Digitális Konfliktus Adatbázis

1883. augusztus végén antiszemita mozgolódás kezdődött Tapolcán. Ebben jelentős szerepük volt az elburjánzó zsidóellenes lapoknak és röpiratoknak. Az Izraeliták Országos Irodája már augusztus 31-én figyelmeztette Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy a tapolcai kereskedők állandó rettegésben élnek, mert „utcai csavargók” megfenyegették őket. Az Iroda információja szerint szeptember 1-jére pogrom készül. Időközben beharangozták, hogy az antiszemita képviselők jótékonysági bált kívántak tartani a településen, Pauler Tivadarné, az igazságügyi miniszter feleségének védnöksége alatt. Ugyan a rendezvény végül elmaradt, de a településen tapasztalható feszültség már a puszta hír hatására robbanásig fokozódott. Tisza azonnali intézkedésre utasította Glavina Lajos kormánybiztost. A katonaság is elindult Tapolcára, de nem érkezett meg időben.

Szeptember 1-jén ismeretlen okból tűz ütött ki Wolf Sándor kereskedőnél. Az összegyűlt tömegből többen hangoztatni kezdték, hogy a zsidók okozták a tüzet. Az is fokozta az indulatokat, hogy Wolf rokonának, Pollák Dávid kereskedőnek oltás közben kiesett egy revolver a zsebéből. A lincshangulat elől éppen hogy elmenekülő Pollákot a helyi hatóságok a pandúrkaszárnyába akarták bekísérni, attól tartva, hogy a felbőszült tömeg a lakására is utána menne. A csőcselék azonban a kísérőkre támadt, és csak a járásbíró, az esperes, a káplán és a bírósági közegek fellépése mentette meg Pollákot az agyonveréstől. A randalírozók ezután beverték a főtéren lakó zsidó kereskedők ablakait. A városi elöljárók rendkívüli ülésen elhatározták, hogy polgárőrséget állítanak fel.

Ennek ellenére szeptember 2-án akadálytalanul szabadult el az antiszemita erőszak. A dühödt tömeg betörte az összes zsidó ház és bolt ablakát. A katonákkal is szembeszálltak, ezért azok kénytelenek voltak fegyvereikhez nyúlni. Több zavargót megsebesítettek, számos rendbontót letartóztattak. Szeptember 3-án reggel Győrből egy újabb lovasszázad vonult be Tapolcára. Ekkor már a katonaság folyamatosan járőrözött az utcákon. Ennek ellenére az este ismét véres összecsapásokat hozott. Több tüntetőt meglőttek, egyikük meg is halt. A parancsnokot megtámadta egy suhanc, mire a katonák leszúrták.

Időközben sok tapolcai lakos elmenekült a városból, a kereskedelem pedig szinte teljesen leállt. Szeptember 5-én újabb lovas és gyalogos egységek érkeztek, hogy szükség esetén a környékbeli településekre is ki tudjanak vonulni. Másnap a szolgabíró már a nyugalom helyreállásáról számolt be a Belügyminisztériumnak. Szeptember 10-én reggel egy kőműveslegény betörte egy zsidó ablakát, de más atrocitásra nem került sor ezekben a napokban.

Forrás: „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 04., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 04., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 05., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 06., 4. o.; Foki 1986, 234. o.; Kubinszky 1976, 119. o.; Az Országos Izraelita Iroda jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 31. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tapolcai járási szolgabíró távirata a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tapolcai járási szolgabíró távirata a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 06. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tapolcai járási szolgabíró távirata a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 10. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz