megfogalmazva a válaszadók magyarsághoz és Magyarországhoz való kötődésével kapcsolatban. A válaszadóknak értékelniük kellett ezeket egy 1-től 5-ig tartó skálán, aszerint, hogy mennyire értettek egyet az adott kijelentéssel. A kijelentéseket és a két évre vonatkozó eloszlásukat a 3. ábra szemlélteti.

 

Ábra 3: A magyarként azonosulással szempontjaival való egyetértések átlaga a két évben (1-5 skála, a magasabb érték magasabb egyetértést jelent)

 

A magyarként azonosulás szempontjai közül mindösszesen négy esetben nem találunk szignifikáns változást 2010-hez képest, az összes többi esetben láthatunk különbségeket a két év között. Minden esetben azt figyelhetjük meg, hogy a 2010-es értékekhez képest csökkentek az átlagok 2013-ra.[1] Ezt úgy interpretálhatjuk, hogy a felsorolt szempontok közül azoknál, amiknél történt szignifikáns változás, kevésbé értetettek egyet a kijelentéssel a válaszadók, mint három évvel korábban. Mivel ezek a kijelentések mind a magyarságra vonatkozó pozitív tartalmú kijelentések voltak vagy más csoportokhoz, országokhoz képest a magyarságot jobb színben feltüntető állítások, ezért úgy értelmezhetjük a változást, mint a magyarsághoz való kötődés és a másokhoz képesti preferencia csökkenését.A legnagyobb változások többségében azoknál a kijelentéseknél történtek, amik a másokhoz képesti preferenciát tükrözték. Így például annál a kijelentésnél, hogy „Általánosságban a magyarok különbek a nem magyaroktól”, hogy „Általában inkább szeretek magyarokkal érintkezni, mint más országból jövő emberekkel” vagy „Jobb lenne, ha a nem magyarok elköltöznének Magyarországról”. Tehát bár az azonosulás inkluzív, pozitív tartalmú kijelentéseinél is történt változás, az exkluzív, kirekesztő jellegű kijelentésekkel való nagymértékű csökkent egyetértés inkább abba az irányba mutat, hogy 2013-ban kevésbé identifikálják magukat a kérdezettek másokhoz képest mint 2010-ben.

A két koncepciót, az exkluzív és inkluzív azonosulást az adatok is alátámasztották: létre jött két összetett mérőszám, amely azt mérte, hogy milyen mértékben azonosítják magukat a válaszadók eszerint a két koncepció szerint. A főkomponensek átlagai a 4. ábrán láthatók.

 

Ábra 4: A magyarként azonosulás exkluzív és inkluzív módjaival való identifikáció (főkomponens átlagok, a magas értékek az adott módon identifikálást jelentik, az átlag nulla)

 

Látható, hogy 2013-ra mind az exkluzív, mind az inkluzív identifikáció mértéke csökkent, ami párhuzamban áll az előző ábrán bemutatott eredményekkel. A két kutatás között eltelt három évben tehát csökkent a magyarként azonosulás mértéke, legyen szó akár másoktól független pozitív tartalmakról, akár más csoportokhoz képest vett relatív pozícionálásról.

 

II.3Nemzeti jelképek

 

Mindkét kutatás során vizsgálták azt is, hogy a nemzeti jelképeket mennyire érzik ténylegesen a magyarságot jelképező szimbólumnak a kérdezettek. A jelképek sorában egy (a 2011-es alkotmány) kivételével azonos dolgokat kérdeztek, így összehasonlíthatóvá válik, hogy az egyes években mennyire érezték a felsoroltakat olyan szimbólumoknak, amelyek tényleg jelképezik a magyarságot. A két kutatás közös jelképei három nagyobb csoportba sorolhatók, melyek a következők: narratív jelképek, közösségi jelképek és modern jelképek. Az első, narratív csoportba tartozik az 1989-es alkotmány, az 1849-es függetlenségi nyilatkozat, az Aranybulla és a  Vérszerződés. A második csoportot, közösségi jelképeket az Árpádsávos zászló, a turulmadár, a Nagy-Magyarország térkép és a Szent korona alkotja. A harmadik, modern csoportba a Szózat, a Himnusz és a piros-fehér-zöld zászló tartozik. Kérdés tehát, hogy mely jelképek elfogadásában történt tehát változás 2010-ről 2013-ba és hogy ha történt, akkor milyen irányban. A kérdés megválaszolásához szükséges adatokat az 5. ábra mutatja.Minden szignifikáns különbségről elmondható, hogy kevésbé érzik a jelképeket a magyarság tényleges szimbólumainak 2013-ban, mint 2010-ben. Kevésbé tekintik tehát a magyarság szimbólumának a válaszadó a Vérszerződést, az 1989-es Alkotmányt, a Turulmadarat, az Árpádsávos zászlót és még a Himnuszt is.  A legnagyobb csökkenést az 1989-es Alkotmány esetében láthatjuk, amit az is indokolhat, hogy a két kutatás között új alkotmányt léptettek életbe. Összességében tehát mindhárom jelkép-csoportból voltak olyan elemek, amelyekben a csökkenés megmutatkozott.

Ábra 5: A magyarsággal kapcsolatos jelképek átlaga a két évben (1-5 skála, a magasabb érték azt jelenti, hogy tényleg jelképezi a magyarságot)

 

Az egyes jelkép-csoportokból létrehozhatók összetett mérőszámok, melyek azt mérik, hogy az ilyen jellegű (például modern) szimbólumokat a megkérdezett mennyire tartja a magyarság jelképeinek. Mindhárom mérőszám leképeződése visszatükröződik az adatokon, ugyanis létrehozható volt egy-egy főkomponens a három szimbólum-csoportból. A mérőszámok átlagai a 6. ábrán láthatók.

 

Ábra 6: Anarratív, közösségi és modern értékek (főkomponens átlagok, a magas értékek az adott típusú jelképnél azt jelentik, hogy azokat tényleg a magyarság jelképeinek tekintik, az átlag nulla)

 

Látható, hogy a modern és a közösségi jelképek esetében nem számolhatunk be szignifikáns változásról, azonban a narratív jelképek esetén van szignifikáns különbség a két év között. A trend az előzőekben megfigyelt változáshoz hasonlóan itt is az, hogy 2013-ra csökkent a narratív értékek azon jellemzője, hogy azok tényleg a magyarságot jelképezik. Megemlítendő, hogy ebbe a csoportba tartozik az 1989-es Alkotmány is, amelynél a kétdimenziós eloszlásoknál a legnagyobb különbséget (csökkenést) tapasztalhattuk.

 

 

II.4Történelmi sikerek és kudarcok

A kutatás során nagy hangsúly helyeződött a különböző történelmi események interpretációjára: hogy mit és milyen mértékben tartanak sikernek vagy kudarcnak az emberek. Elsőként a történelmi események sikerességével foglalkozunk. A 7. ábra szemlélteti a kérdőívben felsorolt eseményeket, amelyek mindegyikéről el kellett döntenie a kérdezetteknek, hogy milyen mértékben voltak szerintük sikeresek a magyarság számára. A válaszokat egy 1-től 5-ig tartó skálán kellett besorolni, ahol az 1-es érték azt jelentette, hogy egyáltalán nem volt siker az adott esemény, az 5-ös pedig azt, hogy teljes mértékben sikeres volt.

Ábra 7: A különböző történelmi események átlagos sikeressége (1-5 skála, a magasabb érték azt jelenti, hogy sikeres volt)

 

A két kutatás között eltelt három évben mindössze három történelmi esemény megítélése változott szignifikánsan, méghozzá nem azonos irányban. Az 1989-es rendszerváltás és a II. Világháború utáni újjáépítés megítélése szignifikánsan erősödött: előbbi átlaga 3,1-ről 3,4-re, utóbbié pedig 3,8-ról 4,0-ra nőtt. Eszerinttehát 2010-hez képest 2013-ban inkább vélik úgy a válaszadók, hogy a rendszerváltás és a II. Világháború utáni újjáépítés sikeres események voltak a magyarság szempontjából. Az egyetlen esemény, amely fordított irányba változott az a 2010-es áprilisi országgyűlési választások megítélése volt. 2010-hez képest 2013-ra szignifikánsan kevésbé gondolták úgy az emberek, hogy ez egy sikeres esemény volt a magyarság szempontjából: az ötfokú skálán 3,3-ról 3,1-re csökkent az esemény megítélésének átlaga. A többi eseménynél nem számolhatunk be szignifikáns változásról, a két évben tehát a sikeresség szempontjából a felsorolt történelmi események többségének megítélése nem változott jelentősen. A trend mind a két évben hasonló: a régebbi történelmi események megítélése sokkal pozitívabb a sikeresség szempontjából, mint a viszonylag közeli, XX. és XXI. században történteké.

 

A történelmi sikerek mellett a kudarcok is értékelésre kerültek a kutatás során. Ebben az esetben a kérdezetteknek ismét történelmi eseményeket kellett értékelniük, azonban most abból a nézőpontból, hogy mennyire tekinthetők kudarcnak a magyarság szempontjából. A kérdések egy része hasonló korszakokra vonatkozik, mint amik a sikereknél előkerültek, sőt, egyes események kifejezetten a sikernél felsorolt momentumok másik oldalát, interpretációját jelölik. Az értékelés ebben az esetben is egy ötfokú skálán történt, amelynek 1-es értéke azt jelentette, hogy az esemény egyáltalán nem volt kudarc a magyarság számára, az 5-ös pedig azt, hogy nagymértékben kudarc volt. A történelmi eseményeket és értékelésüket a két évben a 8. ábra mutatja.

 

 

Ábra 8: A különböző történelmi események kudarcának átlagos mértéke (1-5 skála, a magasabb érték azt jelenti, hogy nagymértékű kudarc volt)

 

A kudarcok értékelésénél már több helyen láthatunk szignifikáns változást 2013-ra 2010-hez képest, mint a sikereknél. Ezen kérdéssornál ráadásul a kérdések ugyanazon irányba változtak: minden esetben magasabb átlagos értéket láthatunk 2013-ban mint 2010-ben. Ezt az ötfokú skálán úgy értelmezhetjük, hogy a felsorolt történelmi események nagy részét nagyobb mértékben tartják kudarcnak az emberek ma, mint három évvel korábban. Az első kutatáshoz képest tehát nagyobb kudarcnak értékelik az emberek a német és az azt követő orosz megszállást, az 1956-os forradalom bukását, a kalandozások korának véget vető augsburgi vereséget, továbbá még Koppány leverését is. Feltehetően nem ezeknek a nagyon különböző korszakban és okok miatt történt eseményeknek az egyedi megítélése változott, nem valószínű, hogy pont ezen események újfajta interpretációi terjedtek el a két kutatás közötti három évben. Sokkal inkább a magyarok országgal kapcsolatos képe változott pesszimistábbá, ami visszamenőlegesen kivetül történelem-szemléletükre is.

 

A történelmi események negatív interpretációját másképp is vizsgálták a két kutatás során. Felsorolt történelmi eseményekből a kérdezetteknek ki kellett választaniuk azt a hármat, amik szerintük a legnagyobb nemzeti tragédia volt a magyar történelemben. A felsorolt eseményeket és a rájuk adott értékelések eloszlását a 9. ábra tartalmazza.

 

Ábra 9: A különböző történelmi események közül melyeket jelölte meg a magyar történelem legnagyobb nemzeti tragédiáiként a két vizsgált évben

 

A fenti ábrán jól látszik, hogy összesen öt olyan esemény volt, amelynek megjelölési arányában szignifikáns változást történt a két év között. Ebből egyetlen olyan van, ahol nőtt a megjelölés aránya, tehát amit most inkább számítanak a három legnagyobb nemzeti tragédia közé, mint 2010-ben: ez pedig a második magyar hadsereg pusztulása a Don kanyarban. Míg 2010-ben csak 26 százalék jelölte meg ezt az eseményt az első három között, addig 2013-ban már a válaszadók 32 százaléka beleválasztotta. A többi szignifikáns változás ezzel ellentétes irányú: csökkentek ezen történelmi események értékei, amit úgy interpretálhatunk, hogy kevésbé tartják őket számon a három legnagyobb nemzeti tragédia között, mint három évvel korábban. A Mohácsi csatát korábban 34 százaléknyian választották be a legnagyobb tragédiák közé, azonban most csak 37 százalék jelölte meg. A nyilasok hatalomra kerülését a korábbi 28 százalék helyett most már csak 24 százaléknyian sorolták be a legszörnyűbb háromba. A Malenkij robot és a Gulagra deportálásokat 2010-ben még a kérdezettek 19 százaléka tartotta annyira nagy tragédiának, hogy a legfontosabb három közé válassza, 2013-ban viszont már csak 14 százalékuk döntött így. A Tanácsköztársaságról az első felméréskor 13 százalék gondolta úgy, hogy ez a három legnagyobb nemzeti tragédia egyike, három évvel később viszont már csak 9 százalék. Összességében tehát kevésbé érzik a válaszadók azt, hogy ezek az események lennének a magyar társadalom legnagyobb tragédiái. Az alapján, hogy a négy szignifikánsan csökkenő esethez képest csak egy esetben találtunk szignifikáns növekedést, azt feltételezhetjük, hogy nem a listán belüli relatív helyzetek változtak meg, hanem hogy a válaszadók által elgondolt legnagyobb három tragédia közül nem volt mindegyik felsorolva a kérdőívben.

 

Trianon tragédiája mindkét negatív történelmi eseményekről szóló blokkban kiemelkedően magas helyen végzett a válaszok alapján: látható tehát, hogy függetlenül a kérdezés évétől ezt tartják (az egyik) legnagyobb tragédiának a magyarok. Éppen ezért mindkét évben külön kérdések foglalkoztak a megkérdezettek ehhez kapcsolódó ismereteivel. Arra a kérdésre, hogy a Trianon előtti Magyarország hány százalékát veszítette el a békeszerződés következtében, 2010-ben egy átlagos válaszadó 52 százalékot válaszolt, 2013-ban már csak 49 százalékot (a különbség szignifikáns). Ha abból a szempontból nézzük a becsléseket, hogy vajon nagyjából eltalálták-e a tényleges értékeket, akkor ott is szignifikáns különbségeket láthatunk: 2013-ra 42 százalékról 50 százalékra nőtt azon válaszadók aránya, akik alulbecsülték (1 és 59 százalék között) az elszakított területek arányát és 36 százalékról 27 százalékra csökkent azoké, akik nagyjából helyesen (60 és 70 százalék között) becsülték meg. A felülbecslők és a nem válaszolók aránya nem különbözik jelentősen a három évvel ezelőtti eredményekhez képest. Szintén nincs szignifikáns különbség az egyes évek között abban a kérdésben, amelyben arra kérdeztek rá, hogy a válaszadó ismeretei szerint hány magyar került a határon túlra a Trianoni békeszerződés miatt.

 

A kudarcok értékelés mellett azok okára is rákérdeztek a megkérdezetteknél. A kérdés pontosan úgy szólt, hogy mennyire magyarázhatók a magyarság kudarcai a következőkkel: széthúzás, árulás és balszerencse. A válaszadóknak egy 1-től 5-ig tartó skálán kellett értékelniük, hogy szerintük az adott dolog mennyiben magyarázzák a kudarcokat, ahol az 1-es értéke azt jelentette, hogy a szempont egyáltalán nem oka a kudarcoknak, az 5-ös pedig azt, hogy nagy mértékben az a kudarcok oka. A három szemponthoz tartozó átlagok az egyes években a 10. ábrán láthatók.

 

Ábra 10: A magyarság kudarcainak okai (1-5 skála átlagai, a magasabb érték azt jelenti, hogy nagy mértékű magyarázhatók az adott dologgal a kudarcok)

 

Bár mindkét évben a széthúzás volt az, amivel a leginkább magyarázták a magyarság kudarcait a megkérdezettek, ennek a szempontnak az értékelése nem mutatott szignifikáns különbséget a két évben. Szignifikáns különbséget láthatunk viszont az árulás és a balszerencse esetében. Mindkét szempontnál csökkenő átlagokat láthatunk, tehát az első felméréshez képest a válaszadók kevésbé gondolták úgy három évvel később, hogy az adott ok a magyarázat a magyarság kudarcaira. Az árulást az ötfokú skálán 2010-ben még átlagosan 3,7-es mértékben tartották a kudarcok okának, 2013-ban azonban már csak 3,5-es mértékben. A balszerencse esetében pedig az átlagok 3,4-ről 3,1-re csökkentek.

 

Számba véve a sikereket és a kudarcokat, felmerül a kérdés, hogy a magyarok összességében mennyire tartják sikeresnek a nemzetüket a két évben. Erre a kérdésre ad választ a 11. ábra. Szignifikáns különbséget találtunk a két évben adott válaszok között. Azok aránya, akik sikertelennek tartották a magyar nemzetet 35 százalékról 33 százalékra csökkent, csakúgy, mint azok, akik középen helyezkednek el ebben a kérdésben (az ő arányuk 56 százalékról 54 százalékra csökkent). Növekedett viszont azok aránya, akik inkább sikeresnek tartják a nemzetet: 10-ről 14 százalékra nőtt a válaszadók ezen csoportjának aránya.

 

Ábra 11: A magyar nemzet sikerességének értékelése a két évben

III. Társadalmi kirekesztés

 

III. 1. Társadalmi dominancia

 

A társadalmi dominancia mérésére használt 11 állítás egyikénél sem következett be szignifikáns változás 2010 és 2013 között. Az állításokat a válaszadók mindkét adatfelvétel során egy 1-től 5-ig tartó skálán értékelhették annak megfelelően, hogy mennyire értettek egyet az adott állítással. A skálán az 1-es érték jelentette az egyet nem értést, az 5-ös pedig a teljes elfogadást. A két év átlagai a 12. ábrán láthatók.

 

Ábra 12: A szociális dominanciával kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés 2010-ben és 2013-ban (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért)

 

Mindkét évben a legmagasabb átlagos egyetértési-értékeket azon állításokra adták a kérdezettek, amelyek az emberek egyenlőségét hangsúlyozzák, és azok a legalacsonyabbakat, amelyek az egyes csoportok feletti uralkodást, dominanciát hangsúlyozzák.

Az állítások alapján összeállított kétféle szociális orientáció gondolkodási minta eltéréseinek vizsgálata is hasonló eredményeket hozott. Az etnikai alapú szociális dominancia orientációt mérő főkomponens (amely azt mutatja, hogy az emberek elfogadják-e az etnikai alapú egyenlőség gondolatát) átlaga és az osztályalapú szociális dominanciát mérő főkomponens (elfogadják-e az osztályalapú egyenlőség gondolatát) átlaga sem mutatott szignifkáns különbséget a két vizsgált év között.

 

III. 2Dogmatizmus

 

A dogmatizmust mérő állítások közül mindkét vizsgált időpontban a válaszadók leginkább azzal értettek egyet, hogy „Nem meglepő, hogy az emberek manapság félnek a jövőtől.”. Ez az állítás azonban meglehetősen eltér a többitől, hiszen sokkal általánosabb, nem feltétlenül csak a dogmatizmus indikátora lehet (ezt alátámasztja az is, hogy a következőkben létrehozott főkomponensek egyikébe sem illeszkedett az állítás).

A legtöbb dogmatizmussal kapcsolatos állítás esetében történt változás 2010 és 2013 között. A két kivételt a A változásokra az jellemző, hogy a dogmatizmussal kapcsolatos állításokkal a válaszadók minden esetben kevésbé értettek egyet 2013-ban, mint 2010-ben. A változásokat tehát úgy értelmezhetjük, hogy a dogmatikus gondolkodás népszerűsége 2010 óta csökkent a társadalomban.

 

Ábra 13: A dogmatizmussal kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés 2010-ben és 2013-ban (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért)

 

Ezt támasztja alá a dogmatizmus összetett változóinak vizsgálata is. A dogmatizmussal kapcsolatos állításokat három csoportba soroltuk és ezekből három különböző főkomponenst hoztunk létre. Az első csoportba azon állítások tartoznak, amelyek  mindent valamilyen magasabb cél érdekében rendelnének alá. Így például, hogy „Ha valaki nem hisz valamilyen nagyobb ügyben, jobb ha nem is él.”, hogy „Jobb halott hősnek lenni, mint egy élő gyávának.”, hogy „Inkább nagy ember lennék, mint boldog.” és hogy „A nemes eszme érdekében még az erőszak is elfogadható.”. Ezeket az állításokat nevezzük „romantikus” típusnak, a közös elem, mint nagy eszme okán. A második csoportba azok az állítások tartoznak, amelynek lényege, hogy nincs más igazság azon kívül, amit a kérdezett gondol. Ilyen állítás például az, hogy „A sokféle világnézet közül csak egy lehet igaz.”, hogy „A politikai alku legtöbbször eredeti álláspontunk elárulása.” és hogy „Az emberek vagy az igazság oldalán állnak vagy nem.”.  Ezt a csoportot az általuk egyetlen igazságnak vélt gondolkodásmód miatt „zárt gondolkodásúnak nevezzük. A harmadik csoportba azon állítások sorolódtak, melyek az egyén kiszolgáltatottságát és gyengeségét hangsúlyozzák. Ide tartozik például az, hogy „A világ, amelyben élünk, nagyon magányos hely.”, hogy „Meg kell bízni a vezetőkben, ha el akarunk igazodni a világban.”, vagy hogy „Az ember önmagában gyámoltalan es nyomorult lény.” A kijelentések tartalma miatt ezt a csoportot „magányosságnak” neveztük el.

A három gondolat-csoportot tehát főkomponens elemzéssel hoztuk létre és arról számolhatunk be, hogy mindhárom főkomponens esetében az átlagok szignifikánsan csökkentek 2010 és 2013 között.  A második felmérésre csökkent tehát a zárt gondolkodású-, a magányos- és a romantikus dogmatikus gondolkodással való egyetértés a társadalomban.

 

Ábra 14: A dogmatikus gondolkodás három típusának (romantikus, zárt gondolkodású és magányosság) főkomponens-átlagai a két vében (a magas érték azt jelenti, hogy a kérdezett egyetért az ilyen típusú gondolkodással)

III. 3 Társadalmi távolság

 

A különböző társadalmi csoportokkal kapcsolatosan érzett társadalmi távolságot 15 csoport esetében vizsgálták. A válaszadóknak el kellett dönteniük, hogy a 11 felsorolt csoport tagjait elfogadnák-e a szomszédjukként (lásd 15. ábra), majd további 6 csoport tagjait (melyek közül kettő azonos volt a szomszédságnál felsoroltakkal) elfogadnák-e munkatársként, illetve partnerként (lásd 16. ábra).

 

Ábra 15: A különböző csoportoktól vett társadalmi távolságok: elfogadná-e szomszédként (az „elfogadná” válaszok aránya 2010-ben és 2013-ban)

 

Mindkét vizsgált időpontra igaz, hogy a válaszadók a felsorolt csoportok közül a liberálisoktól érzik a legkisebb távolságot (2010-ben 80 százalék, 2013-ban 78 százalék fogadná el szomszédnak), és a bűnözőktől a legnagyobbat (2010-ben 21 százalék, 2013-ban 17 százalék fogadná el). Mindkét évben 70 százalék feletti azoknak az aránya, akik elfogadnának szomszédnak egy kommunistát, zsidót, értelmi fogyatékost, vagy bevándorlót.

Négy csoport esetében nem láthatunk szignifikáns változást a 2010-es és a 2013-as adatok között a liberálisok, a romák, a vallási szekták tagjai és az elmebetegek csoportjában. Ezeknek a csoportoknak a megítélése a társadalmi távolság szempontjából tehát nem változott jelentősen a két vizsgálati  időpont között. A többi csoport esetében azonban a két időpont közti változás számottevő. A bevándorlók csoportja az egyetlen olyan, amelynek megítélése javult, hiszen 2010-ben a válaszadók 70 százaléka, 2013-ban azonban már 75 százalékuk vallotta, hogy elfogadna egy bevándorlót szomszédként. A többi csoport esetében ezzel ellenkező irányú változást láthatunk: a kommunistákat, zsidókat, értelmi fogyatékosokat, homoszexuálisokat, nyilasokat, és bűnözőket kevesebben fogadnák el szomszédnak 2013-ban, vagyis a legtöbb csoport esetében a társadalmi távolság nőtt, a társadalmi csoportok közti törések egyre erőteljesebbek.

A válaszadóknak azt is el kellett dönteniük, hogy 6 felsorolt társadalmi csoport közül melyek tagjait fogadnák el munkatársukként, illetve partnerükként. Az ebből létrehozott tipológia azt mutatja, hogy a válaszadók hány százaléka fogadná el az egyes csoportok tagjait partnerként és munkatársként is, csak munkatársként, illetve egyiknek sem. (ABogardus-skála logikája alapján feltételeztük, hogy aki partnernek elfogadná egy adott csoport tagját, az munkatársként is elfogadná azt.)

 

 

Ábra 16: A különböző csoportoktól vett társadalmi távolságok: elfogadná-e munkatársként és partnerként (a tipológia eloszlása 2010-ben és 2013-ban)

 

Nem történt szignifikáns változás a zsidók, a románok, az arabok, és a cigányok elfogadásának kapcsán 2010 és 2013 között. Két csoport esetében azonban változást láthatunk. Az oroszok esetében azoknak az aránya nőtt meg, akik munkatársnak elfogadnának egy orosz származású embert, partnernek azonban nem. A kínaiakkal szemben ennél egyértelműben csökkent a társadalmi távolság, hiszen csökkent azoknak az aránya, akik sem munkatársnak, sem partnernek nem fogadnának el egy kínai származású embert, és nőtt azoké, akik mindkettőnek vagy csak munkatársnak fogadnák el ennek a csoportnak a tagját. A kínaiaknál tehát egyértelműen csökkent a társadalmi távolság.

 

 

III. 4 Antiszemitizmus

 

A zsidósággal kapcsolatos attitűdöket többféle kérdésen keresztül is vizsgálta a kutatás. A válaszadóknak többek között azt is meg kellett becsülniük, hogy a magyar lakosság hány százaléka zsidó, mivel ez az adat jól kifejezi, hogy a lakosság mennyire észleli reálisan vagy torzan az adott csoportot. Az eredmények mindkét vizsgált időpontban messze eltérnek a valóságtól, emellett azonban szignifikáns változás nem tapasztalható a két időpont között. 2010-ben és 2013-ban is a válaszadók 31 százaléka becsülte 1 és 5 százalék közé a zsidóság arányát, nagyjából a megkérdezettek harmada 6 és 10 százalék közé tette, és a válaszadók 35 illetve 37 százaléka becsülte 10 százalék fölé a zsidóság arányát a magyar lakosságon belül. A reális 1 százalék körüli értéket 2010-ben a válaszadók 3 százaléka, 2013-ban 4 százalék mondta.

A magyar zsidósággal kapcsolatos vélekedésektől ma is elválaszthatatlan a második világháború és a holokauszt megítélése, így a válaszadók arról is megkérdezték, hogy kiket tartanak felelősnek a magyar zsidók gettóba zárásáért és Auschwitzba deportálásáért (lásd 17. ábra).

 

 

Ábra 17: A második világháborúban a magyar zsidósággal történtekért kiket tartanak felelősnek (azok aránya, akik az adott csoportot felelősnek tartják 2010-ben és 2013-ban)

 

Mindkét vizsgált évben a legtöbben Hitlert és a német kormányt, valamint a német SS-t és a Gestapo-t tartották a leginkább felelősnek a válaszadók. A legkisebb felelősséget a magyar lakosságnak és a zsidó lakosságnak tulajdonítottak, ám fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez utóbbi esetnél 2010-ben a válaszadók 12 százaléka, 2013-ban a válaszadók 10 százaléka gondolta úgy, hogy a zsidó lakosságnak (is) felelőssége volt a történtekben. A legtöbb állítás esetében tapasztalható volt szignifikáns változás a két vizsgált időpont között: 2013-ban minden esetben kisebb arányban tulajdonítottak felelősséget az adott csoportnak. Mivel szignifikáns növekedésről a felsorolt csoportok esetében nem tudunk beszámolni, ezért azt mondhatjuk, hogy a magyar társadalom tagjai kevésbé tartják ezeket a csoportokat felelősnek a Holokauszt miatt, azonban ez a csökkentett felelősség nem azért van, mert más csoportokra hárítják azt.

A zsidósággal kapcsolatos három változó segítségével, klaszterelemzéssel négy csoportot hoztunk létre a zsidóság megítéléséről. A felhasznált változók a következők voltak:

·         A kérdezett támogatna-e egy olyan pártot, amely tartalmazza a zsidómentes Magyarország programját,

·         A III. 3 fejezetben bemutatott társadalmi távolság zsidóságra vonatkozó részei,

·         A válaszadók mennyire tartják felelősnek a zsidóságot a második világháború alatt történtekért.

A négy klaszter között nem volt szignifikáns különbség 2010 és 2013 között, és a három klaszterképző változót külön-külön vizsgálva sem tapasztalható eltérés a két vizsgálati időpont között. Úgy tűnik tehát, hogy a magyar társadalomban az antiszemitizmus  mintázatai nem változtak meg a két kutatás között eltelt három évben.

 

III. 5 Cigányellenesség

 

Ahogyan a zsidóság esetében, úgy a cigánysággal kapcsolatban is kifejező, hogy a válaszadók mekkorára becsülték a cigányság arányát a magyar társadalomban. Ebben az esetben is azt tapasztalhatjuk, hogy a becslések jóval a reális érték felett voltak. Emellett pedig az eredmények azt mutatták, hogy szignifikáns változás tapasztalható a két időpont között: 2010-hez képest 2013-ra nőtt azoknak az aránya, akik a cigányság arányát 1 és 10 százalék közé becslik, és azoknak is, akik 30 százalék fölé becslik (lásd 18. ábra). Ennek megfelelően pedig csökkent azoké, akik 11 és 30 százalék közé tették a cigányság arányát.

 

 

Ábra 18: A cigányság magyar társadalmon belüli arányának becslése (2010-ben és 2013-ban)

 

A válaszadókat arról is kérdezték, hogy mit gondolnak a cigányság arányának jövőbeli alakulásáról. Ebben az esetben azonban 2013-ban csak azoknak az aránya nőtt 2010-hez képest, akik 1-10 százalék közé becslik a cigányság arányát 20 év múlva és azoké csökkent, akik ennél magasabb arányt mondtak (lásd 19. ábra).  Eszerint tehát a cigányság létszámával kapcsolatos „paranoia” csökkent a két felmérés között eltelt három évben.

 

Ábra 19: A cigányság magyar társadalmon belüli arányának becslése 20 év múlvára vonatkozóan (2010-ben és 2013-ban)

 

A válaszadók négy különböző lehetőség közül választhatták ki, hogy melyek lennének a legjobb megoldások a cigányok és a nem cigányok közti viszony kezelésére. Mindkét vizsgált időpontban a legtöbben az oktatás, nevelés lehetőséget jelölték meg, ezután a beilleszkedés kényszerítése, a segély és támogatás, továbbá a kiutasítás lehetőségeit. Változás tapasztalható 2010-hez képest az oktatás, nevelés, valamint a beilleszkedés kényszerítése válaszlehetőségek esetében. Mindkét esetben növekedés látható a megoldást támogatók körében, amely főként a beilleszkedés kényszerítése esetében szembetűnő, hiszen itt 11 százalékpontos növekedés látható.  A segélyezésről és a kiutasításról, mint megoldási lehetőségekről alkotott vélemények nem változtak a két felmérés között eltelt három évben.

 

Ábra 20: A cigányok és nem cigányok közti viszony kezelésére választott lehetséges megoldások (a választók aránya 2010-ben és 2013-ban)

 

A romák és a bűnözés összefüggéseivel kapcsolatos vélekedéseket több állítás segítségével mérték, melyek esetében a válaszadók eldönthették, hogy mennyire értenek egyet az adott állítással. Mindkét időpontra igaz, hogy a válaszadók leginkább a családi szocializáció következményének tulajdonítják a romák bűnelkövetését, másodsorban genetikai okoknak, utolsóként pedig a nyomor következményének. Ez utóbbi állítás esetében szignifikáns változást láthatunk 2010 és 2013 között, mivel nőtt azoknak az aránya, akik a bűnelkövetést a nyomor következményének vélik.

 

Ábra 21: A romákkal kapcsolatos állításokkal való egyetértés (az egyetértés átlagai egy 1-5 skálán: minél magasabb, annál inkább egyetért)

 

A válaszadókat arról is megkérdezték, hogy szerintük a romákkal kapcsolatos konfliktusok mely esetekben oldódnának meg vagy csökkennének. A négy megoldási lehetőség a következő volt: integráció, asszimiláció, szegregáció, illetve az elköltözést  szorgalmazó kijelentés. A négy lehetőség közül a kérdezettek leginkább az integráció esetében vélték úgy, hogy azzal megoldódnának a cigányokkal kapcsolatos  konfliktusok. A második felmérésre az elsőhöz képest szignifikánsan csökkent az integráció és az asszimiláció támogatottsága is, a szegregáció és elköltözés támogatottsága pedig nem változott.

 

 

 

Ábra 22: A romákkal kapcsolatos állításokkal való egyetértés (az egyetértés átlagai egy 1-5 skálán: minél magasabb, annál inkább egyetért)

 

 

 

 

 

IV. Társadalom és politika

 

Az összehasonlítás utolsó fejezetében megvizsgáljuk, hogy történt-e változás a két felmérés között eltelt három évben a tekintetben, hogy mennyire tartanak a megkérdezettek problémásnak bizonyos dolgokat és hogy milyen lehetséges válaszokat képzelnek el ezekre. Körbejárjuk azt a kérdést, hogy 2010-hez képest 2013-ban másképp gondolkodnak-e a válaszadók a politikai megosztottságról és a szélsőséges szervezetekről. Végül azt tekintjük át, hogy a nyilas párt programpontjainak népszerűsége változott-e a két felmérés között.

 

IV.1Társadalmi problémák és a rájuk adható válaszok

 

A kutatás során háromféle társadalmi problémára kérdeztek rá, melyek közül kettő azonos volt a felmérés két évében, így ezek összehasonlíthatók. Az egyik a népességfogyás volt, a másik a társadalmi javak egyenlőtlen elosztása. A kérdés úgy hangzott, hogy ezek közül a problémák közül a kérdezett véleménye szerint melyeka mai magyar társadalom legégetőbb gondjai. (a válaszadók több gondot is megjelölhettek).[2]A népességfogyás esetén szignifikáns különbséget találtunk azok aránya között, akik választották a népességfogyást, mint legégetőbb problémát: 2010-ben még csak 69 százalék volt ennek a csoportnak az aránya a teljes mintához képest, 2013-ban viszont már 82 százalék. Nőtt tehát a népességfogyást kifejezetten nagy problémának látók aránya a két felmérés között eltelt három évben. A társadalmi javak egyenlőtlen elosztásánál viszont nem találtunk szignifikáns különbséget: mindkét évben nagyjából a válaszadók háromnegyede vélte úgy, hogy ez súlyos gondja a magyar társadalomnak.

 

A problémák felvetésén túl az azokra nyújtható lehetséges megoldásokat is értékeltették az egyes években. A népességfogyás esetén a következő lehetőségek voltak felsorolva: gyermekvállalásra ösztönző állami politika, a gyermekvállalás népszerűsítése, abortusztilalom, a bevándorlás ösztönzése. Ezek közül kellett megmondania a kérdezetteknek, hogy mely lehetőséget látják tényleges megoldásnak a probléma kezelésére. (Ebben az esetben is többféle lehetőséget is  megjelölhettek.) A népességfogyásra adható lehetséges megoldásokat és ezek két évbeli eloszlását a 23. ábra mutatja.

 

Ábra 23: A népességfogyásra adható lehetséges megoldások preferenciáinak megoszlása a két évben

 

A legnépszerűbb megoldási lehetőség mindkét évben a gyermekvállalásra ösztönző állami politika volt, a második legnépszerűbb pedig a gyermekvállalás népszerűsítése. Az abortusztilalomnak és a bevándorlás ösztönzésének  mint megoldásnak a népszerűsége messze elmarad az első kettőtől. Az abortusztilalom volt az egyetlen megoldási javaslat, amelynek támogatottsága nem változott a két felmérés között eltelt három évben. Minden más javaslatnál viszont azt láthatjuk, hogy 2013-ban többen választották ezeket mint a probléma megoldásának egy lehetséges módját, mint 2010-ben. A gyermekvállalásra ösztönző állami politikát az első felméréskor a kérdezettek 83 százaléka látta egy lehetséges útnak, három évvel később viszont már a válaszadók 87 százaléka gondolta ugyanígy. A gyermekvállalás népszerűsítésének javaslatában a megkérdezettek valamivel több mint kétharmada látott rációt, 2013-ra ez az arány már meghaladta a háromnegyedet is. A bevándorlás ösztönzésénél is nagy különbségeket láthatunk: 2010-ben a válaszadók mindössze 8 százaléka gondolta úgy, hogy ez egy lehetséges megoldás, 2013-ban viszont már 15 százalékuk. Ez az arány tehát csaknem megduplázódott a két felmérés között, olyannyira, hogy míg 2010-ben ez volt a legkevésbé népszerű javaslat a négyből, 2013-ban már a harmadik legnépszerűbbé vált, megelőzve ezzel az abortusztilalmat.

A társadalmi javak egyenlőtlen elosztására is négy megoldási lehetőséget soroltak fel, amelyekből szintén ki kellett választania a kérdezettnek azokat, amelyek szerinte megoldást nyújthatnak a problémára. (Ebben az esetben is lehetőség volt több megoldási javaslatot is megjelölni.) A négy opció a következő volt: államilag garantált jövedelem, nyereségek (profitok) adóztatása, államilag garantált lakhatás és államosítás. A megoldásokat megjelölők aránya a két évben a 24. ábrán látható.

 

Ábra 24: A társadalmi javak egyenlőtlen elosztására adható lehetséges megoldások preferenciáinak megoszlása a két évben

 

A társadalmi javak egyenlőtlen elosztására vonatkozó megoldási javaslatok népszerűségének sorrendje megegyezik a két évben. A legtöbben az államilag garantált jövedelmet látták jó megoldásnak a probléma kezelésére, második legnépszerűbb a nyereségek adóztatása volt, harmadik legnépszerűbb az államilag garantált lakhatás és a négyből a legkevésbé népszerű az államosítás volt. A négy megoldási javaslatból egyedül egynél, a nyereségek adóztatásánál nem találtunk szignifikáns különbséget az azt támogatók aránya között a két évben. A többi lehetőségnél viszont azt láthatjuk, hogy mindegyik esetben nőtt az egyes megoldások támogatottsága – csakúgy mint a népességfogyásnál. Az államilag garantált jövedelmet 2010-ben még csak a válaszadók 68 százaléka tartotta jó megoldásnak, 2010-re azonban már majdnem háromnegyedük. Az államilag garantált lakhatást az első felmérés során csak a megkérdezettek valamivel kevesebb mint fele látta reális lehetőségnek az egyenlőtlenségek csökkentésére, a második felméréskor azonban már tízből hat válaszadó úgy vélekedett, hogy ez egy számára is elfogadható lehetséges alternatíva lenne. Az államosítást csak a minta negyede támogatta 2010-ben, három évvel később viszont már minden harmadik minta-tag letette mellé a voksát.

Összességében tehát mind a népességfogyás, mind a társadalmi javak egyenlőtlen elosztása tekintetében nőtt a felsorolt alternatívák népszerűsége.

 

IV.3Politikai megosztottság és szélsőséges pártok

 

A politikai megosztottságról abból a szempontból kérdeztek a kutatás során, hogy a kérdezettek szerint milyen hatással van a demokráciára. Két állítás közül kellett azt kiválasztani, ami a legközelebb áll a válaszadó véleményéhez. A két állítás a következő volt. „Az éles politikai megosztottság veszélyezteti a demokráciát.” és „A politikai megosztottság természetes egy többpárti demokráciában.” Ha valaki mindkét állítást egyaránt igaznak érezte, akkor azt is jelölték a kérdőív felvételekor. A válaszok megoszlását a két vizsgált évben a 25. ábra mutatja.

 

Ábra 25: A politikai megosztottság és a demokrácia kapcsolatáról alkotott vélemény megoszlása a két évben

 

A két év közötti különbség szignifikáns, így elmondhatjuk, hogy  változtak a politikai megosztottság és a demokrácia kapcsolatáról alkotott vélemények a két vizsgálat között eltelt három évben. 2010-hez képest 2013-ra 31 százalékról 27 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint a politikai megosztottság veszélyezteti a demokráciát. Hasonló trendet láthatunk azok csoportjánál is, akik szerint mindkét felvetett állítás igaz: 31 százalékról 26 százalékra csökkent ezen csoport aránya a két vizsgálat között. Nőtt azonban azok mintabeli aránya, akik szerint a politikai megosztottság természetes a demokráciában: míg 2010-ben tízből kevesebb mint négy ember vallotta ezt, addig három évvel később már majd’ minden második válaszadó így vélekedett. Az adatok azt mutatják, hogy a politikai megosztottság sokkal természetesebb része lett az aktuális politikai rendszernek, egyre kevésbé éreznek félelmet ezzel kapcsolatban az emberek, sokkal inkább  a hozzászokás az, ami jellemző.

 

A szélsőséges szervezetek láthatóságát jól mutatja, hogy míg 2010-ben csak a kérdezettek háromnegyede vélte úgy, hogy Magyarországon vannak szélsőséges eszméket követő szervezetek, addig 2013-ra már tízből kilenc válaszadó azon a véleményen volt, hogy léteznek ilyenek. (A növekedés szignifikáns.)

Azoktól, akik úgy vélték, hogy léteznek ilyen szervezetek Magyarországon, azt is megkérdezték, hogy szerintük ezek milyen politikai oldal szervezetei. A válaszok megoszlása a 26. ábrán látható. Szignifikáns különbség van az első és a második kérdezés közötti arányokban. Míg 2010-ben tízből három válaszadó vélte úgy, hogy csak szélsőjobboldali szervezetek vannak Magyarországon, addig 2013-ra ez az arány 26 százalékra csökkent. Csökkent annak a csoportnak az aránya is, akik szerint a szervezetek nem osztályozhatók a politikai oldalak mentén. 48 százalékról 57 százalékra nőtt viszont azok aránya, akik szerint szélsőbaloldali és szélsőjobboldali szervezetek egyaránt léteznek. Úgy tűnik tehát, hogy az emberek érzékelésében a szélsőjobb mellett megjelent a szélsőbal is és kevesebben vannak olyanok, akik ezeket a szervezeteket politikától függetlennek látják.

 

Ábra 26: A magyarországi szélsőséges szervezetek politikai beállítódása a kérdezettek szerint

 

Fontos kérdés a szélsőségekkel kapcsolatban – ahogy a politikai megosztottság esetében is az volt – hogy az ilyen szervezetek vajon milyen hatással vannak a demokráciára. Ebben a tekintetben is szignifikáns különbséget találtunk a két vizsgált év között, melynek eredményét a 27. ábra mutatja. A magyar lakosság véleménye romlott a szélsőséges szervezetek demokráciára való hatásáról: míg 2010-ben 51 százalék érezte úgy, hogy veszélyeztetik a demokráciát, addig 2013-ban már 59 százalék gondolta ugyanígy. Ezzel párhuzamosan jelentősen (46 százalékról 36 százalékra) csökkent azok aránya, akik úgy vélik, hogy nincs ok aggodalomra, mert egy demokráciában előfordulnak ilyenek. Kis mértékben (3 százalékról 5 százalékra) nőtt emellett azok aránya, akik szerint ezek a szervezetek hasznára vannak a demokráciának. Összességében tehát a szélsőséges szervezeteket a demokrácia szempontjából károsabbnak ítélik a magyarok, mint három évvel ezelőtt.

 

Ábra 27: A magyarországi szélsőséges szervezetek demokráciára való hatása a kérdezettek szerint

 

Abban a kérdésben, hogy Magyarországon az emberek többsége inkább ellenzi vagy inkább támogatja a szélsőséges szervezeteket, nem találtunk szignifikáns eltérést a két év adataiban. Mindkét évre az jellemző, hogy az emberek 91 százaléka úgy véli, a többség inkább ellenzi ezeket a szervezeteket, és mindösszesen 9 százalék gondolja, hogy a társadalom többsége támogatja őket.

 

IV.4 A nyilas párt programja napjaink Magyarországán

 

A kutatás keretein belül egy érdekes kísérlet is történt mind a két évben. A kérdőívben felsorolták a nyilas párt programjának egy pár pontját és arra kérték a válaszadókat, hogy mondják meg, hogy ha ezeket a pontokat egy párt bevenné a programjába, akkor támogatnák-e ezeket a célokat. A felsorolt programpontok és azok aránya, akik támogatnák őket a két vizsgált évben, a 28. ábrán láthatók.

 

Ábra 28: A nyilas párt programpontjai és támogatottságuk a két vizsgált évben

 

A programpontok egy kivételével nem voltak szignifikánsak: nagyrészt nem változott tehát a nyilas párt programjának megítélése 2010 és 2013 között. A legnépszerűbb intézkedés mindkét évben a havi fizetések maximalizálása volt, amivel a kérdezettek nagyjából fele értett egyet. Legkevésbé a meddők házasságának betiltását, az egyedülállók otthonba küldését, a gyermektelen házasságok felbontását és a rossz családfők leváltását támogatnák az emberek. Az egyetlen szignifikáns különbség a tervutasításos rendszer visszahozásában van: míg 2010-ben a válaszadók 16 százaléka támogatott volna egy ilyen pártprogramot, addig 2013-ban már csak 13 százalékuk tette volna ezt. A tervutasításos rendszer felélesztése tehát már kevesebb embert vonzz, mint három évvel ezelőtt.

Ugyanígy nem találtunk szignifikáns eltérést abban sem, hogy átlagosan hány olyan pontot jelöltek meg az emberek a különböző években, amelyet támogatnának. Az első felmérés során ez az átlag 1,36 volt, a másodiknál pedig 1,31.

 

Különbségek mutatkoznak azonban abban, hogy hogyan ítélik meg az emberek a nyilas pártot a két évben. Ezen különbségeket szemlélteti a 29. ábra.

 

Ábra 29: A nyilas párt definiálásának eloszlása a két vizsgált évben

 

Azok arányában, akik úgy vélik, hogy a nyilas párt egy szélsőjobboldali antiszemita párt és mozgalom volt, amely elkövetett tömeggyilkosságokat és Hitlerrel karöltve katasztrófába vitte az országot, nem történt változás a két vizsgálati időpont között, egyaránt 58 százalék a csoport aránya. Nőtt azonban (9 százalékról 11 százalékra) azok aránya, akik szerint ez egy radikális párt volt, aki ugyan hibázott, de alapvetően jót akart; és azoké is (3 százalékról 5 százalékra), akik úgy vélik, hogy egy nemzeti pártról van szó, ami vissza akarta állítani a Nagy-Magyarország határait. Csökkent viszont (8 százalékról 6 százalékra) azon csoport aránya, aminek tagjai úgy vélik, hogy egy nemzeti radikális mozgalom volt, amelynek célja Magyarország védelme volt a kommunisták és a zsidók ellen; továbbá azoké is (23 százalékról 21 százalékra), akik nem válaszoltak a kérdésre.

 

 

Összefoglalás

 

A modern kommunikációs eszközök használatával kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az adatok mind az internet, mind a mobiltelefon penetrációjának növekedését támasztják alá. Nőtt a nyelvvizsgával, esősorban az angol nyelvből tett vizsgákkal rendelkezők aránya is. A szubjektív érzet, az elégedettség, a saját és az ország jövőjébe vetett hit azonban romlott az első felméréshez képest.

Magyarként azonosításkor a magyar állampolgárokat 2013-ban már kevesebben fogadják el magyarnak, mint három évvel azelőtt, az államnemzeti és kultúrnemzeti koncepcióban azonban nem találtunk különbséget. A magyarként azonosuláskor azt figyelhettük meg, hogy az exkluzív azonosítással kapcsolatos kérdésekben csökkent az egyetértés. Az összetett mérőszámok segítségével az is megállapítható, hogy mind az exkluzív, mind az inkluzív magyarként azonosítás értékei csökkentek, csökkent  tehát a magyarok magyarsághoz való kötődése a vizsgált kérdések mentén. A nemzeti jelképeknél is csökkenő egyetértéssel találkozhatunk abban a tekintetben, hogy mennyire szimbolizálják jól a magyarságot. A három évvel azelőtti állapothoz képest a jelképek jelentős részénél kevésbé érzik úgy az emberek, hogy jól jelképezné a magyarságot és ez legfőképp a narratív jelképekre igaz. A történelmi sikereknél érdekes, hogy a kérdezéshez képest két legközelebbi esemény megítélésében történt változás, méghozzá egymáshoz képest fordított irányban: az 1989-es rendszerváltást nagyobb, míg a 2010-es országgyűlési változásokat kisebb mértékben tekintik sikernek az emberek 2013-ban 2010-hez képest. A történelmi kudarcok megítélése, ahol változott, ott romlott: nagyobb kudarcnak értékelnek a magyarok több történelmi eseményt három évvel az első felmérés után. A három legnagyobb történelmi tragédia megjelölésénél azonban éppen fordított tendenciát láthatunk: a szignifikáns változást produkáló események többségénél kevésbé soroltak be őket a három legnagyobb tragédiába, mint 2010-ben. A kudarcok és tragédiák okaként kevésbé okolják a balszerencsét és az árulást mint korábban, viszont a nemzetet összességében sikeresebbnek tartják, mint az első felmérés során.

A társadalmi dominanciát mérő állításokkal való egyetértés nem változott a két felmérés során. Ennek megfelelően sem az etnikai., sem az osztály alapú szociális dominanciánál nem láthatunk változást a 2010-es adatokhoz képest. A dogmatikus gondolkodásnál azonban fordított a helyzet: a legtöbb esetben ugyanis szignifikáns változást észlelhetünk: csökkent a dogmatikus kijelentésekkel egyetértők aránya, tehát az ilyen gondolkodásmóddal egyetértőké a magyar társadalomban. Ez az állítás mind a zárt, mind a magányos, mind a romantikus gondolkozásra igaz. A legtöbb csoportnál nőtt a társadalmi távolság, amit a minta tagjai éreznek tőlük: ez alól csak a bevándorlók kivételek: náluk ugyanis csökkent a társadalmi távolság, tehát nőtt az elfogadottságuk. A különböző csoportok felelőssé tétele a Holokauszt miatt szintén változó képet mutat. 2010-hez képest 2013-ra több csoportnál csökkent azok aránya, akik felelősnek tartják őket a II. Világháború borzalmaiért, azonban ez a tendencia nem járt együtt más csoportoknál megfigyelhető arány-növekedéssel. Más, antiszemitizmussal kapcsolatos kérdéseknél nem találtunk szignifikáns változást. A cigányság jelenlegi és későbbi arányát 2013-ban reálisabban becsülték meg a válaszadók mint 2010-ben: nőtt az 1-10 százalék közé sorolók aránya. A romák és nem romák viszonyának kezelésére többen látták támogatnál a második felvételkor az oktatást, azonban emellett nőtt a beilleszkedésre kényszerítő tervet alkalmazók aránya is. Növekedés tapasztalható továbbá azok arányában, akik szerint a nyomor kényszeríti bűnözésre a cigányokat. Érdekes továbbá, hogy mind az asszimilációt, mind az integrációt pártolók száma növekedett.

A népességfogyást az emberek nagyobb aránya látja problémának mint három évvel ezelőtt és ennek megfelelően majdnem minden megoldási javaslatát jobban támogatják, mint korábban. Ugyanígy nőtt a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó gondok lehetséges megoldásainak támogatottsága is, bár ezt a problémát nem látják súlyosabbnak mint három éve. Csökkent a politikai megosztottság miatti veszélyérzet a demokráciával kapcsolatban és elterjedtebb lett az az álláspont, hogy ez a többpártrendszer egy természetes velejárója. Nőtt a szélsőséges szervezetek percepciója is és abban is változást tapasztalhatunk, hogy kevesebben gondolják, hogy ezek csak a szélsőjobbhoz köthetők, egyre többen vélik úgy, hogy mind szélsőjobboldali, mind szélsőbaloldali szervezetek léteznek Magyarországon. Azok aránya viszont emelkedett, akik szerint a szélsőséges szervezetek veszélyeztetik a demokráciát Magyarországon. A nyilas párt programjának támogatottságában nincs különösebb változás, csak a tervgazdálkodást támogatnák kevesebben mint három évvel ezelőtt. Nőtt viszont azok aránya, akik szerint a nyilas párt egy radikális mozgalom volt, aki meg akarta védeni Magyarországot a zsidók és kommunisták ellen és csökkent azoké, akik szerint csak egy irredenta pártról van szó és azoké is, akik szerint bár követett el hibákat, alapvetően jót akart.

 

 

Ábrák jegyzéke

 

Ábra 1: A saját és az ország jövőjébe vetett bizalom a két vizsgált évben........................ 5

Ábra 2: A magyarként azonosítás szempontjai és eloszlásuk a két vizsgált évben..... 6

Ábra 3: A magyarként azonosulással szempontjaival való egyetértések átlaga a két évben (1-5 skála, a magasabb érték magasabb egyetértést jelent)........................................................................ 8

Ábra 4: A magyarként azonosulás exkluzív és inkluzív módjaival való identifikáció (főkomponens átlagok, a magas értékek az adott módon identifikálást jelentik, az átlag nulla)....................... 9

Ábra 5: A magyarsággal kapcsolatos jelképek átlaga a két évben (1-5 skála, a magasabb érték azt jelenti, hogy tényleg jelképezi a magyarságot)...................................................................................... 11

Ábra 6: A narratív, közösségi és modern értékek (főkomponens átlagok, a magas értékek az adott típusú jelképnél azt jelentik, hogy azokat tényleg a magyarság jelképeinek tekintik, az átlag nulla)      12

Ábra 7: A különböző történelmi események átlagos sikeressége (1-5 skála, a magasabb érték azt jelenti, hogy sikeres volt)................................................................................................................................................. 13

Ábra 8: A különböző történelmi események kudarcának átlagos mértéke (1-5 skála, a magasabb érték azt jelenti, hogy nagymértékű kudarc volt)..................................................................................... 15

Ábra 9: A különböző történelmi események közül melyeket jelölte meg a magyar történelem legnagyobb nemzeti tragédiáiként a két vizsgált évben.............................................................................. 16

Ábra 10: A magyarság kudarcainak okai (1-5 skála átlagai, a magasabb érték azt jelenti, hogy nagy mértékű magyarázhatók az adott dologgal a kudarcok)..................................................................... 18

Ábra 11: A magyar nemzet sikerességének értékelése a két évben.................................. 19

Ábra 12: A szociális dominanciával kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés 2010-ben és 2013-ban (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért)......................................................... 20

Ábra 13: A dogmatizmussal kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés 2010-ben és 2013-ban (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért).................................................................... 22

Ábra 14: A dogmatikus gondolkodás három típusának (romantikus, zárt gondolkodású és magányosság) főkomponens-átlagai a két vében (a magas érték azt jelenti, hogy a kérdezett egyetért az ilyen típusú gondolkodással)........................................................................................................................................ 23

Ábra 15: A különböző csoportoktól vett társadalmi távolságok: elfogadná-e szomszédként (az „elfogadná” válaszok aránya 2010-ben és 2013-ban)................................................................................. 24

Ábra 16: A különböző csoportoktól vett társadalmi távolságok: elfogadná-e munkatársként és partnerként (a tipológia eloszlása 2010-ben és 2013-ban)...................................................................... 26

Ábra 17: A második világháborúban a magyar zsidósággal történtekért kiket tartanak felelősnek (azok aránya, akik az adott csoportot felelősnek tartják 2010-ben és 2013-ban)...... 28

Ábra 18: A cigányság magyar társadalmon belüli arányának becslése (2010-ben és 2013-ban)       30

Ábra 19: A cigányság magyar társadalmon belüli arányának becslése 20 év múlvára vonatkozóan (2010-ben és 2013-ban)............................................................................................................................................... 30

Ábra 20: A cigányok és nem cigányok közti viszony kezelésére választott lehetséges megoldások (a választók aránya 2010-ben és 2013-ban)...................................................................................................... 31

Ábra 21: A romákkal kapcsolatos állításokkal való egyetértés (az egyetértés átlagai egy 1-5 skálán: minél magasabb, annál inkább egyetért)................................................................................................ 32

Ábra 22: A romákkal kapcsolatos állításokkal való egyetértés (az egyetértés átlagai egy 1-5 skálán: minél magasabb, annál inkább egyetért)................................................................................................ 33

Ábra 23: A népességfogyásra adható lehetséges megoldások preferenciáinak megoszlása a két évben      35

Ábra 24: A társadalmi javak egyenlőtlen elosztására adható lehetséges megoldások preferenciáinak megoszlása a két évben........................................................................................................................ 36

Ábra 25: A politikai megosztottság és a demokrácia kapcsolatáról alkotott vélemény megoszlása a két évben.............................................................................................................................................................................. 38

Ábra 26: A magyarországi szélsőséges szervezetek politikai beállítódása a kérdezettek szerint       39

Ábra 27: A magyarországi szélsőséges szervezetek demokráciára való hatása a kérdezettek szerint          40

Ábra 28: A nyilas párt programpontjai és támogatottságuk a két vizsgált évben.... 41

Ábra 29: A nyilas párt definiálásának eloszlása a két vizsgált évben................................ 42

 

 

Фильчаков прокурор харькова