Digitális Konfliktus Adatbázis

A cigányok 1944 őszi-téli deportálásának két fő logisztikai központja volt. A Budapest-környéki településekről (Újpest, Csepel, Kispest, Rákospalota, Budafok, stb.) elhurcolt cigányokat az óbudai téglagyárban felállított gyűjtőtáborból indították a Birodalom felé a magyar és német hatóságok. A főleg Baranya, Zala, Vas, Veszprém és Sopron vármegyékben összeszedett romák koncentrációs pontja elsősorban a komáromi Csillagerőd volt, ahonnan vasúton szállították őket nyugatra.

A Duna jobb partján álló erődrendszer 1850 és 1877 között épült fel, és három tagból állt. Az ún. Monostori erődben 1942-től lengyel és szerb katonai internáltakat, szovjet és szövetséges hadifoglyokat őriztek. A magyar hatóságok itt gyűjtötték össze a komáromi és környékbeli zsidókat 1944 tavaszán-nyarán, mielőtt Auschwitzba deportálták őket. Az Igmándi erődben 1939-től zsidó munkaszolgálatos bevonuló állomás működött, és egyes századok körletét is itt rendezték be. A Csillagerőd gyűjtőtáborként funkcionált és ez volt a deportálási központ is. A komáromi erődrendszerben összesen 8-10 ezer különböző nemzetiségű internált, hadifogoly, magyar cigány, zsidó és politikai fogoly raboskodott 1944 november-decemberében. Nagy részüket német koncentrációs táborokba deportálták.

A romákat főleg a Csillagerődben tartották fogva, de egyes cigány csoportokat deportáltak a Monostori erődből is. A cigányokat november elejétől kezdték tömegesen összefogdosni és a várrendszerbe szállítani. Volt, akit vonaton vagy teherautón hoztak, másokat gyalogosan hajtottak Komáromba. Sárközi Júliát a többi esztergomi cigánnyal együtt előbb a helyi zsinagógába zárták, majd a Duna mentén a Csillagerőd felé meneteltették: „Volt olyan nő, amelyik […] kiment a sorból, megszülte a gyereket, akkor hátulról lelőtték a kisbabával együtt, és otthagyták őket az úton. […] Annyit verték az apámat, hogy lenyomorodott a sok verésben. Azért verték meg, mert elment vizet inni. […] Éjjel, nappal mentünk, megállás nélkül. A csendőröknek, nyilasoknak volt váltása, nekünk nem. Egyfolytában gyerünk, gyerünk, aki lemaradt, annak szétverték az agyát a puskatussal.”

A Csillagban infernális körülmények uralkodtak. Víz alig volt, mosakodásra gondolni sem lehetett. WC-k sem álltak rendelkezésre, ezért az ürülék a zárt helyiségek sarkában gyűlt fel. A cellák és termek megteltek emberekkel, ezért sokan a téli fagyban a szabad ég alá szorultak. Enni alig kaptak a foglyok, ráadásul a tartalmatlan löttyöt nem porciózva, hanem egyetlen kondérban lökték a rabok elé, akik kínzó éhségükben kaotikus tömegjelenetek közepette küzdöttek az ételért. A nélkülözés és a hideg megtizedelte a foglyokat. Előfordult, hogy az őrök gyilkolták meg cigányokat. Lendvai Ilonát a Veszprém megyei Tüskevárról hurcolták a Csillagerődbe: „Ott mindennap tömegivel voltak a halottak, gyerekek, idősek. Rengetegen haltak meg az éhségtül. Aki visszafeleselt nekik, egy az egybe agyonlűtték vagy agyonverték. […] Összeszórták, akik meghaltak, összedobálták őket, mint amikor a csirkék megdöglenek vagy disznók.”

A németeknek munkaképes foglyokra volt szüksége, ezért a Csillagerődben kiválasztották a fizikailag jó állapotban lévő cigány felnőtt férfiakat és nőket. Előfordult ugyanakkor, hogy kiskamasz lányok is a transzportba kerültek. Az anyákat, kisgyermekeiket, és a még életben lévő öregeket elengedték. Sokan közülük elpusztultak a hazafelé tartó úton. A gönyűi csendőrőrs jelentése például négy, az erődből szabadult cigány kisgyermek (közük egy egyhetes csecsemő) haláláról számolt be. A munkaképesnek minősített romákat november-december folyamán több transzporttal szállították német koncentrációs táborokba, elsősorban Dachauba és Ravensbrückbe. Egy nyugat felé induló szerelvény egyik vagonjának ajtaját Ácsnál a foglyok felfeszítették és – bár az őrök lőttek utánuk – gyorsan eltűntek az éjszakában.

Források: Szita 2002; Szita 2004; Karsai 1992, 126. o.; Bernáth 2000, 29. o. ; Sárközi 2010

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz