Digitális Konfliktus Adatbázis
Kőrösmező, 1941
A település zsidó lakosságának mintegy 20 százalékát, körülbelül 300 embert toloncolták ki. Nagy részük az SS géppuskatüzében leli halálát Kamenyec-Podolszkijnál augusztus végén.
Az 1941. július-augusztusi galíciai deportálások egyik logisztikai központja Kőrösmező volt. Az ország egész területéről összegyűjtött, „hontalannak” nyilvánított zsidókat a belügyi hatóságok egy katonai táborban gyűjtötték össze a település közelében. A hadsereg innen toloncolta át a zsidókat Ukrajnába átlagosan több száz fős csoportokban. Slachta Margit katolikus közéleti személyiség és három társa 1941. augusztus 9-10-én helyszíni szemlét tartott a tábornál. „A kerítésen kívülről is láthattuk, hogy a tábornak csúfolt karám egy léckerítéssel elkerített, kb. 1. kat. hold [5755 m2] nagyságú sáros, agyagos terület, a közepén egy nagy, 5-600 embert befogadó fészerrel” – áll másfél hét múlva összeállított jelentésükben. „Volt olyan idő is, amikor 3000-en voltak a kerítésen belül, ottlétünkkor is 1000-en felüli volt a létszám. Így nagyrészük az állandó esőben a sáros nyílt területen volt kénytelen tanyázni és már átázva-fázva indult útnak a nyitott katonai teherautókon a valószínű éhenhalás felé”. Egy augusztus 3-án kelt jelentés szerint a táborban „a hatóság semmi néven nevezendő ellátást a kitelepítendőknek nem nyújt, sem vizet, sem ennivalót. Erről […] a zsidó közületeknek kell gondoskodniok. Nincs gondoskodás egészségügyi szempontból sem.”
Kőrősmező település 1400 zsidó lakosából a KEOKH mintegy 300-at hontalannak nyilvánított és deportált. Ez történt a 12 éves Kornhauser Hermannal is. „Letettek egy búzaföldön, innen a Dnyeszteren át sikerült megszöknöm és visszajöttem Kőrösmezőre, itt bujdostam a padláson, kilenc hónapon át.” – számolt be a diák négy évvel később a ’41-es eseményekről. „Egy ukrán nő egyszer észrevette, hogy nővérem milyen sokat főz és süt, gyanút fogott. Közben édesanyám meghalt, és minthogy a helyzet a padláson már nagyon veszélyes kezdett lenni, feljöttünk Budapestre.” Kornhauser ezután túlélte Auschwitzot, Buchenwaldot és Theresienstadtot is. A Kőrösmezőről elhurcoltak többsége azonban nem volt ilyen szerencsés. Őket augusztus utolsó napjaiban Kamenyec-Podolszkijnál SS-egységek lőtték agyon.
Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 651; Kepecs 1993, 194. o; Frojimovics 2007b, 684. o.; Majsai 1986, 211, 221. o.
Hasonló eseteket itt találsz
A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz
Típus
