Digitális Konfliktus Adatbázis

Hidegségen kezdetben Budapestről 1944 novemberében elhurcolt nők robotoltak. 1945 elején munkaszolgálatosok érkeztek a településre. Februárra a Hidegségen dolgozó zsidók száma 1200-ra nőtt. A magyar nyilasokból és honvédekből, valamint német SA és Wehrmacht katonákból álló őrség a falu 60 pajtájában helyezte el őket. Sok helyi lakos kifejezetten ellenséges volt a házaik mellé telepített zsidókkal. Heller Ervin orvostanhallgató szerint a pajta tulajdonosa „olyan gonosz volt, hogy még azt sem engedte meg, hogy bemenjünk az istállóba melegedni. Azt, aki ezt mégis megtette, mert félig megfagyott, a nyilasoknál feljelentette”, akik gyakran kivégezték a munkaszolgálatosokat. 1945 nyarán Izsák László arról számolt be, hogy egy helyi gazda húszéves fia agyonvert két, a portájuknál elszállásolt zsidót.  Egy harmadik túlélő, Ádler Móric úgy látta, hogy „az egész falu lakossága mind ilyen gyalázatosan viselkedett”. Más források szerint voltak helyiek, akik nagy kockázatot vállalva élelmiszert jutattak a raboknak.

A zsidók és a faluban szintén rabszolgamunkát végző ukrán hadifoglyok számára mégsem nem a helyi lakosság viselkedése, hanem az őrök kegyetlensége és a rettenetes körülmények jelentették a legnagyobb veszélyt. A fegyveresek gyakran közéjük lőttek munka, de még ételosztás közben is. „Tífusz, végelgyengülés, fagyás és agyonlövés volt az amely ártatlan emberek százait pusztította, nem tudván senki, hogy melyik pillanatban kerül sor arra, hogy egy gyilkos golyó eltalálja. Vegetatív életmódra voltunk lesüllyesztve, mint az állatok. Mentünk, ha menni kellett és hajtottak, aki pedig nem bírta és leült: azt agyonlőtték.” – számolt be a Hidegségen töltött időről Horváth István. Az állati sorban tartott munkaszolgálatosok között hamar felütötte a fejét a vérhas és a tífusz. A betegségek átterjedtek a polgári lakosságra és mintegy harminc helyivel végeztek. A hidegségi tábort, ahol összesen mintegy 200-300 ukrán és zsidó rabszolgamunkást gyilkoltak meg, 1945. március 28-án számolták fel.

Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 1052, 1062,1204,1524, 2112, 2186, 2467, 2757, 3122, 3329; Szita 1989, 141-143. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz