Digitális Konfliktus Adatbázis

Mosonmagyaróváron október 25-én került sor az első demonstrációra: a mezőgazdasági akadémia hallgatói tartottak néma tüntetést. Másnap reggel a gimnázium diákjai kezdtek tüntetni, hozzájuk egyre többen csatlakoztak, néhány nagyüzem szervezetten vonult ki, majd bekapcsolódtak az akadémisták is. A mindvégig békés tüntetés követelésére a járásbírósági börtönből szabadon engedték a rabokat, a rendőrség – a megyei főosztálytól kapott utasítás értelmében – nem avatkozott közbe.

A járásbíróságnál a tömeg kettévált: az egyik csoport az 1848-as emlékműhöz, onnan a helyi rádióhoz ment, a másik csatlakoztatta két nagyüzem munkásait, és velük ment a határőr laktanya elé. Semmi nyoma nincs, hogy a tüntetők a laktanya ellen támadást terveztek volna, de tény, hogy az élen haladók nem engedelmeskedtek a parancsnok Állj! vezényszavának, mert a szűk térre mögöttük érkező társaik folyamatosan nyomták őket előre. Ebben a helyzetben dördült el az első, majd rövid szünet után a második (és esetleg a harmadik) sortűz. A határőrök sorozatlövő fegyverekkel lőtték a tömeget, és kézigránátokat dobtak az emberek közé. Több mint ötvenen meghaltak és mintegy kétszázötvenen megsebesültek.

A felbőszült emberek megpróbáltak fegyvert szerezni, de a rendőrök fegyvereit már október 24-én elvitte a határőrség, ezért fegyver nélkül vették blokád alá a határőrlaktanyát. Ott a tisztek egy része fellázadt a parancsnok ellen, aki – még a laktanya körbezárása előtt – Csehszlovákiába menekült.

A tragédiáról értesülve a Győri Nemzeti Tanács elnöke, Szigethy Attila először Tihanyi Árpád tanárt bízta meg, hogy vegyen maga mellé katonatiszteket és munkásokat, és akadályozzák meg Mosonmagyaróváron a további vérontást, majd Földes Gábort, a megyében jól ismert színházi rendezőt is oda küldte, aki előző nap sikerrel oldotta meg, a győri börtönnél a lövetést követően kialakult veszélyes helyzetet. Elsőként Földes érkezett meg, akinek fehér zászlóval ellátott gépkocsiját a városi párttitkár utasítására beengedték a laktanyába. Földes összehívta az állományt, beszámolt a győri forradalom győzelméről, valamint arról, hogy Szigethy feloszlatta a megyében az államvédelmi egységeket, mire a határőrséghez behívott sorkatonák eldobták fegyverüket, és kitódultak a laktanyából. A megnyíló kapukon benyomult a tömeg.

Az indulatok vélhetően akkor szabadultak el, amikor híre ment, hogy egy bokor alá rejtve megtalálták egy kislány holttestét. Nekitámadtak a tiszteknek. Földes és a Tihanyi vezette csoport többsége igyekezett védeni őket, akit tudtak, elvitték a városházára vagy Győrbe, a sebesülteket pedig a kórházba. Aznap a tömeg dühének egy tiszt esett áldozatául.

Kisebb csoportok egész éjszaka tüntettek a város központjában, de másnap délelőtt nagyobb tömeg gyűlt a városháza elé, követelve az ott őrizetben tartottak kiadását. Miután betörtek az épületbe, az egyik tiszt kiugrott az ablakon, a kint állók agyonverték. (A másik elbújt, nem esett bántódása.) Ezt követően a tömeg a kórházhoz ment: kivitték az utcára, agyonverték, majd lábánál fogva felakasztották az ott ápolt sebesült tisztet.

Forrás: Kahler Frigyes (szerk.): Sortüzek, 1956. Lakitelek, Antológia Kiadó, 1993. 13–15.

Szakolczai Attila: Győr–Sopron megye. In Szakolczai Attila (szerk.): A vidék forradalma, 1956. II. Budapest, 1956-os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2006. 164–168. Lukácsi Zoltán – Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár, 1956. Győr, Győri Egyházmegyei Levéltár, 2006.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz