Digitális Konfliktus Adatbázis

Az egri munkástanácsok, amelyeknek küldöttei részt vettek a KMT december 8-i ülésén, csatlakoztak az ott elhatározott 48 órás sztrájkhoz.

Az azt megelőző este, december 10-én, elsősorban nők részvételével tartottak a forradalom és szabadságharc áldozataira emlékező tüntetést az első világháborús emlékműnél, onnan a Petőfi-szoborhoz, majd a nyomdához vonultak, ahol Kádár-ellenes röplapokat nyomtattak. Másnap délelőtt – már a sztrájk idején – nagyobb tüntetésre került sor, a tömeg a nyomdához ment, ahol további küzdelemre buzdító röplapokat kezdtek készíteni. A városi rendőrkapitány a megmozdulás felszámolására egy rendőr százados vezetésével honvédekből álló karhatalmi szakaszt küldött a nyomdához. Megjelenésükkor a tömeg oszolni kezdett, a rendőrtiszt pedig igazoltatni kezdte a nyomdában tartózkodókat. Eközben a katonák összetűzésbe keveredtek az épület előtt maradt tüntetőkkel, két fiatalt megsebesítettek, majd elvonultak. Amikor az egyedül maradt rendőr százados elhagyta a nyomdát, tüntetők rátámadtak, bántalmazták. Józanabb tüntetők véget vetettek az erőszaknak, és kórházba vitték a sebesültet.

A nap folyamán Egerbe érkező Gyurkó Lajos vezérőrnagy (aki 1945–1948-ban a közeli Gyöngyösön volt párttitkár) értesülve a történtekről átvette a fegyveres szervek fölött az irányítást. Egy kisebb raj élén személyesen indult a főutcára, ahol tüzet nyitottak a tüntetőkre: két fiatal meghalt, több mint tízen megsebesültek. Délután Füzesabonyból berendelt egy karhatalmi egységet, és eligazítást tartott a pártvezetők, valamint a fegyveres testületek parancsnokai részére. Megerősítette a kijárási tilalmat, és másnapra fokozott járőrözésre utasította a karhatalmat.

A sztrájk második napjára senki sem szervezett tüntetést, ennek ellenére sokan gyülekeztek az utcákon, elsősorban a belvárosban, tiltakozva az előző napi fegyverhasználat ellen. A Gyurkótól kapott eligazítás értelmében két raj, mintegy ötven karhatalmista indult oda. Miután az emberek szidalmazni kezdték őket, a parancsnok tüzet vezényelt, mire a katonák géppisztolyokból rövid sorozatokat adtak le. Hatan meghaltak, tizenkilencen megsebesültek. A lövetés ügyében a rendszerváltozásig nem indult vizsgálat.

Forrás: Kahler Frigyes (szerk.): Sortüzek, 1956. Lakitelek, Antológia Kiadó, 1993. 27–28. Germuska Pál – Lux Zoltán – Szakolczai Attila: 1956. A magyar forradalom és szabadságharc enciklopédiája. CD-ROM. Budapest, 1956-os Intézet, 1997. Cseh Zita: Heves megye. In Szakolczai Attila – Á. Varga László: A vidék forradalma, 1956. I. Budapest, 1956-os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2003. 293–295.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz