Konfliktusmonitoring 2013


Mit gondolnak a magyarok nemzetről, kisebbségekről, demokráciáról, nemzeti tragédiákról?

Ez az összefoglaló gyorsjelentés az ELTE Társadalomtudományi Karán működő, Társadalmi Konfliktusok Kutató Központ 2013-ban készült, (korábban már 2010-ben is lefolytatott) Konfliktusmonitoring c. kutatásának eredményeit mutatja be. Sorra veszi a megkérdezettek társadalmi-demográfiai és szubjektív személyes helyzetét, gyermekkori körülményeiket, modern kori kommunikációs formáikat és a külföldhöz való viszonyukat is. Második nagyobb blokként a nemzettel kapcsolatos attitűdökkel foglalkozunk, melyben érintjük a magyarként azonosítás és a magyarként azonosulás témáját, a nemzeti jelképekhez való viszonyt és a nemzeti tragédiákat, továbbá a magyarság feltételezett sikereit és kudarcait a lehetséges megoldási javaslatokkal. A tanulmány harmadik nagyobb témája a társadalom különböző tagjaihoz való viszony, ami a társadalmi dominancia bemutatásával kezdődik, mely után a dogmatizmus és a tekintélyelvűség leírása következik. A különböző csoportokhoz való viszonyt a társadalmi távolság segítségével írjuk le, kiemelten kezelve a cigányokkal és a zsidókkal kapcsolatos attitűdöket. Az utolsó nagyobb fejezet a kérdezettek politikával és társadalommal kapcsolatos gondolatait mutatja be, közte a demokráciával kapcsolatos véleményekkel, az ország gondjainak értékelésével és a rájuk adható lehetséges válaszokkal, külön kitérve a szélsőséges szervezettekkel és pártok programjaival kapcsolatos vélekedésekre. A tanulmány tehát érinti a konfliktuskutatás főbb kérdéseit és egy gyorsjelentés szintjén elemzi azokat, arra koncentrálva, hogy a 2013-as eredmények milyen alapvető mintázatokat és összefüggéseket mutatnak.

Módszertani megjegyzések

A jelentés tematikája a Csepeli György, Murányi István és Prazsák Gergő által írt Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon című könyv (2011) tematikáját követi, mivel az a 2010-es eredmények feldolgozását tartalmazza. A kutatás során a 2013. áprilisában felvett adatokat elemezzük, melynek során 1008 embert kérdeztek meg, akik jól reprezentálják a magyar lakosságot. A tanulmányban az alapmegoszlásokon túl csak (legalább 0,05-ös szinten) szignifikáns eredményeket közlünk, ahol az eredmények nem szignifikánsak, ott ezt külön jelezzük. Az alacsony mérési szintű változók közötti kapcsolatokat khí-négyzet próbával teszteltük, a vegyes mérési szintnél F-próbát alkalmaztunk. A többváltozós modellezést lineáris regresszióanalízissel végeztük, melyet csak akkor közöltünk, ha a modell szignifikáns volt, tehát a megmagyarázott hányad kellően magas. A független változók bemutatásánál jeleztük, ha valamelyik nem szignifikáns, egyébként a regressziós együttható értékét közöltük. Az összetett mérőszámokat főkomponens elemzés segítségével hoztuk létre, melyeknél minden kommunalitás rendre 0,25 fölötti volt és a megőrzött információ nagysága is megfelelő volt.


I. A válaszadók jellemzői

A válaszadók jellemzőinek bemutatásánál egyrészt az „objektívebb”, társadalmi-demográfiai körülményeikre, másrészt a szubjektív személyes helyzetükre koncentrálunk. Mivel a kutatás során vizsgált témák közül több is (például a tekintélyelvű személyiség)erős összefüggésben van a gyermekkori hatásokkal, ezért külön alfejezetet szánunk a kérdezettek gyermekkorának bemutatására. Ugyanígy kiemelt témaként kezeljük még a kérdezettek külföldhöz való viszonyát és modern kori kommunikációs eszközhasználatát is.

I.1 A kérdezettek főbb társadalmi-demográfiai jellemzői

A megkérdezettek 52 százaléka volt nő és 48 százaléka férfi. A minta átlagéletkora 48 év, a legfiatalabb megkérdezett 19 éves, a legidősebb 91 éves. Az 1. ábrán látható a kérdezettek életkori megoszlása.

Ábra 1: A kérdezettek életkori megoszlása

Látható, hogy a 30 évnél fiatalabbak az összes megkérdezett 16 százalékát teszik ki, a 60 évnél idősebbek pedig a 29 százalékát. A korcsoportok megoszlása nagyjából egyenletesnek mondható. A mintába kerültek kevesebb mint 2 százaléka végzett kevesebb mint nyolc osztályt, majd’ minden ötödik válaszadónak 8 általános a legmagasabb befejezett végzettsége, valamivel több mint negyedük szakmunkás végzettséget tudhat magáénak és csaknem harmaduk érettségizett. A felsőfokú végzettségűek aránya 18 százalék, azonban ehhez az is hozzájárul, hogy a válaszadók négy százaléka jelenleg még végzi felsőoktatási tanulmányait, így ők még csak az érettségizett kategóriába kerülhettek be, azonban várhatóan felsőfokú végzettséget szereznek majd. A mintába kerültek fele aktív, valamivel több mint negyede nyugdíjas, majd’ minden tízedik megkérdezett munkanélküli, 6 százaléka pedig tanul. A minta többi tagja (7 százalék) valamilyen más okból inaktív, így például GYES-en vagy GYED-en van vagy háztartásbeli. A 2. ábrán az aktívak különböző foglalkozásainak megoszlása látható.

Ábra 2: Az aktív kérdezettek foglalkozási megoszlása

Azok közül, akik dolgoznak, legmagasabb (35 százalék) a szakmunkások aránya, 14 százalék körüli az értelmiségiek, a szellemi foglalkozást űzők és a betanított-, segéd vagy alkalmi munkások aránya is. Minden tízedik aktív válaszadó kisipari, kiskereskedelmi vagy vállalkozói létet folytat, minden húszadik pedig felső- vagy középvezetőként dolgozik. Az alsószintű vezetők vagy technikusok aránya mindössze 3 százalék.

I. 2 A modern kommunikációs eszközök használata

A megkérdezettek 90 százaléka rendelkezett magán használatú mobiltelefonnal. A mobil-használók egy átlagos napon 5 hívást fogadnak és ugyanennyit indítanak telefonjukon. A válaszadók átlagosan 83 telefonszámot tárolnak mobiltelefonjukban, ami jelzi azon ismerőseik nagyságrendjét, akikkel ezen a módon kommunikálnak.

A válaszadók 8 százaléka naponta több mint 5 órát internetezik, minden negyedik megkérdezett pedig legalább naponta 1 órát tölt internetezéssel. Nagyjából ugyanekkora (37 százalék) viszont azoknak az aránya is, akik egyáltalán nem használják az internetet. Azok közül, akik interneteznek, kétharmada rendelkezik Facebook fiókkal és többségük heti rendszerességgel használja is azt. Azok, akik az internetezők közül emailt is használnak, átlagosan 7 magán email címet birtokolnak fejenként. A levélszemetet nem számítva naponta átlagosan 7 magán emailt kapnak és négyet küldenek. Az átlag email használónak 41 személy címe van elmentve a levelezőprogramjában, ami közelíti azon emberek számát, akikkel ezen a módon kapcsolatot tart. Érdekes megjegyezni, hogy az email még mindig egy kevéssé elterjedt kommunikációs forma a telefonáláshoz képest, ami abból látszik, hogy egy átlagos válaszadónak több ismerőse van a telefonkönyvében, mint a virtuális címjegyzékében.


I. 3 Civil szervezeti tagság

A 3. ábrán látható azon kérdéseknek a tipológiája, amelyek arra vonatkoztak, hogy a kérdezett jelenleg tagja-e valamilyen civil (vagy más, anyagi hasznot nem biztosító) szervezetnek és hogy korábban tagja volt-e ilyen szervezetnek, aminek most már nem tagja.

Ábra 3: Civil szervezeti tagság

Tíz válaszadóból kilenc jelenleg sem nem tagja semmilyen civil szervezetnek és korábban sem volt. A magyar lakosság túlnyomó többsége tehát egyáltalán nem vesz részt (tagként sem) olyan szervezetekben, amelyeknél a tagság nem jár anyagi haszonnal vagy fizetéssel. Azok közül, akik részt vesznek most vagy részt vettek korábban, a relatív többség (a teljes minta 4 százaléka) jelenleg nem tag ilyen szervezetben, de korábban az volt. Azokról, akik most is tagjai ilyen szervezetnek (a teljes minta 5 százaléka), elmondható, hogy többségük korábban nem volt tag civil szervezetekben, valamivel kevesebb mint a felük viszont már korábban is tag volt valahol.

I. 4 Külföldhöz való viszony

Majd’ minden tízedik válaszadó volt már hosszabb ideig (3 hónapig vagy tovább) külföldön. Tízből három megkérdezett beszél valamilyen idegen nyelvet és ezen emberek többségének (a teljes minta negyedének) papírja is van erről: az összes válaszadó 19 százalékának egy, 6 százalékának két, 0,5 százalékának pedig három vagy annál több nyelvből van nyelvvizsgája. A teljes minta majdnem ötödének van angolból, tízedének németből és egy százalékának franciából nyelvvizsgája. Egyéb nyelvből a kérdezettek 4 százaléka rendelkezik valamilyen nyelvvizsgával.

I.5 A kérdezettek szubjektív jellemzői

A kérdezettek egy 0-től 10-ig tartó skálán átlagosan közepes (4,7) mértékben elégedettek az életükkel. A 4. ábrán látható, hogy mindössze 2 százalékuk tartja magát teljesen elégedettnek és 3 százalékuk teljesen elégedetlen. Bár az inkább elégedetlenek és az inkább elégedettek aránya meglehetősen hasonló, valamivel mégis többen vannak azok, akik elégedetlenebbek.


Ábra 4: A kérdezettek elégedettsége az életükkel

Arra a kérdésre, hogy mennyire bízik a válaszadó személyes helyzetének jövőjében, majd’ minden negyedik kérdezett azt válaszolta, hogy inkább bízik benne. Az ambivalensek aránya 36 százalék, azoké pedig akik nem bizakodnak, 25 százalék. A két szélső kategóriát nézve az látszik, hogy a bizakodók aránya magasabb azokénál, akik nem bíznak jövőjükben, összességében azonban a tény, hogy minden negyedik válaszadó pesszimista, nem fest pozitív képet.

I.6 A kérdezettek gyermekkora és családi háttere

A kérdezettek mindössze 5 százalékára igaz az, hogy szülei nem éltek házasságban, amikor ő megszületett. Az összes válaszadó negyedére igaz az, hogy születésekor a szülők házasok voltak és jelenleg is azok, további 10 százaléknál pedig a születéskori házasság óta elváltak a szülők. Tízből hat megkérdezettnek legalább az egyik szülője már nem él. A válaszadók háromnegyedének vannak testvérei, méghozzá átlagosan két testvérük van.

A kérdezettek válaszai alapján a döntéshozatal a gyermekkori családjában nem csak az egyik szülő privilégiuma volt: a válaszadók kétharmada azt nyilatkozta, hogy apja és anyja közösen döntöttek a lényeges kérdések ügyében. Azon válaszadók aránya, ahol csak az apa és azok aránya, ahol csak az anya döntött a fontos dolgokban, nagyjából megegyezik (15 százalék azok aránya, ahol inkább az apa és 17 százalék azok aránya, ahol inkább az anya döntött). Ez a mozzanat az autoriter személyiség és a tekintélyelvűség elemzésekor lesz majd döntő fontosságú, mivel ezen elméletek azt feltételezik, hogy egy gyerekkori tekintélyelvű apa (amely ebben a kérdésben a „csak az apa döntött” kategóriára fordítható le) nagyban hozzájárul az autoriter személyiség kialakulásához.

A minta tagjainak 7 százalékánál volt a szűkebb családban olyan családtag, akit 1989 előtt politikai, ideológiai okokból üldöztek vagy hátrányosan megkülönböztették, 11 százalékuknál pedig van nem magyar családtag a közelebbi családtagok között.

I.7 A kérdezettek politikához való viszonya

A válaszadók negyedénél gyermekkorban otthon soha nem beszéltek politikáról, felüknél pedig csak ritkán hozták szóba ezt a témát. Mindösszesen 7 százalék azok aránya, akiknél gyermekkorban gyakori téma volt a politika és ebből a 7-ből csak 1 százalék az, akiknél mindig volt erről szó. A gyermekkori szocializáció márpedig erősen meghatározza a felnőttkori viselkedést, így bár érthető, hogy a szocialista rendszer sajátosságaiból adódóan a politikai témákat inkább elkerülték az emberek, a következő generáció számára ezzel kihagyták azt a mintán, amely mentén a politikáról való beszéd a közbeszéd része lehet.

Az 5. ábrán látható, hogy az, hogy a családban volt-e olyan, akit politikai, ideológiai okokból megkülönböztettek és az, hogy volt-e szűkebb családjában nem magyar rokona, meghatározza azt, hogy mennyit beszéltek otthon politikáról.


Ábra 5: A családi üldöztetés és nem magyar rokonok hatása a politikáról való beszédre a gyermekkori családon belül

Mindkét összefüggés szignifikáns. Látható, hogy akiknek volt nem magyar rokona, azoknál szélsőségesebb a politikáról való beszéd eloszlása. Egyrészt nagyobb mértékben (29 versus 23 százalék) tartoznak ezen családok abba a csoportba, akik legalább időnként beszéltek politikáról, másrészt abba is, ahol soha nem beszéltek róla (38 versus 27 százalék). A szélsőségesebb eloszlás okát valószínűsíthetően abban kell keresni, hogy milyen nem magyar rokona volt a válaszadóknak. Nem mindegy ugyanis, hogy a szocialista rendszer által „barátinak” minősített országból vagy csoportból származott a nem magyar rokon (ami valószínűsíti, hogy a politika nem okozott nagy töréseket a család magánéletében, így nem adott okot az erről való mindennapi beszédre) vagy olyan származású volt, ami akkoriban rendszerellenesnek minősült (és így a család kellemetlenségeknek vagy akár üldöztetésnek is ki lehetett téve, ami miatt a magánéletben is gyakrabban témává válhatott). Felmerülhet még, hogy két különböző stratégiát láthatunk a szélsőségesebb értékek mögött. Egy olyan családban, mely egy nem magyar rokon miatt több nehézségnek van kitéve a politika által, kezelhetik úgy a helyzetet, hogy megbeszélik ezeket a politikai tartalmú problémákat, másrészt viszont úgy is reagálhatnak, hogy tabuvá teszik a témát és nem hozzák fel, nehogy még több gondjuk támadjon ebből.

A másik összefüggés azt mutatja, hogy akiknél volt olyan családtag, akit ideológiai vagy politikai okokból üldöztek vagy hátrányosan megkülönböztettek az 1989 előtti politikai rendszerben, azoknál sokkal inkább beszéltek a családban politikáról, mint azokban a családokban, ahol nem volt ilyen rokon. Az ilyen rokonnal rendelkezőknél 40 százalék azoknak az aránya, akiknél legalább időnként beszéltek politikáról (az ilyen rokonnal nem rendelkezők 23 százalékához képest) és 19 százalék azoknak az aránya, akik soha nem beszéltek politikáról (az ilyen érintettséget nélkülözők 29 százalékához képes). Itt is azt a mögöttes mechanizmust feltételezhetjük, amely során az ilyen rokonnal rendelkező családok magánéletébe sokkal jobban behatolt a politika, így magánéletük megbeszélésekor ez a téma óhatatlanul előkerült, vagy legalábbis inkább jelen volt az olyan családokhoz képest, akiknél nem volt ilyen családtag.

A válaszadók több mint fele azt állította, hogy amikor közéleti-politikai kérdésekről beszélgetnek a mindennapi életben, akkor ő inkább azok közé az emberek közé tartozik, akik kivonulnak és kivonják magukat ezekből a beszélgetésekből. Majd’ minden harmadik válaszadó nyilatkozott úgy, hogy benne maradnak ugyan a beszélgetésben, de inkább másokra figyelnek és mindössze 14 százalék vélte úgy, hogy ő az ilyen beszélgetésekben annak a szerepét tölti be, akire a többiek hallgatnak. Ez a fajta passzivitás a gyerekkori tapasztalatok alapján talán nem meglepő, ennek összefüggését szemlélteti a 6. ábra.


Ábra 6: A gyermekkori családban folytatott politikai beszélgetések gyakoriságának hatása a jelenlegi politikai beszélgetésekben betöltött szerepre

A @. ábrán az a tendencia látható, hogy minél gyakrabban beszéltek a gyermekkori családjában politikáról, annál inkább tartozik most azok közé, akikre politikai beszélgetésekkor a többiek hallgatnak, továbbá annál kevésbé tartoznak azok csoportjába, akik felnőtt korukban kivonják magukat az ilyen beszélgetések alól. A gyermekkori szocializáció hatása a politikáról való beszédre tehát világosan látszik: a szülői minta követődik a felnőttkorban is.


II. A nemzethez való viszony

A nemzethez való viszonyt a kutatás nagyon sokféle szempontból mérte. Egyrészről a magyarként azonosításnak államnemzeti és kultúrnemzeti koncepcióját koncepciójával, továbbá a magyarként azonosulást inkluzív és exkluzív dimenziókkal. Emellett a nemzeti jelképek háromféle három csoportjával (narratív, közösségi és modern szimbólumok) kapcsolatos attitűdöket, továbbá a nemzeti tragédiákhoz való viszonyulást is vizsgálták. A magyarság sikereinek és kudarcainak interpretációja, továbbá az azokra adható megoldások szintén közelebb visznek minket a magyar társadalom nemzethez való viszonyának mélyebb megértéséhez. Az alábbiakban ezeket a témákat mutatjuk be részletesebben, esetenként azt is megvizsgálva, hogy a különböző viszonyulások mely társadalmi csoportokra jellemzőek leginkább.

II.1 Magyarként azonosítás

A magyarként azonosítást a kutatásban azzal a kérdéssel mérték, ami arra kérdezett rá, hogy a felsoroltak közül ki tekinthető magyarnak. A kérdésre adott válaszok megoszlását szemlélteti a 7. ábra. Látható, hogy a válaszadók legnagyobb arányban azt tekintik magyarnak, akinek felmenői magyarok voltak, de a származás mellett nagy a konszenzus az anyanyelv és az állampolgárság tekintetében is. Érdekes, hogy az, hogy valaki magyarnak vallja magát, tízből csak hét válaszadó számára elégséges ok arra, hogy ő is magyarnak tekintse ezt a hipotetikus személyt. A születési hely területi elhelyezkedése alapján elmondható, hogy többen gondolják úgy, hogy a mai Magyarország területére születés elégséges a magyarként azonosításhoz, mint a Nagy-Magyarország területén születésnél. Megjegyzendő azonban, hogy a Nagy-Magyarországon fellelhető születési hely még így is az emberek kétharmada számára elég ahhoz, hogy valakit magyarnak tartsanak. Legkevésbé a személyes ambíciók, a Magyarországon élni és dolgozni akarás számít, a válaszadók kevesebb mint fele vélte úgy, hogy ez a szempont elégséges a magyarként azonosításhoz.

Ábra 7: Ön szerint magyarnak tekinthető-e az, aki… (az „igen” válaszok aránya)

A magyarként azonosítás mérésekor felsorolt lehetőségek egy duális elméleti keretbe ágyazódnak, mely egyrészt az államnemzeti-, másrészt pedig a kultúrnemzeti koncepciót tartalmazza. Eszerint az államnemzeti felfogást mérik az önbevallásra, az állampolgárságra és az itt élésre és dolgozásra vonatkozó itemek. Ezen három kérdésből kettőt több mint a válaszadók 80 százaléka támogatott, azonban a harmadik (Magyarországon akar élni és dolgozni) item választása jelentősen alacsonyabb az összes többinél. A kultúrnemzeti koncepciót a származás, az anyanyelv és a Magyarországon születés mutatják. A két koncepció alapján létrehozható egy-egy mérőszám, amelyek egyike azt méri, hogy a válaszadó mennyire azonosul az államnemzeti koncepcióval, a másik pedig ugyanezt mutatja a kultúrnemzeti koncepció esetében. A két koncepció az előbb felsorolt változókból össze is állt egy-egy főkomponenssé. Megvizsgáltuk tehát azt is, hogy a társadalom mely csoportjai azok, akik az egyes koncepciókat inkább támogatják és kik azok, akik kevésbé.A „kemény” változók mellé bevontuk a szociális dominancia két mérőszámát is, mivel az egész kutatás szempontjából ezt kiemelten fontosnak tartottuk. A regressziós modellek eredményei az 1. táblázatban láthatók. Érdekes látni, hogy az államnemzeti felfogásban nincs szignifikáns különbség az egyes társadalmi csoportok között, tehát nem gondolkodnak másképp ebben a tekintetben a különböző életkorú, nemű, iskolai végzettségű (stb.) válaszadók. A kultúrnemzeti felfogásnál azonban már láthatunk különbségeket. A nők inkább gondolkodnak kultúrnemzeti koncepcióban, amikor valakit magyarként kell azonosítaniuk, mint a férfiak, továbbá az is látható, hogy a nagyobb városokban élők kevésbé a kultúrnemzeti koncepció alapján döntenek a magyarként azonosításkor.

Táblázat 1: Az államnemzeti és kultúrnemzeti koncepció támogatottsága a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)

Államnemzeti felfogás

Kultúrnemzeti felfogás

életkor

n.sz.

n.sz.

nem

n.sz.

0,093

iskolai végzettség

n.sz.

n.sz.

etnikai alapú szociális dominancia PC (+: az emberek nem egyenlők)

n.sz.

n.sz.

osztályalapú szociális dominancia (+: az emberek egyenlők)

n.sz.

n.sz.

vagyonosság

n.sz.

n.sz.

településtípus

n.sz.

-0,089

II.2 Magyarként azonosulás

A magyarként azonosítás mellett a kutatás során vonatkoztak kérdések a magyarként azonosulásra is, tehát arra, hogy a magyar identitás milyen formái jellemzőek a kérdezettekre. A 8. ábrán ezen kérdésekre adott válaszok átlagai láthatók. Mindenképpen feltűnő, hogy a kérdések jelentős többségére a válaszadók a közepesnél (hármas érték) magasabb osztályzatot adtak, tehát a felsorolt itemek többségével a kérdezettek inkább egyetértettek. A legnépszerűbb állítások közé az öndefiníció, a nyelv szeretete és a haza érzete tartozik, de kifejezetten magas még az ország szeretete és a magyarsághoz való tartozás miatt érzett büszkeség is. Ezek tehát „objektív” pozitívumok, a nemzethet tartozás ezekben a kijelentésekben nem más csoportokhoz képest nyilvánul meg, hanem önmagában van pozitív töltete. Legkevésbé (de még így is valamivel kevesebb mint közepes mértékben) volt egyetértés akörül, hogy a magyaroknak nem lenne szabad keveredniük másokkal, hogy különbek más népektől és hogy jobb lenne ha Magyarországon csak magyarok élnének. Ezek a kijelentések viszont a magyarságtudatot más csoportokhoz képest határozzák meg, így sokkal inkább relatív identitást mutatnak, amellyel úgy tűnik, hogy a válaszadók kevésbé azonosulnak, mint az önmagukban pozitív tartalmú kijelentésekkel.

Ábra 8: A magyarként azonosulás kérdéseire adott válaszok (egyetértés átlagai egy 1-5 skálán – minél magasabb, annál inkább egyetért az adott kijelentéssel)

A magyarként azonosulással kapcsolatos kérdések két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba tartozó kijelentések az inkluzív nemzetfelfogáshoz köthetők, a másik csoportba tartozók pedig az exkluzív nemzetfelfogáshoz. Az inkluzív csoportba tartoznak azon itemek, melyek a magyarsághoz kapcsolódó pozitív érzelmeket emelik ki, mint például, hogy „Jó érzés magyarnak lenni.” vagy „Büszke vagyok Magyarországra.”. Ezen állítások sajátossága, hogy ezen pozitív érzelmeket nem valamilyen más csoporthoz képest fogalmazzák meg, hanem önmagukban, más csoportoktól vagy országoktól függetlenül jelentenek pozitív érzelmi bevonódást. A másik csoportba az exkluzív nemzetfelfogás állításai tartoznak, melyeknél viszont egy relatív pozitív töltetet vehetünk észre: a magyarsághoz való pozitív viszonyt ugyanis mindig valamilyen más csoporthoz vagy országhoz képest állapítják meg. Az ebbe a csoportba tartozó kérdésekre példák a következők: „Általában inkább szeretek magyarokkal érintkezni, mint más országból jövő emberekkel.” vagy „Életem nagy részét inkább Magyarországon szeretném leélni, mint bármely más országban.”. Ahogy azt a 8. ábrán láthattuk, az inkluzív, nem relatív-pozitívumot megfogalmazó kijelentések a legáltalánosabban elfogadottak közé tartoznak, míg az exkluzív nemzetfelfogást tükröző állítások a legkevésbé népszerűek között vannak. A magyar lakosság tehát inkább az inkluzív nemzetfelfogással tud azonosulni és nem a relativizáló, exkluzív nemzetfelfogással. Ebben az esetben is megnéztük, hogy az egyes társadalmi csoportok között van-e különbség akár az inkluzív, akár az exkluzív nemzetfelfogás tekintetében. (Az inkluzív és exkluzív dimenziókat főkomponens elemzés segítségével hoztuk létre.) Az eredményeket a 2. táblázat szemlélteti. Eszerint az életkor növekedésével nő mind az inkluzív, mind az exkluzív nemzetfelfogással való azonosulás nő az életkorral. Minél nagyobb településen él valaki, annál kevésbé azonosul akár az inkluzív, akár az exkluzív nemzetfelfogással. Az iskolai végzettség és az etnikai alapú szociális dominancia azonban csak az exkluzív nemzetfelfogásra hat. Előbbi úgy, hogy a végzettség növekedésével csökken az exkluzív nemzetfelfogást magukénak vallók aránya, míg utóbbi úgy, hogy minél kevésbé tekintik az embereket egyenlőnek, annál inkább hisznek az exkluzív nemzetfelfogásban. Az osztályalapú szociális dominancia pedig csak az inkluzív nemzetfelfogásra hat, oly módon, hogy minél egyenlőbbnek tartja valaki az embereket, annál inkább közel áll hozzá az inkluzív nemzetfelfogás. Az exkluzív nemzetfelfogás kirekesztő és az inkluzív nemzetfelfogás nem kirekesztő jellege tehát a szociális dominancia két dimenziójában is megnyilvánul. Érdekes, hogy a kérdezett neme és vagyoni helyzete egyik nemzetfelfogásra sincs hatással.

Táblázat 2: Az inkluzív és exkluzív nemzetfelfogás támogatottsága a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)

Inkluzív nemzetfelfogás

Exkluzív nemzetfelfogás

életkor

0,153

0,083

nem

n.sz.

n.sz.

iskolai végzettség

n.sz.

-0,112

etnikai alapú szociális dominancia PC (+: az emberek nem egyenlők)

n.sz.

0,407

osztályalapú szociális dominancia (+: az emberek egyenlők)

0,231

n.sz.

vagyonosság

n.sz.

n.sz.

településtípus

-0,194

-0,186

II.3Nemzeti jelképek

A nemzeti jelképek sokféle jelentést és konnotációt hordoznak magukban. A kutatás során többféle nemzeti jelképet soroltak fel és arra voltak kíváncsiak, hogy a kérdezett szerint melyik mennyire jelképezi jól a magyarságot. A jelképeket alapvetően három csoportba sorolhatjuk: a narratív jelképek közé (úgy mint az 1989 és2011 között érvényes alkotmány, az 1849-es függetlenségi nyilatkozat, az Aranybulla vagy a Vérszerződés); a közösségi jelképek közé (úgy mint az Árpádsávos zászló, a turulmadár, a Nagy-Magyarország térkép vagy a Szent Korona); továbbá a modern jelképek közé (amibe a Szózat, a Himnusz vagy a piros-fehér-zöld zászló tartozik). Azt, hogy az egyes jelképeket a válaszadók mennyire érezték ténylegesen a magyarság jelképeinek, a 9. ábra mutatja. A jelképeket a hármas csoportosítás alapján külön-külön, de egymással mégis összehasonlíthatóan mutatjuk be, hogy a csoportok közti hasonlóság és különbség is láthatóvá váljon.

Ábra 9 : Az egyes jelképek mennyire jelképezik jól a magyarságot (átlagok egy 1-5 skálán – minél magasabb, annál inkább jelképezi a magyarságot)

Ahogy az a három csoport átlagain látható, a válaszadók a modern jelképek esetében érzik azt, hogy azok a leginkább jelképezik a magyarságot: minden szimbólum legalább 4,5-ös átlagot kapott egy 1-től 5-ig tartó skálán, ahol az 5-ös érték jelentette azt, hogy nagyon jelképezi a magyarságot. A narratív jelképeknél ennél az átlagok valamivel a közepes (3-as) érték fölöttiek voltak: 3,3 és 3,7 között mozogtak abban a tekintetben, hogy mennyire jelképezik jól a magyarságot. A közösségi jelképek a narratívaknál szélsőségesebb átlagokat mutattak. Az Árpádsávos zászló esetében figyelhetjük meg a legalacsonyabb (3,0-s) átlagot, amely azonban még mindig azt mutatja, hogy ezt a jelképet is közepes mértékben tartják a magyarság szimbólumának. Másrészről az ugyanide tartozó Szent Korona kapta az egyik legmagasabb értéket (4,5), ami azt mutatja, hogy a válaszadók között konszenzus van abban, hogy ez a szimbólum jól jelképezi a magyarságot. Ha megnézzük, hogy a különböző társadalmi csoportok mennyiben különböznek ezen jelkép-csoportok megítélésében, érdekes különbségeket találhatunk: ezeket mutatja be a 3. táblázat.

Táblázat 3 : A narratív-, a közösségi- és a modern szimbólumok megítélése a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban abban a tekintetben, hogy mennyire jelképezik jól a magyarságot (standardizált regressziós együtthatók)

narratív szimbólumok

közösségi szimbólumok

modern szimbólumok

életkor

n.sz.

n.sz.

n.sz.

nem

n.sz.

n.sz.

n.sz.

iskolai végzettség

n.sz.

-0,114

n.sz.

etnikai alapú szociális dominancia PC (+: az emberek nem egyenlők)

0,207

0,246

-0,124

osztályalapú szociális dominancia (+: az emberek egyenlők)

n.sz.

0,07

0,174

vagyonosság

n.sz.

n.sz.

n.sz.

településtípus

-0,076

-0,142

-0,091

Látható, hogy mindhárom szimbólum-csoport megítélésére az etnikai alapú szociális dominancia és a településtípus hat. Azok, akik az etnikai dominancia szempontjából azt az állítást képviselik, hogy az emberek nem egyenlők, hajlamosabbak a narratív és a közösségi szimbólumokban jobban látni a magyarság jelképeit és kevésbé hajlamosak ugyanerre a modern szimbólumok esetében. A települési lejtőn felfelé haladva pedig mindhárom szimbólumcsoport esetében csökken azok aránya, akik szerint ezek jól jelképezik a magyarságot. Az osztályalapú szociális dominancia esetében azok, akik az embereket e mentén inkább egyenlőnek tartják, mind a közösségi, mind a modern szimbólumoknál inkább érzik azt, hogy ezek jól jelképezik a magyarságot, azokhoz képest, akik az embereket osztályalapon nem tartják egyenlőnek. Az iskolai végzettség növekedésével pedig csökken a közösségi szimbólumokat igazán a magyarság jelképének tartók aránya. Látható, hogy mindhárom szimbólum-csoport esetében az etnikai alapú szociális dominanciának van a legerősebb hatása, a többi független változó egyéni magyarázóereje kisebb.

II.4Történelmi sikerek és kudarcok

Két kérdéssor is vonatkozott a magyar történelem különböző eseményeire, melyeket abból a szempontból kellett megítélniük a kérdezetteknek, hogy mennyire voltak sikerek vagy kudarcok. Elsőként a sikereket, majd a kudarcokat elemezzük. A 10. ábra szemlélteti azt, hogy a válaszadók mennyire tartották a felsorolt történelmi eseményeket sikernek egy 1-től 5-ig tartó skálán, ahol az 1-es azt jelentette, hogy egyáltalán nem volt siker, az 5-ös pedig azt, hogy teljes mértékben sikernek tartották. Látható, hogy minden felsorolt eseményt legalább közepes mértékben sikeresnek értékeltek. A felsoroltak közül a legsikeresebbnek a honfoglalást és Hunyadi Mátyás uralkodását tartották a kérdezettek, de a Magyar Királyság felemelkedését, az Erdélyi Fejedelemség megmaradását a II. Világháború vagy a tatárjárás utáni újjáépítés is az egyértelműen sikeresnek látott (legalább 4,0-s átlagú) korszakok közé tartozik. Inkább sikeresnek (minimum 3,6-os átlag) az 1948-as forradalmat, Mária Terézia uralkodását, a nyugat-európai kalandozásokat, a kiegyezést és a Magyar Királyság függetlenségének XX. századi visszanyerését tartották a válaszadók. Relatíve kevésbé sikeresnek (legfeljebb 3,4-es átlag) az 1956-os forradalmat, az 1989-es rendszerváltást, a Kádár-korszakot és a 2010-es országgyűlési választásokat tartották. Legkevésbé sikeresnek a Horthy-korszakot ítélték. Megjegyzendő, hogy a legsikeresebb korszakok majdnem mind a XX. század előttiek, sőt, többségük több száz évvel ezelőtti eseményeket foglal magában. Ezzel szemben a legkevésbé sikeres korszakok között szinte kizárólag XX. (vagy XXI.) századi eseményeket láthatunk. Úgy tűnik tehát, hogy a viszonylag „közeli” eseményeket – feltehetően átpolitizáltságuk miatt – sokkal kevésbé tekintik sikeresnek a magyarok, mint a jelentősen régebbieket.

Ábra 10 : Az egyes történelmi események sikerességének megítélése (átlagok egy 1-5 skálán – minél magasabb, annál inkább siker)

A sikerek mellett a kudarcokra is kitértek a kutatás során. A kérdezési mechanizmus itt is a sikerekéhez hasonló volt: történelmi eseményeket kellett megítélni abból a szempontból, hogy mennyire tekinthetőek kudarcnak. Az értékelés itt is egy 1-től 5-ig tartó skálán történt, melynél az 1-es azt jelentette, hogy egyáltalán nem volt kudarc az esemény, az 5-ös pedig azt, hogy teljes mértékben kudarc volt. Az események átlagai a 11. ábrán láthatók. Legnagyobb kudarcként az első világháborús vereséget és az ezt követő trianoni békeszerződést tartották a válaszadók, de a második világháborús német megszállás is a legnagyobb kudarcok közé sorolódik. Szintén erősen kudarcnak (legalább 4,0-s átlag) tekinthető még az ország három részre szakadása a török hódoltság alatt, a második világháborút követő orosz megszállás, továbbá az ’56-os forradalom, az 1848-1849-es szabadságharc és a Rákóczi-szabadságharc bukása. Kevésbé, azonban még mindig közepes mértékben kudarcnak tekintették a kérdezettek a Dózsa-felkelés bukását, az augsburgi vereséget, Koppány leverését. Legkevésbé a rendszerváltást vélik kudarcnak a megkérdezettek. A kudarcok esetében a történelmi esemény korszaka alapján éppen fordított tendenciát figyelhetünk meg a sikerekhez képest. A leginkább kudarcnak tartott események között többségében XX. századi eseményeket találhatunk, míg (a rendszerváltás kivételével) legkevésbé kudarcos eseménynek sokkal inkább a régebbi történelmi eseményeket tartották a megkérdezettek. Az időben közelebbi események tehát úgy tűnik, intenzívebb érzelmeket hívnak elő, mint a régebbiek. Emellett itt is ki kell emelni ezen események átpolitizáltságát abból a szempontból is, hogy politikai referencia-értékük miatt többet szerepelnek a közbeszédben, mint a régebbi események.

Ábra 11: Az egyes történelmi események kudarcának megítélése (átlagok egy 1-5 skálán – minél magasabb, annál inkább kudarc)

A kutatás során felsoroltak négy okot, melyekkel magyarázhatóak ezek a kudarcok és azt kérték a válaszadóktól, hogy értékeljék ezeket aszerint, hogy mennyire magyarázhatóak velük a kudarcok. Az értékelés egy 1-től 5-ig tartó skálán történt, amelynél az 1-es azt jelentette, hogy egyáltalán nem magyarázza a kudarcokat az adott ok, az 5-ös pedig az, hogy teljes mértékben oka a kudarcoknak. A kérdés azt az eredményt hozta, hogy a magyarok legfőképp a széthúzást okolják a történelmi kudarcokért (4,2-es átlag), második legfontosabb problémának az árulást látják (3,5-ös átlag), harmadik legfontosabbnak az elmaradottságot (3,2-es átlag) és legkevésbé a balszerencsét okolják a kudarcokért (3,1-es átlag).

A sikerekhez és kudarcokhoz felsorolt események azonban sokszor ugyanannak az eseménynek a két oldalát, vagy legalábbis hasonló korszakokból ellentétes módon értelmezhető eseményeket sorolnak fel. Ezek összehasonlításához készítettünk egy táblázatot (lásd 4. tábla), melyben az eseményeket és azok siker/kudarc értékelését rendeltük.

Táblázat 4 : A különböző történelmi események átlagos siker és kudarc pontszámai (1-5 skálán, a magasabb érték a nagyobb siker/kudarcot jelenti)

siker

kudarc

A Horthy korszak - A német megszállás (1944)

2,9

4,3

Az 1989-es rendszerváltás

3,4

3,3

Az 1956-os forradalom - Az 1956-os forradalom bukása

3,4

4,2

A Magyar Királyság függetlenségének visszanyerése 1920 után - Az első világháborús vereség és a trianoni béke

3,6

4,4

Kalandozások Nyugat-Európában - Augsburgi vereség, a kalandozások korának vége (955)

3,7

3,7

Az 1848-as polgári forradalom - Az 1848-1849-es szabadságharc bukása

3,9

4,2

Tatárjárás utáni újjáépítés - Tatárjárás (1241-1242)

4,0

4,0

A II. világháború utáni újjáépítés - Az orosz megszállás 1945-ben és utána

4,0

4,2

Az Erdélyi Fejedelemség megmaradása a török hódoltság alatt - A török hódoltság, az ország három részre szakadása

4,0

4,2

A Magyar Kiralyság felemelkedése a középkorban - A Dózsa-felkelés bukása

4,0

3,8

Honfoglalás - Koppány leverése

4,5

3,4

Egyes korszakok, eseményeknél az átlagos pontszámok konzekvensnek mondhatók, mivel kevéssé értékelték azokat sikeresnek és ennek megfelelően inkább kudarcnak vagy fordítva. Ebbe a kategóriába tartozik a Horthy-korszak és az azt lezáró német megszállás, az 1956-os forradalom és leverése, továbbá a Magyar Királyság függetlenségének visszanyerése 1920 után és az első világháborús vereség a trianoni békével: ezen eseményeket kevésbé ítélték sikernek, sokkal inkább kudarcnak. Ugyanígy konzekvens a Honfoglalás és Koppány leverése, melyet azonban a válaszadók inkább sikeresnek és kevésbé kudarcosnak ítéltek. Az események jelentős részénél azonban ellentmondásos megítéléseket láthatunk. A kalandozásokat és az annak véget vető augsburgi vereséget, az 1848-as forradalmat és annak bukását, a Tatárjárást és az azutáni újjáépítést, az 1945-ös orosz megszállást és az azután következő újjáépítést, a török hódoltságot és az Erdélyi Fejedelemség megmaradását, továbbá a középkori Magyar Királyság felemelkedését és a Dózsa-felkelés leverését azonos mértékben értékelték a kérdezettek sikernek és kudarcnak. Bár az események kétség kívül különböző szempontból is megítélhetők, azonban érdekes, hogy például egy olyan forradalmat, mely bukással végződik, milyen értelemben tartanak sikeresnek az emberek. A jelenlegi politikai-történelmi narratívák tehát itt is erősen észlelhetők.

A sikerek és kudarcok mellett külön kérdéssor foglalkozott azzal, hogy a kérdezettek szerint mi a magyar nemzet három legnagyobb (történelmi) tragédiája. A választási lehetőségek a következők voltak: Trianon, 1956, a holokauszt, csata a Don kanyarban, Mohács, Világos, a nyilasok hatalomra kerülése, a Malenkij robot és a Gulag, a Tanácsköztársaság és a Muhi csata. Azt, hogy az egyes történelmi eseményeket mekkora arányban választották be a három legnagyobb tragédia közé, a 12. ábrán láthatjuk.Tízből hét megkérdezett választotta Trianont a három legnagyobb tragédia közé, minden második válaszadó pedig az 1956-os forradalom leverésével tett ugyanígy. Az arányok alapján harmadik legnagyobb nemzeti tragédia a zsidóüldözések, a deportálás és a holokauszt voltak. Legkevésbé a Malenkij robotot és a Gulagra deportálást, a Tanácsköztársaságot és a Muhi csatát említették.

Látható, hogy Trianont tartják a magyar emberek a nemzet legnagyobb tragédiájának, de érdekes kérdés, hogy mennyire vannak tisztában a békeszerződés tényleges következményeivel. A kérdezettek nagyjából negyede mondott hozzávetőlegesen helyes értéket (60 és 70 százalék közöttit), amikor arról kérdezték, hogy tudomása szerint területe hány százalékát veszítette el a trianoni békeszerződés miatt Magyarország, a kérdezettek fele viszont alulbecsülte a helyes értéket, míg mindössze 3 százalékuk becsülte felül. A kérdezettek ötöde nem tudott válaszolni a kérdésre.

Ábra 12: Az egyes történelmi eseményeket mekkora arányban választották a magyar nemzet három legnagyobb tragédiája közé

De vajon jelenleg összességében sikeresnek tartják-e a magyar nemzetet a megkérdezettek? A válaszadók több mint fele vegyes érzelmekkel viseltet ez iránt a kérdés iránt, harmaduk inkább sikertelennek látja és mindösszesen 14 százalék azoknak az aránya, akik a mostani szituációban a nemzetet inkább sikeresnek látják.

III. Társadalmi kirekesztés

Ebben a fejezetben elsőként az etnikai és osztályalapú társadalmi dominanciával foglalkozunk, majd a dogmatizmus és a tekintélyelvűség megnyilvánulásait elemezzük a magyarországi mintán. Ezután rátérünk a konkrét csoportokkal kapcsolatos kirekesztésre, megvizsgálva a különböző csoportoktól való társadalmi távolságot, végül kifejezetten az antiszemitizmus és a cigányellenesség különböző megnyilvánulásait elemezzük.

III.1Társadalmi dominancia

A társadalmi dominancia méréséhez arra kérték a válaszadókat, hogy értékeljék, mennyire értenek egyet bizonyos kijelentésekkel egy 1-től 5-ig tartó skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem ért egyet az adott kijelentéssel, az 5-ös pedig azt, hogy teljes mértékben egyetért. Az egyes állításokra adott átlagok a 13. ábrán láthatók.


Ábra 13: A szociális dominanciával kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért)

A kérdezettek leginkább azzal az állítással értettek egyet, ami szerint „Mindenkinek egyenlő esélyt kell adni az életben.” és legkevésbé azzal, hogy „Jogos, hogy egyeseknek több esélyük van az életben.”. Az egyenlőség eszméje tehát erősen meghatározó érték a mai magyar társadalomban. Látható, hogy azokkal az állítások, amelyek a társadalmi dominancia elutasításáról és az emberek egyenlőségéről szólnak, magas az átlagos egyetértés, míg azok esetében, melyek a társadalmi dominanciát és az emberek egyenlőségét taglalják, alacsony az átlagos egyetértés. Amennyiben a szociális dominanciát mérő változót főkomponens elemzésnek vetjük alá, két összetett mérőszámot kaphatunk, éppen azon megkülönböztetés mentén, amelyet az előbbiekben is alkalmaztunk. Az egyikben azok a kérdések sorakoznak, melyek a társadalmi dominancia elutasítását és az egyenlőség eszméjét tartják fontosnak; a másikban pedig azok, amelyek a társadalmi dominancia eszméit és az emberek nem egyenlő voltát fogalmazzák meg. Előbbit osztály alapú szociális dominanciának nevezhetjük és magas értékei az emberek közti egyenlőséget mutatják; utóbbit pedig etnikai alapú szociális dominanciának és magas értékei azt jelentik, hogy a kérdezett nem ért egyet az emberek egyenlőségével. Érdekes kérdés, hogy mely társadalmi csoportokban mely gondolkodásmódok jellemzőek. Ennek megválaszolására készítettünk egy többváltozós lineáris regresszió elemzést mindkét mérőszámra, melynek eredményei az 5. táblázatban láthatók.

Táblázat 5: Az osztályalapú és az etnikai szociális dominancia a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)

osztályalapú társadalmi dominancia (+: az emberek egyenlők)

etnikai alapú társadalmi dominancia (+: az emberek nem egyenlők)

nem

n.sz.

-0,1

életkor

n.sz.

n.sz.

iskolai végzettség

-0,111

-0,128

településtípus

-0,176

n.sz.

vagyonosság

0,083

-0,104

Az iskolai végzettség növekedésével egyre kevésbé gondolják úgy a válaszadók, hogy az emberek az osztályalapú társadalmi dominancia tekintetébenegyenlők, és egyre kevésbé azt is, hogy az emberek az etnikai alapú társadalmi dominancia szempontjából nem egyenlők. Érdekes tehát, hogy az iskolai végzettség ellenkező irányban hat a két típusban. Minél jobb vagyoni helyzetben van valaki, annál inkább véli úgy, hogy osztályalapon az emberek egyenlők és annál kevésbé, hogy etnikai alapon nem egyenlők. A férfiak inkább vélik úgy, hogy az etnikai alapú társadalmi dominancia szempontjából az emberek nem egyenlők. A nagyobb településen élők pedig kevésbé gondolják úgy az etnikai alapú szociális dominancia szempontjából, hogy az emberek egyenlők.

III.2Dogmatizmus

A dogmatizmussal kapcsolatos vélekedéseket is a már megszokott ötfokú Likert skálán mérték a kutatás során. Az egyes állításokkal való egyetértés átlagai a 14. ábrán láthatók.

Ábra 14: A dogmatizmussal kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért)

Már első ránézésre feltűnő, hogy a dogmatizmussal kapcsolatos állításokkal nem értettek egyet a minta tagjai olyan mértékben, mint ahogy azt a korábbi skáláknál láthattuk. A magyar társadalom tagjai tehát nem különösebben értenek egyet a dogmatizmussal. Az állítás, amivel a leginkább egyetértettek a következő volt: „Nem meglepő, hogy az emberek manapság félnek a jövőtől.”. Kiemelendő, hogy még ez az állítás is csak 4,1-es átlagot ért el az 1-től 5-ig tartó skálán. A legalacsonyabb átlaggal rendelkező állítás pedig úgy hangzott, hogy „Inkább nagy ember lennék, mint boldog.”. Ezen állítással szinte egyáltalán nem értettek egyet a válaszadók, az átlagos egyetértés-pontszáma 1,8 volt. Azok az állítások, amelyekkel a legkevésbé értettek egyet a kérdezettek, olyan jellegűek, melyekben a „magasabb eszme” érdekében valamilyen lemondással vagy negatívummal is számolni kell. Az inkább elfogadott állítások sokkal általánosabb kijelentéseket fogalmaznak meg.

A dogmatizmust mérő állításokathárom csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe a „romantikus” eszmékről alkotott vélekedések tartoznak, melyek valamilyen hősiesebb, nagyobb célt vízionálnak a viselkedés mögé. Ide tartozik például az, hogy „Ha valaki nem hisz valamilyen nagyobb ügyben, jobb ha nem is él.”, hogy „Jobb halott hősnek lenni, mint egy élő gyávának.”, hogy „Inkább nagy ember lennék, mint boldog.” és hogy „A nemes eszme érdekében még az erőszak is elfogadható.”. A második csoportot a szakirodalom zárt gondolkodásnak nevezi, mivel ezekben az állításokban a megkérdőjelezhetetlen és egyetlen igazság eszméje összpontosul. Ide tartozik az az állítás, miszerint „A sokféle világnézet közül csak egy lehet igaz.”, az, hogy „A politikai alku legtöbbször eredeti álláspontunk elárulása.” és hogy „Az emberek vagy az igazság oldalán állnak vagy nem.”. A harmadik koncepció a magány dimenzióját tömöríti az egyes állításokban, melyek elsősorban az egyén egyedüllétét, elveszettségét erősítik. Ilyen állítás a fentiek közül az, hogy „A világ, amelyben élünk, nagyon magányos hely.”, hogy „Meg kell bízni a vezetőkben, ha el akarunk igazodni a világban.”, hogy „Az ember önmagában gyámoltalan es nyomorult lény.” és hogy „A társadalmi haladás összefügg hajdani dicső és elfeledett múltunkkal.”. Az első koncepciót az adatok nem támasztották alá (a főkomponens elemzéskor a kommunalitások a határértéknél alacsonyabbak voltak), a második kettőt viszont igen, éppen ezért azokból létrehoztunk egy-egy összetett mérőszámot és megvizsgáltuk, hogy a különböző társadalmi csoportba tartozók és különbözőképp vélekedők mennyiben gondolkodnak másképp erről a kétfajta dogmatizmusról. Ezen modellek eredményeit a 6. táblázat szemlélteti.


Táblázat 6: A dogmatizmusról alkotott különböző vélekedések a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)

zárt gondolkodás

magány

nem

-0,083

n.sz.

életkor

0,084

0,066

iskolai végzettség

-0,085

-0,069

településtípus

n.sz.

n.sz.

vagyonosság

n.sz.

0,113

etnikai alapú szociális dominancia PC (+: az emberek nem egyenlők)

0,392

0,436

osztályalapú szociális dominancia PC (+: az emberek egyenlők)

0,119

0,114

Az életkor növekedésével erősödik a zárt gondolkodás és a magány érzete, az iskolai végzettség növekedésével viszont ugyanezek csökkennek. Érdekes, hogy a szociális dominancia minkét irányból erősíti a dogmatizmust. Az etnikai alapú szociális dominancia keretein belül akik úgy vélekednek, hogy az emberek nem egyenlők, hajlamosabbak a zárt gondolkodásra és a magányból fakadó dogmatizmusra is. Emellett az is igaz, hogy az osztályalapú szociális dominancia keretében minél inkább egyenlőnek tekinti valaki az embereket, annál inkább hajlamos a zárt gondolkodásra és a magányból fakadó dogmatizmusra. A nők kevésbé hajlamosak a zárt gondolkodású dogmatizmusra a férfiakhoz képest, míg a jobb vagyoni helyzetben lévők inkább hajlanak a magány érzetéből fakadó dogmatikus gondolkodásra.

III.3Tekintélyelvűség: az F-skála

A kutatás során a válaszadóktól lekérdezték az úgynevezett F-skála egy rövidített változatát. A skála F betűje a fasizmus szóra utal és a II. Világháború után Theodor W. Adorno és munkatársai dolgozták ki a tekintélyelvűség mérésére. A válaszadóknak az eddigiektől eltérően egy 1-től 4-ig tartó skálán kellett értékelniük az állításokat aszerint, hogy mennyire értettek azokkal egyet. A magasabb érték nagyobb mértékű egyetértést jelentett. Az értékelt állításokra adott válaszok átlagát a 15. ábra mutatja.

Ábra 15: A tekintélyelvűséggel kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért)

Az állítás, amellyel a leginkább egyetértettek a minta tagjai úgy hangzott, hogy „A legfontosabb erények, amelyeket a gyerekeknek meg kell tanulniuk, az engedelmesség ?es a tekintélytisztelet.”. Az az állítás pedig, amivel a legkevésbé értettek egyet az volt, hogy „Egyszer biztosan kiderül majd, hogy az asztrológia sok mindent képes megmagyarázni.”. Látható, hogy az állítások többségét az átlagos válaszadó a skála közepét jelentő 2,5-ös érték felettiként értékelte, tehát több mint közepes erősségű egyetértést mutatott. Ez alól csak a már említett, legalacsonyabb egyetértéssel jellemezhető item és az összeesküvésekre vonatkozó állítás a kivétel. A kép, ami a mai Magyarországról elmondható ez alapján, nem fest túl pozitív képet ugyanis az látszik, hogy az itt élő emberek meglehetősen tekintélyelvűek. Az egyes állításokból készítettünk egy összetett mérőszámot (főkomponenst), amely a megkérdezettek tekintélyelvűségét mutatja és megvizsgáltuk, hogy különbözik-e ez az egyes társadalmi csoportokban (lásd 7. táblázat).

Táblázat 7: Tekintélyelvűség a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)

nem

n.sz.

életkor

n.sz.

iskolai végzettség

-0,157

településtípus

-0,089

vagyonosság

n.sz.

etnikai alapú szociális dominancia PC (+: az emberek nem egyenlők)

0,363

osztályalapú szociális dominancia PC (+: az emberek egyenlők)

0,178

A regressziós modellből kiderül, hogy minél képzettebb valaki és minél nagyobb településtípuson él, annál kevésbé tekintélyelvű. Azok, akik az etnikai alapú szociális dominancia keretein belül úgy vélik, hogy az emberek nem egyenlők, hajlamosabbak a tekintélyelvűségre. Érdekes azonban, hogy az eredmények azt mutatják, hogy aki az osztályalapú szociális dominancián belül az emberek egyenlőségében hisznek, szintén tekintélyelvűbbnek mondhatók azokhoz képest, akik ezen a keretem belül nem hisznek az emberek egyenlőségében.

Adorno-ék gondolatmenete szerint egy tekintélyelvű szülő nagyban befolyásolhatja a gyermek későbbi beállítódását ezen a téren. Ezt támasztják alá a kutatás adatai is. Azokban az esetekben, amikor a gyermekkori családban egy személy döntött a fontosabb dolgokról, szignifikánsan magasabb tekintélyelvűség-átlagot láthatunk felnőttkorban, mint azon családok gyermekeinél, ahol a szülők együtt döntöttek a lényeges kérdésekben.

III.4Társadalmi távolság

A kutatók a különböző csoportoktól vett társadalmi távolságot is mérték egy részleges Bogardus-skála segítségével. Elsőként többféle társadalmi csoporttal kapcsolatban azt a kérdést tették fel, hogy elfogadná-e vagy nem, ha a szomszédja lenne egy ilyen ember. A 16. ábrán az egyes csoportokra adott „elfogadná” válaszok arányai láthatók.

Ábra 16: A különböző csoportoktól vett társadalmi távolságok: elfogadná-e szomszédként (az „elfogadná” válaszok aránya)

A felsorolt csoportok közül a legkevesebb távolságot a liberálisoktól érzetnek a megkérdezettek, mivel őket fogadnák el leginkább szomszédként. Szintén majdnem a kérdezettek háromnegyede fogadna el szomszédként egy korábbi hajléktalant, egy bevándorlót, kommunistát vagy értelmi fogyatékost. Zsidó szomszédot valamivel több mint a megkérdezettek kétharmada fogadna el, cigányt pedig 62 százalékuk. Ez utóbbi adat különösen érdekes más kutatások fényében, amik a cigánysággal kapcsolatos erős ellenérzéseket mutatnak. A legkevésbé tolerált csoport a bűnözőké: mellettük laknának legkevésbé szívesen a válaszadók. Szintén nem sokan (mindössze a megkérdezettek negyede) fogadna el szomszédjául egy kábítószerest, egy elmebeteget vagy egy alkoholistát. Összességében azonban elmondható, hogy a felsorolt csoportok közül a leginkább támogatottat is legfeljebb a kérdezettek valamivel több mint háromnegyede fogadná el, ami azt mutatja, hogy éles törésvonalak húzódnak az egyes társadalmi csoportok között a mai Magyarországon.

Más csoportok esetében arra kérdeztek rá, hogy elfogadná-e munkatársként és partnerként egy adott csoport tagját. (Az előző csoportokkal összevetve ezeket, közös metszet csak a cigányokra és a zsidókra vonatkozó kérdésekben van). Az ezen kérdésekből létrehozott tipológia eloszlását mutatja be az egyes csoportoknál a 17. ábra.

Ábra 17: A különböző csoportoktól vett társadalmi távolságok: elfogadná-e munkatársként és partnerként (a tipológia eloszlása)

A tipológia létrehozásakor azt a Bogardus-skála mögött meghúzódó koncepciót használtuk fel, ami szerint ha valaki partnerként elfogadna egy adott csoporthoz tartozó embert, akkor az munkatársnak is elfogadná. Ilyen értelemben tehát a kérdések hierarchikusak, így három kategória létrehozására volt szükség. Az első, amelyben mindkét módon elfogadná az adott csoport tagját; a második, amelyben csak munkatársként, de partnerként nem; és a harmadik, amelybe azok kerülnek, akik egyik módon sem fogadnák el a csoporttagot.

A fenti ábrán látható, hogy a felsorolt csoportok közül leginkább a zsidókat és fogadnák el a válaszadók. Megjegyzendő azonban, hogy még a legelfogadottabbnak tekinthető zsidók esetében is majdnem a kérdezettek ötöde még munkatársnak sem fogadna el egy zsidó embert. Második legelfogadottabb csoportnak az oroszok, harmadiknak a románok és negyediknek a kínaiak számítanak. Az arabok és a cigányok esetében nagyjából ugyanakkora a mindkét módon elfogadók aránya azokéval, akik egyik módon sem fogadnák el ezen csoportok tagját. Mind a cigányok, mind az arabok esetében a kérdezettek negyede fogadná el mindkét módon és ugyanekkora arányban utasítanák el őket mindkétféleképpen.

A társadalmi csoportokról alkotott véleményt jól tükrözi még az a kérdés, ami arra vonatkozik, hogy vajon a kérdezett szerint egy adott csoport tagja lehetne-e ebben az évtizedben Magyarország miniszterelnöke. A saját vélemény mellett a válaszadó percepcióját is vizsgálták azzal kapcsolatban, hogy szerinte a társadalom többsége hogy vélekedne erről a kérdésről. Az eredmények a 18. ábrán láthatók.A leginkább miniszterelnökként leginkább támogatottak csoportja a nők voltak, akiket a válaszadók kétharmada el tudna képzelni, ám a teljes társadalom esetében már véleményük szerint csak minden második ember gondolná ugyanígy. Ez a tendencia – nevezetesen, hogy a saját vélemény átlaga magasabb mint a társadalom véleményéről alkotott percepció – mindegyik felsorolt csoportnál megismétlődik. Az emberek tehát átlagosan elfogadóbbnak látják magukat, mint a társadalmat. Nagyjából minden második ember el tudna képzelni egy fiatalt és egy erdélyi magyart, vagy akár egy zsidó embert is, azonban csak a válaszadók harmada gondolja úgy, hogy az ország miniszterelnöke ebben az évtizedben egy cigány ember is lehetne. Legkevésbé a homoszexuálisokat támogatnák az emberek: mindössze minden ötödik válaszadó nyilatkozott úgy, hogy elképzelhetőnek tart egy homoszexuális vagy egy leszbikust a miniszterelnöki posztra.

Ábra 18: El tudná-e képzelni, hogy az adott csoport tagja ebben az évtizedben miniszterelnök legyen? És Ön szerint a társadalom többi tagja el tudná ezt képzelni? (azok aránya, akik el tudnák képzelni)

III.5Antiszemitizmus

Az antiszemitizmus kérdésével és a zsidókhoz való viszonnyal több, különböző módon foglalkozott a kutatás. Sokatmondó adat már az is, hogy a válaszadók több mint harmada 10 százalék fölé becsülte a zsidók arányát és körülbelül ugyanennyien mondták, hogy valahol 5 és 10 százalék között vannak a teljes magyar társadalmon belül. A reális 1 százalékot mindösszesen a válaszadók négy százaléka mondta. A zsidó lakosság nagymértékű felülbecslése mögött azok torz észlelése áll, mely több okból is fakadhat.

Sokatmondó az is, hogy vajon a magyar társadalom tagjai kiket tesznek felelőssé azért, ami a magyar zsidókkal a második világháború alatt történt. A problémát úgy operacionalizálták, hogy felsoroltak többféle csoportot és megkérdezték a válaszadókat, hogy ezek közül a csoportok közül ők kiket tartanak felelősnek. Az egyes csoportoknál a „felelősnek tartja” válaszok arányát a 19. ábra szemlélteti.

Ábra 19: A második világháborúban a magyar zsidósággal történtekért kiket tartanak felelősnek (azok aránya, akik az adott csoportot felelősnek tartják)

A legnagyobb arányban Hitlert és kormányát, továbbá a német SS-t és Gestapo-t tartják felelősnek a válaszadók, de érdekes, hogy az akkori magyar kormány a harmadik a felelősök körében. Tízből majd’ hat válaszadó úgy véli, hogy az akkori magyar kormány is felelősséggel tartozik a történtekért. Legkevésbé a magyar lakosságot és a zsidó lakosságot okolják a történtekért, bár elég megrázó az a tény, hogy a kérdezettek több mint negyede úgy véli, hogy a gazdag, vagyonos zsidók (is) okolhatók a katasztrófával.

Három olyan változóból, amely az antiszemitizmust különbözőképpen mérte, klaszterelemzés segítségével csoportokat hoztunk létre. Ez a három változó a következő volt. Az első, hogy támogatna-e egy olyan pártot, amely tartalmazza a zsidómentes Magyarország programját. A második egy (a fentiekben bemutatott) társadalmi távolság skála a zsidókra vonatkozóan. A harmadik pedig egy összetett mérőszám, amely azt méri, hogy mennyire véli úgy, hogy a zsidóságnak volt felelőssége abban, ami a Holokauszt alatt történt Magyarországon. A három változó mentén egy négy klaszteres megoldás jött létre, melynek értelmezését a 20. ábra mutatja.

Ábra 20: Az antiszemitizmust mérő klasztercsoportok (a klaszterképző változók átlagaival)

Az ábrán az egyes csoportok klaszter-középpontjai láthatók azokon a változókon, amelyekből létrehoztuk őket. (A változók standardizáltak voltak.) Az első csoportba azok tartoznak, akik egyik változó mentén sem mutattak antiszemita attitűdöket. A második csoportba azok, akik szerint ugyan a zsidókat nem terheli felelősség a Holokauszt alatt történetekért, azonban támogatnák egy zsidómentes Magyarországért kampányoló pártot és nagy társadalmi távolságot érez a zsidóktól. A harmadik csoport mind a három szempont alapján antiszemita attitűdöket mutatott. A negyedik csoport tagjai pedig bár a társadalmi távolság és a történelmi felelősség mentén antiszemitának mutatkoztak, azonban nem támogatnának egy olyan pártot, amely zsidómentes Magyarországot szeretne. A csoportokról elmondható, hogy a magasabb végzettségűek és a nagyobb városban élők között kisebb az aránya az antiszemitáknak és nagyobb azoké, akik egyáltalán nem vallanak semmilyen antiszemita attitűdöt magukénak.

III.6Cigányellenesség

Ahogy az antiszemitizmust is, a cigányellenességet is sokféle módon mérték a kutatás során. Ennél a csoportnál is megkérték a válaszadókat, hogy becsüljék meg a csoport társadalmon belüli arányát. Tízből két kérdezett 30 százaléknál is magasabbra becsülte a cigányok arányát Magyarországon, nagyjából negyedük vélte úgy, hogy 21-30 százaléknyian vannak és tízből három megkérdezett gondolta, hogy a cigányok aránya 11 és 20 százalék között van. Legfeljebb 10 százalékra mindössze a válaszadók 22 százaléka tett ugyanezt az arányát. Ebben az esetben azt is meg kellett tippelni, hogy 20 év múlva mekkora lesz ez az arány. Mindösszesen a minta 2 százaléka vélte úgy, hogy kevesebb, negyedük nagyjából ugyanakkorára tette, a válaszadók háromnegyede viszont úgy gondolta, hogy arányaiban több cigány lesz Magyarországon, mint amennyi most van. A cigány népesség irreális felülbecslése és ezen arány jövőben várt növekedése jól mutatja a csoporttal kapcsolatos torz észleléseket.

A válaszadóknak felsoroltak különböző lehetőségeket, ahogy a cigányok és nem cigányok közti viszonyt kezelni lehetne és ezek közül nekik ki kellett választani azokat, amelyeket ők is megoldásnak tartanak. A választott megoldások arányát mutatja a 21. ábra.

Ábra 21: A cigányok és nem cigányok közti viszony kezelésére választott lehetséges megoldások (a választók aránya)

A válaszadók nagy része (85 százalék) az oktatásban látja a probléma lehetséges megoldását, 43 százalékuk viszont a kényszerített beilleszkedésben. Tízből nagyjából 5 ember véli úgy, hogy a segélyezés vagy a cigányok kiutasítása megoldást jelenthet a viszony rendezésére.

A megoldások kapcsán arra is választ kerestek a kutatásban, hogy mennyire ért egyet a válaszadó bizonyos kijelentésekkel, amik arra a mondatra keresik a befejezést, hogy „A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok csak akkor csökkennenek/oldódhatnak meg, ha …”. A felsorolt válaszlehetőségeket és az azokkal való egyetértést a 22. ábra mutatja. A felsoroltak közül a legnépszerűbb az a forgatókönyv, amelynek során a cigányok integrálódnának a társadalomba, de közben megőriznék saját kultúrájukat. Ennél valamivel kevésbé értette egyet azzal, hogy megoldás az lenne, ha a cigányok elkülönülten élnének vagy akár el is költöznének az országból. Legkevésbé azzal a megoldási lehetőséggel értettek egyet a kérdezettek, amely szerint a cigányok teljesen beolvadnának a társadalomba. Megjegyzendő azonban, hogy mind a négy lehetőségnél legfeljebb közepes mértékű átlagos egyetértésről számolhatunk be.

Ábra 22: „A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok csak akkor csökkennenek/oldódhatnak meg, ha …” (az egyetértés átlagai egy 1-5 skálán: minél magasabb, annál inkább egyetért)

A cigányellenességet olyan módon is megvizsgálták a kutatás során, hogy a cigányokkal kapcsolatos állításokat fogalmaztak meg a cigányok és a bűnözés kapcsolatáról és azokat értékeltették a válaszadókkal. Ez a három állítás a következő volt: „Sok cigány nem tanulja meg családjában a tulajdon tiszteletét.” „A cigányoknak a vérükben van a bűnözés.” „A nyomor kényszeríti a cigányokat a bűnözésre.”. A három állításból a leginkább (5-ös skálán átlagosan 4,0-s mértékben) azzal értettek egyet a válaszadók, hogy a tulajdon tiszteletének hiánya a családból fakad. De szintén a középső értéknél (3-as) magasabb (3,5-ös) átlagos egyetértést ért el az az állítás is, hogy a vérükben van a bűnözés. Legkevésbé (2,8-as átlaggal) a válaszadók azzal értettek egyet, hogy a nyomor kényszeríti bűnözésre a cigányokat.

A fentiekben bemutatott változók közül négyből elkészítettünk egy összetett mérőszámot a cigányellenesség mérésére. Ez a négy állítás a következő volt: a vérükben van a bűnözés; a családjukból hozzák a tulajdon tiszteletének hiányát; az lenne megoldás ha a cigányok elköltöznének Magyarországról; vagy ha elkülönülten élnének. Az összetett mérőszám (főkomponens) magas értékei cigányellenes attitűdöket mutatnak, alacsony értékei pedig ennek épp az ellenkezőjét. Megvizsgáltuk, hogy a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban mennyire különbözik ez az attitűd. A vizsgálat eredményeit a 8. táblázat tartalmazza.

Táblázat 8: Cigányellenesség a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)

nem

n.sz.

életkor

0,09

iskolai végzettség

n.sz.

településtípus

n.sz.

vagyonosság

-0,162

etnikai alapú szociális dominancia PC (+: az emberek nem egyenlők)

0,168

osztályalapú szociális dominancia PC (+: az emberek egyenlők)

0,126

Látható, hogy az életkor előrehaladtával inkább cigányellenesek az emberek, a vagyonosabbak viszont kevésbé cigányellenesek. Azok, akik az etnikai alapú szociális dominancia tengelyén arra a térfélre tartoznak, akik szerint az emberek nem egyenlők, inkább cigányellenesek. Érdekes továbbá, hogy az osztályalapú szociális dominanciánál éppen ennek fordítottja igaz: minél inkább egyenlőnek tartja valaki az embereket, annál inkább cigányellenes. Bár az előbbi hatás erőssége nagyobb, utóbbinak mégis nehezen értelmezhető az iránya.


IV. Társadalom és politika

Ebben a fejezetben elsőként azt vizsgáljuk, hogy a kérdezettek egyes társadalmi problémákat mennyire tartanak súlyosnak és hogy milyen megoldási lehetőségeket látnak rájuk. Ezután rátérünk a politikai megosztottság percepciójára és a szélsőséges szervezetekről alkotott véleményekre. Végül azt elemezzük, hogy a Nyilaskeresztes Párt programjának egyes pontjait mennyire fogadná el 2013-ban a magyar társadalom.

IV.1Társadalmi problémák és a rájuk adható válaszok

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy három, a közbeszédben is gyakran szereplő társadalmi probléma: a népességfogyás, a társadalmi javak egyenlőtlen elosztása és a cigányok és nem cigányok közti viszony mennyire súlyos gondjai a mai magyar társadalomnak a kérdezettek szerint. A válaszokat egy 1-től 5-ig tartó skálán mérték, melynek 1-es értéke azt jelentette, hogy egyáltalán nem súlyos gond, az 5-ös pedig azt, hogy nagyon súlyos gond. A felsorolt három probléma közül legsúlyosabbnak (4,4-es átlag) a népességfogyást látták az emberek, ennél valamivel kevésbé, de még mindig súlyosnak érezték a társadalmi javak egyenlőtlen elosztását (4,1-es átlag), legkevésbé pedig a cigányok és nem cigányok közti viszonyt tartották súlyos problémának (3,9-es átlag) a mai magyar társadalomban.

A felvetett problémákra lehetséges megoldásokat is felsoroltak, melyeket közül a kérdezettnek ki kellett választania azokat, melyek szerinte is megoldást nyújthatnak a problémára. A legnagyobb gondnak tartott népességfogyásra kínált megoldások és azok választásának aránya a 23. ábrán látható. A megkérdezettek leginkább a gyermekvállalásra ösztönző állami politikát támogatnák nagy arányban a probléma megoldására, de a gyermekvállalás népszerűsítésében is lát lehetőséget a megkérdezettek háromnegyede. Azonban a két népszerűbb megoldáshoz képest szinte egyáltalán nem támogatnák a bevándorlást vagy az abortusztilalmat: előbbit 15 százalék látná jó megoldásnak, utóbbit pedig mindössze 9 százalék.

Ábra 23: A népességfogyás lehetséges megoldásai és azok választásának aránya

A társadalmi javak egyenlőtlen elosztására is négy lehetséges megoldást vázoltak fel a kutatás során. Ezek a következők voltak: államilag garantált jövedelem, nyereségek (profitok) adóztatása, államilag garantált lakhatás és államosítás. A négy lehetőség kiválasztási aránya a 24. ábrán látható.A válaszadók majd’ háromnegyede az államilag garantált jövedelmet jó megoldásnak tartaná, de nagyjából 60 százalékuk a nyereségek megadóztatásában és az államilag garantált lakhatásban is lát lehetőséget a probléma megoldására. A legkevésbé népszerű intézkedés az államosítás lenne, azonban fontos felhívni a figyelmet arra, hogy még így is a megkérdezettek harmada támogatna egy ilyen jellegű megoldási javaslatot.


Ábra 24: A társadalmi javak egyenlőtlen megosztásának lehetséges megoldásai és azok választásának aránya

A cigányok és nem cigányok közti viszony kezelésére is négy lehetséges megoldás lett felsorolva, melyek a 25. ábrán láthatók. A legnépszerűbb felsorolt lehetőség az oktatás, melyet a válaszadók jelentős többsége megjelölt megoldásként. Tízből négy válaszadó viszont a beilleszkedésre kényszerítést is megoldásnak látja. A két kevésbé népszerű intézkedés a segélyezés és a kiutasítás: mindkettőt nagyjából a kérdezettek ötöde választotta ki.

Ábra 25: A cigányok és nem cigányok közti viszony lehetséges megoldásai és azok választásának aránya

A megoldási lehetőségeket három csoportba sorolhatjuk. A megoldások első csoportját „állami gondoskodás”-nak is nevezhetnénk és olyan javaslatokat tartalmaz, mely a probléma megoldását az állam felelősségi körébe helyezi. Ilyen például a népességfogyásnál a gyermekvállalást ösztönző állami politika vagy a javak egyenlőtlen elosztásánál az államilag garantált lakhatás. A második csoportba azok a lehetőségek sorolhatók, melyek radikális megoldásokat képviselnek. Ilyen például az abortusz tilalma, az államosítás vagy a cigányok kiutasítása. A felsorolt lehetőségek harmadik csoportját a laissez-faire megoldások képezik, úgy mint a cigányoknál az oktatás vagy a népességfolyásnál a bevándorlás ösztönzése. Az első két csoportot (állami gondoskodás és radikális megoldások) reprodukáltuk és létrehoztunk belőlük egy-egy összetett mérőszámot, azonban a harmadik csoport (laissez-faire) létét az adatok nem igazolták, így abból nem képeztünk összetett mutatót. Arra voltunk kíváncsiak, hogy különbözik-e a megoldási lehetőségek támogatottsága az egyes társadalmi csoportokban és ha igen, akkor milyen módon. A kérdés megválaszolásához regressziós modelleket futtattunk, melyek eredményei a 9. táblázatban láthatók.

Táblázat 9: Különböző típusú megoldási lehetőségek támogatottsága a társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)

állami gondoskodás

radikális megoldások

nem

n.sz.

n.sz.

életkor

n.sz.

n.sz.

iskolai végzettség

0,095

0,101

településtípus

n.sz.

n.sz.

vagyonosság

n.sz.

n.sz.

etnikai alapú szociális dominancia PC (+: az emberek nem egyenlők)

0,081

-0,186

osztályalapú szociális dominancia PC (+: az emberek egyenlők)

-0,222

n.sz.

Látható, hogy az iskolai végzettség növekedésével mindkét típusú megoldás támogatása növekszik. Az etnikai alapú szociális dominancia értelmezési keretében azok, akik szerint az emberek nem egyenlők, inkább támogatnák az állami gondoskodásra épülő megoldásokat és kevésbé a radikális megoldásokat. Míg az osztályalapú szociális dominancia keretében azok, akik az embereket inkább egyenlőnek tekintik, kevésbé preferálják az állami megoldásokat a fenti problémákra.

Megoldásokat azonban nem csak a népességfogyásra, az egyenlőtlenségekre és a cigányok és nem cigányok viszonyára soroltak fel a kutatók. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a nemzet megmaradása érdekében a válaszadók szerint mire kell törekedni a következők közül: Nagy-Magyarország határainak visszaállítására; arra, hogy mindenki, aki magyarnak vallja magát a világon, kapjon magyar állampolgárságot; arra, hogy Magyarország bővítse a területeit azokkal a határon túli területekkel, ahol jelenleg magyarok élnek; vagy hogy a határok módosítása nélkül fogjanak össze a magyarok az EU-n belül. A négy lehetőségből bármennyit megjelölhetett a válaszadó, amiről azt gondolta, hogy érdemes lenne arra törekedni a nemzet megmaradása érdekébe. A négyből a legnépszerűbb javaslat a határok módosítása nélküli EU-n belüli összefogás volt, ezt a válaszadók több mint háromnegyede megjelölte célként. Tízből majd’ négy válaszadó szerint törekedni kellene azon határon túli területek megszerzésére, ahol jelenleg magyarok élnek. A kérdezettek 35 százaléka annak érdekében, hogy a nemzet megmaradjon, mindenkinek adna magyar állampolgárságot, aki magyarnak vallja magát. A legkevésbé népszerű javaslat pedig a Nagy-Magyarország határainak visszaállítása volt. Megjegyzendő azonban, hogy még ezt is tízből három kérdezett tartja olyan célnak, amelyre törekedni lehetne.

IV.2A demokráciához való viszony

A kérdezettek arra is választ kellett, hogy adjanak, hogy mennyire értenek egyet bizonyos kijelentésekkel a demokráciával kapcsolatban. A kijelentéseket és az egyetértések átlagát a 26. ábrán láthatjuk. Az állítás, amellyel a kérdezettek a leginkább egyetértettek, úgy szólt, hogy a demokráciában a parlamenti többség akarata dönt mindenről. Látható, hogy az ezzel valamelyest ellentétes állítást, amely arról szól, hogy az Alkotmánybíróság korlátozhatja a többség akaratát, már kevésbé övezi általános egyetértés (átlaga 3,1 az előbb említett állítás 3,4-es átlagához képest). Erős eredmény az is, hogy az a kijelentés, hogy minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad, nem csak a második a sorban az egyetértés tekintetében. Összességében tehát az emberek úgy vélik, hogy egy demokráciában az állampolgárok ki vannak szolgáltatva a parlamenti többségnek és azzal sem ért egyet teljesen mindenki, hogy minden ember egyenlőnek születik és úgy is marad.

Ábra 26: A demokráciával kapcsolatos állításokkal való egyetértés (1-4 skála, a magasabb érték nagyobb egyetértést jelent)

IV.3Politikai megosztottság és szélsőséges pártok

A politikai megosztottságról alkotott véleményeket úgy mérték a kutatás során, hogy megkérdezték, két állítás közül melyik áll közelebb a kérdezett véleményéhez. A két állítás így hangzott: „Az éles politikai megosztottság veszélyezteti a demokráciát.” és „A politikai megosztottság természetes egy többpárti demokráciában”. Ez a két állítás volt felolvasva a kérdezettnek, de ha azt válaszolta, hogy mindkettőt igaznak tartja, a kérdezők azt is jelölték. A kérdezettek negyede vélte úgy, hogy a megosztottság veszélyt jelent a demokráciára és ugyanennyien gondolták úgy, hogy minét állítás igaz. Nagyjából a válaszadók fele gondolta azt, hogy ez a megosztottság természetes.

A megosztottság mellett szélsőséges szervezetekről is külön kérdések szóltak. Arra, hogy vajon vannak-e ma Magyarországon szélsőséges eszméket követő szervezetek, a tízből nagyjából kilenc kérdezett azt válaszolta, hogy vannak. Azok szerint, akik úgy vélik, hogy vannak ilyen szervezetek, azt is megkérdezték, hogy ezek milyen típusú szervezetek. Az erre a kérdésre adott válaszlehetőségeket és azok megoszlását a 27. ábra szemlélteti. Látható, hogy a kérdezettek negyede szerint csak szélsőjobboldali szervezetek vannak, míg mindösszesen három százalék véli úgy, hogy ezek a szervezetek csak és kizárólag szélsőbaloldaliak. A válaszadók többsége (57 százalék) úgy gondolja, hogy szélsőjobboldali és szélsőbaloldali szervezetek egyaránt léteznek ma Magyarországon, 15 százalék szerint pedig a bal-jobb besorolás nem alkalmazható ezekre a szervezetekre. A jobboldali szélsőséges szervezetek láthatósága mindenesetre jelentősebb.

Ábra 27: A szélsőséges szervezetek típusai azon kérdezettek szerint, akik úgy gondolják, hogy vannak ilyenek a mai Magyarországon

A kérdezettek többsége úgy véli, hogy ezek a szélsőséges szervezetek veszélyeztetik a demokráciát, valamivel több mint harmaduk viszony úgy vélekedik, hogy nincs ok aggodalomra, minden demokráciában vannak ilyenek. Mindösszesen 5 százalék véli úgy, hogy az ilyen szervezetek hasznára vannak a demokráciának.

Tízből kilenc válaszadó szerint a szélsőséges szervezeteket a magyarországi emberek többsége ellenzi és csak kilenc százalék véli úgy, hogy a magyarok többsége támogatja azokat.

IV.4 A nyilas párt programja a mai Magyarországon

A kutatás során felsorolták a nyilas párt 1944-es programjának egyes elemeit és arra voltak kíváncsiak, hogy ha most ezeket egy párt a programjára tűzné, akkor a válaszadók támogatnák vagy nem támogatnák ezeket a célokat. A programpontok és támogatottságuk a 28. ábrán láthatók.

Ábra 28: A nyilas párt programpontjai és támogatottságuk a mai Magyarországon

Látható, hogy a legnépszerűbb pont a havi fizetések maximalizálása: minden második kérdezett támogatná ezt a célt. A kérdezettek majdnem negyede úgy véli, hogy a magántulajdonban lévő iparvállalatokat államosítani kellene. Osztálymentes államot a válaszadók ötöde támogatna, zsidómentes Magyarországot a kérdezettek 16 százaléka szeretne, a minta tagjainak 13 százaléka pedig vágyna egy tervutasításos munkaállamra. A válaszadók 7 százaléka kötelezően ivartalanítaná a homoszexuálisokat. A többséget érintő, szűkebb magánszférákba hatoló intézkedések támogatottsága azonban nagyon alacsony: mindössze 3-3 százalék támogatná a következő intézkedéseket: a gyermektelen házasságok állami felbontását, a meddők házasságának betiltását, az egyedülálló felnőttek állami otthonban élését és a rossz családfők központosított leváltását.

Tíz válaszadóból négy egy pontot sem támogatna a felsoroltak közül és ugyanennyien egy vagy két pontot támogatnának. Azoknak az aránya, akik legalább három pontot támogatnának, 18 százalék és egy átlagos ember 1,3 pontot támogatna a felsoroltak közül. Bár ez első ránézésre nem tűnik soknak, mégis, végigolvasva a programpontokat ezekből akár csak egynek a véghez vitele is rendkívüli következményekkel járna.

A nyilasok megítélését jól mutatja még a róluk alkotott vélemény is, amely úgy lett kérdezve a kutatás során, hogy a felsorolt opciókból a kérdezett szerint melyik illik leginkább a nyilasokra. A válaszlehetőségeket és a hozzájuk tartozó megoszlást a 29. ábra mutatja. A kérdezettek legtöbbek által választott definíció alapján a magyar társadalom többsége úgy véli, hogy a nyilasok szélsőjobboldali antiszemita párt és mozgalom voltak, amely tömeggyilkosságokat követett el és Hitler oldalán katasztrófába vitte az országot.Majd’ minden tízedik megkérdezett viszont úgy gondolja, hogy a radikális párt ugyan követett el súlyos hibákat, de alapvetően azért jót akart a magyaroknak. Hasonló arányban vélekedtek úgy a válaszadók, hogy a nemzeti radikális mozgalom célja igazából az volt, hogy megvédje az országot a kommunistáktól és a zsidóktól. Legkevesebben (3 százalék) úgy gondolják, hogy a nyilasok egy nemzeti párt voltak, amely vissza akarta állítani a történelmi Magyarországot. Kiemelendő azonban, hogy a kérdezettek negyede nem válaszolt a kérdésre.

Ábra 29: A nyilasok megítélése

A nyilasok és programjuk megítélése tehát messze nem egységes a magyar társadalmon belül, láthatjuk, hogy többféle narratíva is létezik a csoporttal és céljaikkal kapcsolatban.


V. Összefoglalás

A megkérdezettek valamivel több mint fele nő, az átlagéletkor 48 év, minden ötödik válaszadó pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A mintába kerültek fele aktív, az aktívak harmada szakmunkás. Kilencven százalék rendelkezik mobiltelefonnal, 8 százalékuk internetezik naponta több mint 5 órát. A részletesebb adatokból az derül ki, hogy a mobiltelefon penetráció még mindig magasabb mint az interneté. Minden tízedik mintába került volt valaha vagy most éppen tagja valamilyen civil szervezetnek és nagyjából ugyanennyien vannak, akik legalább három hónapot töltöttek külföldön. Tízből három megkérdezett beszél valamilyen idegen nyelvet, minden ötödik embernek van valamilyen fokú angol nyelvvizsgája, minden tízedik pedig német nyelvtudásáról rendelkezik papírral. Közepesen elégedettek az életükkel és negyedükről elmondható, hogy jövőjét illetően bizakodó. A minta tagjainak kétharmadánál gyermekkorban a szülők együtt hozták meg a döntéseket. Hét százalék azok aránya, akiknek van olyan ember a családjában, akit üldöztek a szocialista rendszer alatt, 11 százalékuknak pedig van nem-magyar családtagja. A megkérdezettek bevallása alapján a családok többségénél gyermekkorban nem igazán beszéltek politikáról, a többség jelenleg is inkább kivonja magát az ilyen témájú beszélgetések alól.

A magyarként azonosítás népszerűbb elemei az államnemzeti koncepcióba illeszkednek, a kultúrnemzeti hozzáállás kevésbé népszerű és inkább a nők körében. A magyarként azonosulásnál az általános egyetértés sokkal inkább az inkluzív, mint az exkluzív kijelentéseknél figyelhető meg. Az életkor mindkét felfogással való egyetértést növeli, a települési lejtőn felfelé haladva viszont mindkét koncepció csökkenését figyelhetjük meg. A végzettség csökkenti az exkluzív nemzetfelfogás valószínűségét. A magyarságot jelképező szimbólumok közül a modern jelképeknél érzik azt leginkább az emberek, hogy azok tényleg jól szimbolizálják a magyarságot, a nagyobb településeken élők viszont mind a narratív, mind a közösségi, mind pedig a modern jelképeket elvetik abból a szempontból, hogy mennyire jelképezik jól a magyarságot. Az alacsonyabb végzettségűek számára leginkább a közösségi szimbólumok nyújtják a magyarság igazi jelképeit. A magyarok sokkal sikeresebbnek tartják a tőlük időben távol eső korszakokat, mint a XX. és a XXI. század eseményeit. A kudarcok esetében viszont ennek megfelelően fordított a helyzet: minél közelebb van egy történelmi esemény, annál inkább kudarcként fogják fel. A három legnagyobb történelmi tragédiaként Trianont, az 1956-os forradalmat és a Holokausztot látják a kérdezettek. A történelmi kudarcokért legfőképp a széthúzást, legkevésbé pedig a balszerencsét okolják.

A szociális dominancia méréséből kiderül, hogy az emberek inkább a pozitív, egyenlőség alapú osztály alapú szociális dominancia állításaival értenek egyet és kevésbé a más csoportokat degradáló, nem egyenlőségelvű etnikai alapú szociális dominanciával. A férfiak inkább hajlanak az etnikai alapú elfogadására, mint a nők, a nagyobb településen élők pedig inkább képviselik az emberek nem-egyenlőségét az osztály alapúban. A végzettség növekedése növeli az emberek egyenlőségébe vetett hitet az etnikai alapú és csökkenti az osztály alapú szociális dominancia terén. A vagyon pedig növeli az esélyt arra, hogy mind az etnikai, mind az osztály alapú szociális dominancia keretein belül egyenlőnek lássa valaki az embereket. A dogmatizmus nem mondható olyan elterjedt eszmének a magyar társadalomban, mint a korábban bemutatottak, ezen belül is az a típusú dogmatizmus az, amivel inkább egyetértenek, amely nem jár valamilyen lemondással vagy negatívummal. A férfiak inkább hajlanak a zárt gondolkodású dogmatizmusra, de az életkor előrehaladtával és az iskolai végzettség csökkenésével mind a zárt gondolkodású, mind a magányon nyugvó dogmatizmus elfogadottsága növekszik. Az magyar társadalom tagjai meglehetősen tekintélyelvűek, a legáltalánosabban elfogadott elvek azok, amelyek a fiatalok nevelésére, szerepére vonatkoznak. Az iskolai végzettség és a településtípus növekedésével azonban csökken a tekintélyelvűség. Még ahhoz a csoporthoz képest is, amit a szomszéd elfogadásával kapcsolatban a legközelebb éreznek magukhoz a megkérdezettek (liberálisok), legfeljebb a kérdezettek háromnegyede nem érez egyáltalán társadalmi távolságot. Legkevésbé bűnözők mellett laknának a magyarok. A felsorolt csoportok közül társként leginkább a zsidókat és legkevésbé a cigányokat fogadnák el. Miniszterelnökként leginkább nőket és fiatalokat fogadnának el a kérdezettek, de még a kérdés szempontjából „legnépszerűbbnek” számító nőket is legfeljebb kétharmad támogatna. Legkevésbé azt tudják elképzelni, hogy egy meleg ember legyen miniszterelnök a felsorolt csoportok közül. A saját véleményéhez képest a teljes társadalom támogatását minden csoport esetében alacsonyabbra becsülték. A Holokausztért legfőképp a németeket és a magyar kormányt teszik felelőssé a magyarok, legkevésbé pedig a zsidókat. A cigányok és nem cigányok közti problémák kezelésére leginkább az oktatást látják megoldásként a megkérdezettek, legkevésbé pedig a segélyeket és a cigányok kiutasítását. Emellett még az integrációt látják egy lehetséges útnak. A fiatalabbak és a vagyonosabbak kevésbé mondhatók cigányellenesnek.

A magyar társadalommal kapcsolatos legsúlyosabb problémának a népességfogyást, második legsúlyosabbnak a társadalmi javak egyenlőtlen elosztását, legkevésbé súlyos gondnak pedig a cigányok és nem cigányok közti viszonyt tartják az emberek. A népességfogyásra a gyermekvállalást erősítő kormányprogramokat, a társadalmi egyenlőtlenségekre az államilag garantált jövedelmet, a cigányok és nem cigányok közti problémák megoldására pedig az oktatást látják leginkább megoldásként a magyarok. A demokráciával kapcsolatban azzal értettek egyet a leginkább, hogy egy ilyen rendszerben a parlamenti többség akarata dönt mindenről. A politikai megosztottságot a szavazókorú társadalom fele természetesnek tartja, egynegyede szerint viszont veszélyezteti a demokráciát. Tízből kilenc válaszadó azt gondolja, hogy vannak szélsőséges szervezetek Magyarországon és ezen kérdezettek többsége úgy véli, hogy mind szélsőjobboldali, mind szélsőbaloldali szervezetek vannak köztük, egynegyedük szerint viszont csak szélsőjobboldali ilyen szervezetek léteznek. A nyilas párt programjából a kérdezettek fele a havi fizetések maximalizálását támogatná: ezzel ez lenne a legnépszerűbb programpontjuk 2013-ban Magyarországon, de negyedük az iparvállalatok államosítását is támogatandó célnak tartja. Legkevésbé a meddők házasságának betiltását, az egyedülállók otthonba zárását, a gyermektelen házasságok felbontását és a rossz családfők leváltását támogatnák (3-3 százaléknyian). A többség a nyilas pártot szélsőjobboldali mozgalomként és pártként aposztrofálja, amely tömeggyilkosságokat követett el és Hitler mellett katasztrófába vitte az országot. Azonban 8 százalék úgy véli, hogy egy nemzeti radikális mozgalomról van szó, amelynek célja az volt, hogy megvédje az országot a kommunistáktól és a zsidóktól.


Ábrák és táblák jegyzéke

Ábra 1: A kérdezettek életkori megoszlása........................................................................................... 5

Ábra 2: Az aktív kérdezettek foglalkozási megoszlása................................................................... 6

Ábra 3: Civil szervezeti tagság....................................................................................................................... 8

Ábra 4: A kérdezettek elégedettsége az életükkel......................................................................... 10

Ábra 5: A családi üldöztetés és nem magyar rokonok hatása a politikáról való beszédre a gyermekkori családon belül............................................................................................................................................. 12

Ábra 6: A gyermekkori családban folytatott politikai beszélgetések gyakoriságának hatása a jelenlegi politikai beszélgetésekben betöltött szerepre........................................................................................... 14

Ábra 7: Ön szerint magyarnak tekinthető-e az, aki… (az „igen” válaszok aránya).... 16

Ábra 8: A magyarként azonosulás kérdéseire adott válaszok (egyetértés átlagai egy 1-5 skálán – minél magasabb, annál inkább egyetért az adott kijelentéssel)............................................... 18

Ábra 9: Az egyes jelképek mennyire jelképezik jól a magyarságot (átlagok egy 1-5 skálán – minél magasabb, annál inkább jelképezi a magyarságot)...................................................................................... 21

Ábra 10: Az egyes történelmi események sikerességének megítélése (átlagok egy 1-5 skálán – minél magasabb, annál inkább siker)........................................................................................................ 24

Ábra 11: Az egyes történelmi események kudarcának megítélése (átlagok egy 1-5 skálán – minél magasabb, annál inkább kudarc)............................................................................................................................. 25

Ábra 12: Az egyes történelmi eseményeket mekkora arányban választották a magyar nemzet három legnagyobb tragédiája közé............................................................................................................... 28

Ábra 13: A szociális dominanciával kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért)................................................................................................ 30

Ábra 14: A dogmatizmussal kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért).......................................................................................................................... 32

Ábra 15: A tekintélyelvűséggel kapcsolatos állításokkal való átlagos egyetértés (1-5 skála, minél magasabb, annál inkább egyetért).......................................................................................................................... 35

Ábra 16: A különböző csoportoktól vett társadalmi távolságok: elfogadná-e szomszédként (az „elfogadná” válaszok aránya)....................................................................................................................................... 37

Ábra 17: A különböző csoportoktól vett társadalmi távolságok: elfogadná-e munkatársként és partnerként (a tipológia eloszlása)............................................................................................................................ 38

Ábra 18: El tudná-e képzelni, hogy az adott csoport tagja ebben az évtizedben miniszterelnök legyen? És Ön szerint a társadalom többi tagja el tudná ezt képzelni? (azok aránya, akik el tudnák képzelni) 40

Ábra 19: A második világháborúban a magyar zsidósággal történtekért kiket tartanak felelősnek (azok aránya, akik az adott csoportot felelősnek tartják)............................................................ 41

Ábra 20: Az antiszemitizmust mérő klasztercsoportok (a klaszterképző változók átlagaival) 42

Ábra 21: A cigányok és nem cigányok közti viszony kezelésére választott lehetséges megoldások (a választók aránya)............................................................................................................................................................ 44

Ábra 22: „A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok csak akkor csökkennenek/oldódhatnak meg, ha …” (az egyetértés átlagai egy 1-5 skálán: minél magasabb, annál inkább egyetért)..... 45

Ábra 23: A népességfogyás lehetséges megoldásai és azok választásának aránya. 48

Ábra 24: A társadalmi javak egyenlőtlen megosztásának lehetséges megoldásai és azok választásának aránya.............................................................................................................................................................................. 49

Ábra 25: A cigányok és nem cigányok közti viszony lehetséges megoldásai és azok választásának aránya.............................................................................................................................................................................. 49

Ábra 26: A demokráciával kapcsolatos állításokkal való egyetértés (1-4 skála, a magasabb érték nagyobb egyetértést jelent).................................................................................................................................... 52

Ábra 27: A szélsőséges szervezetek típusai azon kérdezettek szerint, akik úgy gondolják, hogy vannak ilyenek a mai Magyarországon........................................................................................................ 53

Ábra 28: A nyilas párt programpontjai és támogatottságuk a mai Magyarországon 54

Ábra 29: A nyilasok megítélése.................................................................................................................. 56

Táblázat 1: Az államnemzeti és kultúrnemzeti koncepció támogatottsága a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)..................... 17

Táblázat 2: Az inkluzív és exkluzív nemzetfelfogás támogatottsága a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók).................................................. 20

Táblázat 3: A narratív-, a közösségi- és a modern szimbólumok megítélése a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban abban a tekintetben, hogy mennyire jelképezik jól a magyarságot (standardizált regressziós együtthatók)................................................................................... 22

Táblázat 4: A különböző történelmi események átlagos siker és kudarc pontszámai (1-5 skálán, a magasabb érték a nagyobb siker/kudarcot jelenti)................................................................................... 26

Táblázat 5: Az osztályalapú és az etnikai szociális dominancia a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók).................................................. 31

Táblázat 6: A dogmatizmusról alkotott különböző vélekedések a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók).................................................. 34

Táblázat 7: Tekintélyelvűség a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)................................................................................................................................................ 36

Táblázat 8: Cigányellenesség a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók)................................................................................................................................................ 46

Táblázat 9: Különböző típusú megoldási lehetőségek támogatottsága a társadalmi-demográfiai csoportokban (standardizált regressziós együtthatók).................................................. 50

лобановский александр игоревич харьков