Győr, 1944 november-1945 március


1944 novembere és 1945 márciusa között a nyilasok több száz zsidót gyilkolnak meg
Egy túlélő visszaemlékezése (forrás: Magyar Zsidó Levéltár)

A magyar hatóságok 1944 tavaszán-nyarán a Győr-Moson-Pozsony megyei zsidókat Győrben gyűjtötték össze, majd 1944. június 11. és 14. között Auschwitz-Birkenauba deportálták. A városban mindössze néhány mentesített zsidó és úgynevezett árja-párja (keresztény házastárssal rendelkező személy) maradt vissza. A kiürült gettó területére munkaszolgálatosokat telepítettek. A nyilas hatalomátvétel után a város a november elején induló gyalogmenetek egyik állomása volt. A szélsőjobboldali Győri Nemzeti Hírlap dühödt cikkben támadta a zsidóknak segítő helyieket: „Kitartás! Napok óta vonulnak Győrött is a pesti zsidók. Akadtak Győrött olyan emberek, akik kenyeret és más ennivalót adtak nekik s közben sajnálkoztak, sóhajtoztak, hogy Istenem, gyalog mennek!”

A Győrön állomásozó munkaszolgálatosok helyzete radikálisan romlott a nyilas hatalomátvétel után. Brenitz Sándor visszaemlékezése szerint „a bánásmód az ismeretes október 15-i eseményekig tűrhető volt, azután hirtelen megváltozott. Állandóan büntetésekkel sújtottak: a legnagyobb hidegben is órákig csuklóztattak és a legparányibb állítólagos fegyelmi vétségeknél is kikötést és gúzsbakötést alkalmaztak. Állandó vád volt a század ellen, hogy ’az ellenségnek dolgozunk, nem a hazának’. ” A németek rendelkezésére bocsátott munkaszolgálatosokat kiemelték a magyar honvédség szolgálati kötelékéből. Néhány győri alakulat vezetése ezt a szervezeti utasítást úgy hajtotta végre, hogy levetette a zsidókkal az úgymond „kincstári” ruhát és a legkeményebb téli fagyban alsóneműben és mezítláb tette át őket a határon.

Budapest után talán Győr volt az a város, ahol a legféktelenebbül tombolt a nyilas terror. A fegyveresek tömegével gyilkolták a helyben dolgozó munkaszolgálatosokat, az áthaladó halálmentekből szökött zsidókat és a „gyanús” keresztényeket. Ahogy a fővárosban, a tettesek itt is előszeretettel lőtték áldozataikat a folyóba. A Duna- és Rába-parti kivégzések egyik vezetője Strahlendorf Gyula volt, aki a háború után 130 gyilkosságot ismert be. A kivégzésekben önkéntes helyiek is részt vettek, jutalmul megkapták az áldozatok ruháit. A hullákat néhol partra sodorta a víz, de a győri rendőrség „semmit sem tudott megállapítani”. A megyei „számonkérő szervezet” 1945. január 2-i jelentése bepillantást enged az infernális győri viszonyokba: „1944. december 1-10-ig a városban állandó razziát tartottunk, ennek során 16 munkatáborból és csoportból szökött zsidót letartóztattunk, mivel átadni nem tudtuk őket sehová, elintézve [azaz kivégezve]. December 10-től 20-ig a városban bujkáló zsidók közül 13 darabot szedtünk össze (10 férfi, 3 nő), elintézve.” 1945. március 26-án, a felszabadulás előtt néhány órával az addig megkímélt „árja-párjákat” is a folyóba lőtték.

A győri nyilas terror összesen több száz áldozatot követelt.

Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 982, 2362, 2603; Szita 1989, 73-76. o.; Szita 2007b, 473-474., 481-482. o.


Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita