Városmajor utca 64-66: Bíró Dániel Gyógyintézet, 1945. január 14.


1945. január 14-én a Városmajor utcai zsidó kórház 160 betegét, orvosát és ápolóját nyilas fegyveresek lemészárolják. Az épületet kifosztják, majd a holttestekkel együtt felgyújtják.

A Budapesti Authonom Orthodox Izraelita Hitközség modern kórházának dolgozóit és betegeit a nyilasok már december végétől folyamatosan zaklatták. Kifosztották az intézmény élelmiszerraktárát és elvették az ápoltak személyes tárgyait. Január 13-án megjelentek a XII. kerületi nyilas pártszervezet emberei és igazoltatni akarták az alkalmazottakat és pácienseket. Halpern Mór gondnok sikeresen érvelt azzal, hogy a kórház a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt áll: a nyilasok egyelőre visszavonultak. Másnap viszont már semmi sem segített. Délben körülbelül tucatnyi karhatalmista szállta meg az épületet. (A rettegett Kun pátere ekkor valószínűleg nem volt jelen.) A csoport vezetője, Gaál György közölte, hogy semmiféle védettséget nem ismer el. Ezután egyenként ellenőrizték az alkalmazottak és betegek papírjait. A kórház keresztény gépésze, Juhász József (máshol: János) és nevelt lánya, Vilma minden „kétes” esetben megpróbálta meggyőzni a karhatalmistákat, hogy az épp vizsgált zsidó valójában keresztény. Nem nagy sikerrel. A zsidókat a Kissvábhegyi (ma: Gaál József) utca felé eső udvarban agyonlőtték. A járóképteleneket az ágyukban gyilkolták meg. A támadásnak körülbelül 160 áldozata volt. Mintegy negyvenen túlélték: néhány keresztény, hamis papírokkal a nyilasokat megtévesztő zsidó, és egy olyan beteg, akinek sikerült elrejtőznie a szenespincében.

 

A tömegmészárlás végeztével a nyilasok módszeresen kifosztották az intézményt, elrabolták a gyógyszereket, felszereléseket, ágyneműt. Hamarosan megjelentek a környékbeli lakosok is, akik szintén vitték, ami a kezük ügyébe került. Miután minden elcsendesedett, a túlélők előmerészkedtek. Volt, aki szomszédos iskolában berendezett honvéd kórházban kapott menedéket, mások a közeli épületekbe húzódtak, ha tudtak. Jól tették, hogy elmenekültek. Másnap ugyanis a nyilasok visszatértek, és agyonlőtték azt a néhány embert is, akik 14-én nem haltak meg, csak súlyos sebet kaptak. Hiába volt kemény januári hideg, a viszonylag szűk területen összezsúfolt másfél száz hulla hamarosan dögletes bűzt kezdett árasztani. Ezért január 17-én a gyilkosok visszatértek, és felgyújtották a holttesteket és az egész épületet.


Források: Lax Sámuelné tanúvallomása a Budapesti Rendőr Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályán. 1945. február 27. Magyar Országos Levéltár I sorozat, 13. tekercs, 34. tétel; Fürst Leóné (1945. április 7.), Halpern Mór (1945. április 8.), Balogh Ödön (dátum nélkül) tanúvallomása a Nyilas és Náci Rémtettek Kivizsgálásra Alakult Bizottság előtt. Magyar Országos Levéltár I sorozat, 13. tekercs, 34. tétel; Scheiber 1997, 18-44. o

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

nyilasterror