Újvidék, 1942. január 21-23.


Honvédsortűz Újvidéken- 1942 (Forrás: MZSL)

A Délvidék központjában 1942 januárjában történt mészárlás volt a magyar hadsereg és rendvédelem által a 20. században civilek ellen elkövetett legtöbb áldozattal járó háborús bűntett. Feketehalmy-Czeydner Ferenc, a térségben állomásozó karhatalmi erők főparancsnoka utasítására Grassy József ezredes, állomásparancsnok csapatai 1942. január 20-a éjjelén elvágták a városba vezető közlekedést valamint a távíró- és telefon-összeköttetést. Teljes kijárási és gyülekezési tilalmat rendeltek el, és kezdetét vette a razzia.4 Előre elkészített listák alapján válogatták ki a partizánokkal való együttműködéssel vádolt helyieket, zömmel szerbeket, akik közül az újvidéki magyar és német polgárokból verbuválódott statáriális bíróság mintegy 20-50 embert halálra ítélt és kivégeztetett.5 A létszámmal a parancsnokság elégedetlen volt, és további „eredményeket” követelt. A második napon elsősorban a városközpontban élő, vagyonos polgárokat kezdték el letartóztatni, ekkortól az akció erősen zsidóellenes arculatot kapott.6
A csapattisztek egy része, például Zöldi Márton csendőr százados is több volt egyszerű végrehajtónál. Feletteseik támogatásával, bátorításával vagy utólagos beleegyezésével öntevékenyen, kezdeményezőként léptek fel. Itallal, a zsákmányolás lehetőségével és megrendezett provokációkkal is ösztönözték a katonákat és az (1944-hez hasonlóan) jelentős részben iskolákból kivezényelt csendőröket. A harmadik napon (január 23, péntek) a szervezett megtorlás kontrolálatlan vérfürdővé fajult. Célzott letartóztatások helyett már egész családokat, hurcoltak el találomra, lakásaikat kifosztották. Voltak, akiket a házuk előtt, az utcán gyilkoltak le, a többieket a város hat pontján létrehozott kivégzőhelyekre hajtották, bántalmazások és megaláztatások kíséretében. A Duna-parti strandon például a mínusz 20 fok alatti hidegben órákig kellett várakozniuk a sorba állított áldozatoknak. A Korompay Gusztáv főhajónagy parancsnoksága alatt álló folyamőrök és más honvéd alakulatok tagjai valamennyiüket tarkón lőtték és testüket a folyóba robbantott lékbe hajították.7 Január 22-én megérkezett Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök parancsa az akció leállításáról, de a vérengzést csak másnap este 9-kor állították le. A városparancsnokság ekkor közzétett hirdetménye ugyan elismerte a fosztogatások tényét és ártatlan emberek meggyilkolását, de azokat kizárólag az állítólagos lázadók elleni jogos ellenakciónak állította be. Egyben megfenyegette a lakosságot, hogy minden támadást húsz túsz kivégzésével fognak megtorolni.8 A három napos razzia során szerb források szerint 1253 polgári lakost gyilkoltak meg, köztük több mint nyolcszáz zsidót, 375 szerbet és mintegy negyven-ötven más nemzetiségű (orosz, rutén, német, magyar) polgárt.9
Buzási 1963, 51-76. o., Golubovic 1992, 165-192. o., Sajti 1987, 152-160. o. Sajti 2004, 279-282.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-szerb-zsidó