Doboz, 1944.10.05


1944. október 5-én csendőrök 20 romát végeznek ki a dobozi temetőben.
Részlet a Porrajmos - Cigány holokauszt c. filmből 2:25-3:08 (rendezte: Varga Ágota, 2000)

1944 szeptember végén-október elején Arad és Nagyszalonta térségben hullámzott a front. A magyar-német csapatok többször is meghátráltak a szovjet-román egységek elől, majd visszanyomták a támadókat. Szeptember 28. és október 6. között Nagyszalontán háromszor haladt át a front. A harmadik magyar hadsereg kötelékében harcoló első páncéloshadosztály Sarkadon állomásozó kémelhárító csoportja ezekben a napokban a környék falvaiban (Újszalonta, Méhkerék, Kötegyán) letartóztatta azokat, akikről azt feltételezték, hogy valamilyen formában „együttműködtek” a románokkal. (Így járt például a kötegyáni pap, akik a fault megóvandó, fehér zászlóval fogadta a bevonuló román csapatokat.) Mintegy 50 embert fogtak el, cigányokat és nem romákat vegyesen. A foglyokat a sarkadi csendőrlaktanyába szállították, ahol tábori csendőrök és katonák rettenetesen összeverték, megkínozták őket. A Méhkerékről elhurcolt Gurzó Ferenc visszaemlékezése szerint "A sarkadi csendőrlaktanya egyik szobájában felsorakoztattak bennünket. Meztelenre kellett vetkőznünk, majd arccal a fal felé kellett fordulnunk. A férfiakat, nőket, gyermekeket válogatás nélkül ütlegelték korbácsokkal, botokkal. A pribékek ruhája tiszta vér lett. De ez nem volt elég. Ahogy kínzóink megpihentek, egyenként bevittek bennünket egy kis szobába, ott hasra fektettek egy asztalon, és folytatták. Majd három napig ment ez így, verés verés után."

Október első napjaiban a szovjet csapatok ismét Sarkad közelébe értek. 5-én délután az első páncéloshadosztály parancsnoksága elrendelte a kiürítést. A foglyokat a Boldizsár János csendőrőrmester vezette különítmény őrizete alatt Szentes felé indították. A dobozi erdőnél vetődött fel először, hogy a romákat kivégezzék. Boldizsár végül úgy döntött, továbbmennek. Este 10 körül érkeztek a dobozi Wenckheim-kastélyhoz. Itt a cigányokat elválasztották a nem romáktól, akiket az épület istállójába zártak. A 20 főből álló roma csoportot (15 férfit, két nőt és 3 gyermeket) továbbvitték a dobozi temetőbe. Az egyik csendőr figyelmezette a temetőcsőszt, hogy ne ijedjen meg, mert úgymond hamarosan új gépfegyvereket fognak kipróbálni. Ezután a csőszkunyhótól 3-400 méterre a romákat a földre fektették, sortüzet zúdítottak, majd kézigránátokat hajítottak rájuk. Az egyik gyermek kis híján el tudott menekülni, de végül őt is meggyilkolták. A holttesteket dobozi cigányokkal földeltették el. Egyikük, Ferkovics György így idézte ezt fel: „a csendőrök éjszaka felzavartak bennünket és kizavartak a temetőbe. Ott ránk parancsoltak, hogy ássuk meg a sírt és az ott lévő hullákat temessük el. Amikor végeztünk a szörnyű munkánkkal a csendőrök azt mondták: ha eljár a szánk, ők visszajönnek és mi is hasonló sorsra jutunk”. Egy másik kivezényelt roma, Köteles Erzsébet, bátyját és nagybátyját is felismerte az áldozatok között.

Az elkövetők csak 1956-ban kerültek bíróság elé. Boldizsárt életfogytig tartó, társait (Kalocsai György, Magyar Ferenc, Molnár János) 5 és 8 év közti börtönbüntetésre ítélték.

 

Források: Bársony-Daróczi 2004, 94-98. o.; Lakatos 2010b; Tóth 2005; Ungváry 2004, 327. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

cigányellenes