Digitális Konfliktus Adatbázis

Ózdon október 25-én kezdődött nagyszabású tüntetés: a tüntetők leverték a kommunista jelképeket a középületekről, ledöntötték a szovjet emlékművet, behatoltak a pártbizottságra és a rendőrkapitányságra. A megmozdulás anélkül ért véget este tíz órakor, hogy a rendőrség vagy a határőrség beavatkozott volna. Az aznap Miskolcon alakult megyei munkástanács sztrájkfelhívására leállt a munka az Ózdi Kohászati Üzemekben (ÓKÜ), ahol az éjszakai műszak dolgozói ideiglenes munkástanácsot alakítottak. A gyár súlyánál fogva lényegében az ÓKÜ munkástanácsa vált az ózdi forradalom meghatározó intézményévé.

Másnap a munkások nagygyűlésén újjáválasztották a munkástanácsot, amely úgy határozott, hogy addig folytatják a sztrájkot, amíg az utolsó szovjet katona nem hagyja el az országot. A munkásgyűlést felvonulás követte, amelyet a helyi rendőrök és a közeli határőr őrs katonái biztosítottak.

Este fiataloknak sikerült a gyárőrségtől és a rendőrségtől néhány fegyvert szerezni, majd tehergépkocsikon Budapestre indultak a szabadságharcosok segítségére, ám a csoportot Egerben feltartóztatták, másnap pedig visszaszállították őket Ózdra. Ott aznap alakította meg az ÓKÜ munkástanácsa a nemzetőrséget, amely együttműködött a rendőrséggel és a határőrséggel. A nap folyamán a nemzetőrség parancsnoka, Pollák Dénes egy határőr tiszttel a magyar–csehszlovák határra ment, hogy tájékoztassa a csehszlovák határőröket a forradalom céljáról, az Ózdon történtekről, ám azok határsértés címén őrizetbe vették. Helyére Török István tanárt választották a nemzetőrség élére.

Október 29-én a rendőrség épületében, rendőrök közreműködésével folyt a nemzetőrnek jelentkezettek kiválogatása. Ekkor kapott idegösszeomlást Török István, aki árulással vádolta a rendőröket, majd utasította nemzetőreit, hogy állítsák falhoz, és végezzék ki őket. Dulakodás kezdődött, Török pisztolya többször elsült, amit a nemzetőrök jeladásnak tekintettek, és lövöldözni kezdtek. Az összevissza lövöldözésnek több sebesült áldozata lett, utána Törököt önkívületi állapotban szállították kórházba.

A városban a legvadabb rémhírek kaptak lábra a rendőrök és az ávósok lázadásáról, hisztérikus hajtóvadászat indult ellenük. Akiket kézre kerítettek, azokat behurcolták a munkástanács épületébe, már útközben bántalmazva őket. Egy ügyészségi nyomozót, illetve egy államvédelmi és egy rendőrtisztet meglincselt a tömeg. A munkástanács a környező településektől és a határőrségtől kért és kapott segítséget, kezdetben a vélt lázadás leverésére, majd a tömeg indulatainak megfékezésére, így is csak estére sikerült helyreállítani a rendet.

Forrás: Szakolczai Attila: Borsod–Abaúj–Zemplén megye. In Szakolczai Attila – Á. Varga László: A vidék forradalma, 1956. I. Budapest, 1956-os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2003. 148–168.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz