Régi és új antiszemitizmus


Melyek az antiszemitizmus filozófiai-antropológiai alapjai?

 

Az emberi nem egy faj lenne a sok állatfaj között, ha lenne helye a világban. Az ember azonban, mint Nietzsche helyesen látta, őrült állat, akinek a Semmiben kell megteremteni a maga helyét, mely sosem lehet végleges és fix, mint az állat helye, hiszen egy embernek nincs objektív oka arra, hogy „X”-nek vagy „Y”-nak higgye magát, szemben Tom-mal, vagy Jerry-vel, akik ontológiai státusza sem maguknak, sem másoknak nem kérdéses.

 

Az ember, miközben önazonosságát építi, szükségképpen a másságot is létrehozza, melynek meghatározottsága éppen annyira kérdéses, mint az önazonosságé. A kettő egy s ugyanazon rendszer része, melyben a tagadás (a másság) fontosabb, mint az állítás (az önazonosság).

 

A Semmiből származó, a Semmi által szüntelenül fenyegetett emberi identitás-szerkezet egyszerre gyarapít és pusztít. Szereti mindazt, ami a magáé, s gyűlöli mindazt, ami a másé, melyet vagy elpusztítani vagy bekebelezni akar, de semmiképpen sem hagyhat statikusan.

 

Az etnocentrikus szeretet

Az identitás harc, melyben a „Mi” harcol az „ŐK”-kel, és viszont.

A harcoló felek szempontjából nézve a harcok mindig a szeretetről szólnak.

Gyakran a saját identitás szeretetéről, melynek legelső, az emberré válás egyik alapfeltételeként megnyilvánuló változata az etnocentrikus szeretet.

Ez a szeretet partikuláris volt. Nem tört másra, mint a másik elpusztítására, amire elégséges volt a saját élet féltése és gyarapításának vágya.

 

A keresztényi szeretet

Hosszú időnek kellett eltelnie, míg az egymással hol háborúzó, hol békében élő emberi csoportok mátrixára ráépült egy új kategorizácós rendszer, mely az identitás-játszmát kiszabadította a partikularitás börtönéből, s egyetemes perspektívába helyezte. Erre csak az egyetemes, minden ember számára érvényesnek tartott üzenetet hirdető világvallások voltak képesek, melyek közül a nyugati civilizációban a kereszténység töltötte be a főszerepet. A színpadon ott voltak a muzulmánok is, de ők egészen a XXI. századik mellékszerepeket játszottak.

 

Az univerzalizáló mozzanat megjelenése az abszolút Jó és az abszolút Rossz hatálya alá helyezte az önazonosság és másság harcát, miáltal a destrukció metafizikai dimenzióba emelkedett. A Másik elpusztítása kötelesség lett, mely annak is érdekében állt, akit a Jó nevében máglyára küldtek, kardélre hánytak, kínzókamrában testét apró darabokra törték. A keresztényi szeretet a Másságot a zsidóban és a nőben vette észre, s üldözte, de csak azért, hogy a zsidó megtérjen, s a nő felhagyjon a paráznasággal.

 

A politikai szeretet

A Felvilágosodás a Jó és Rossz harcát evilági kontextusba helyezte. A harc az egymással szemben álló politikai pártok között folyt, melyek mindegyike magát tartotta az Erény, s a másikat a Bűn képviselőjének. A harc váltakozó szerencsével folyik azóta is. A politikai szeretet jegyében hol az egyik, hol a másik párt irtja, pusztítja a másik párt híveit.Mindhárom szeretet a Jó nevében irt és pusztít, de mindegyik más és más logika alapján működik. Az antiszemita szeretet sajátossága, hogy egyesíti magában az etnocentrikus, a keresztényi és a politikai szeretetet, ami páratlanul szilár szociális, érzelmi és kognitív következményekhez vezet azokban, akik e szeretet jegyében nőttek fel, s tevékenykednek a társadalomban, ahol csak a magukhoz hasonlókat és a „zsidók”-at látnak.

 

Az antiszemita fanatikus

A három szeretet-komponens külön-külön is erős motiváció a másik kiiktatására a szimbolikus és a reális társadalom térből, de ha együtt vannak jelen egy emberben, a hatás semmihez nem hasonlíthatóan intenzív és elementáris. Az antiszemita fanatikus s megszállott lesz, aki végre is hatja, amit a program számára diktál.

Az antiszemita fabatizmus a Jó utopikus akarása, mely nem ismer alternatívát. A Jó csak akkor válik valósággá, ha eltűnik a rossz, melynek hordozója, terjesztője, megtestesítője a zsidó. Mindenkit, aki zsidó, meg kell jelölni, egy helyre kell koncentrálni, s ott megsemmisíteni. A „saját faj” szeretete jegyében megnyilvánuló antiszemita „jóakarat” nem tűri el a kételkedést, nem fér bele lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat. A jóakarat etnocentrikus, a keresztényi és a politikai változataihoz képest az antiszemita jóakarat totális. Nem mindenkinek jut ugyanaz a szerep, aki az antiszemita jóakarat vonzásába kerül.

 

Vizsgálatunk az antiszemita jóakarat különböző hordozóit veszi célba, akik közvéleménykutatási eszközökkel egyáltalán azonosíthatók. Nélkülük az antiszemita Jó programja sosem valósulhatott volna meg. Fontos kérdés marad persze, hogy miként oldják a vizsgálati személyek a Holokauszt utáni ismeretek által előídézett kognitiv disszonanciát?

лобановский александр