Digitális Konfliktus Adatbázis

1884. június 8-án a Soltvadkerten kampányoló Gajáry Ödön kormánypárti jelöltet és kalocsai kíséretét szállító kocsikat a községháza előtt a falubeliek megállították, az utcai suhancok, iskolás fiúk és lányok pedig a jelölt zászlói után kapkodtak, de ezt a zászlóvivők tréfás gesztusként értelmezték. Mint kiderült, Gajári előtt már a faluba ért négy lázító, köztük egy választó, akik kortesbeszédükkel Gajáry ellen hangolták az összegyűlteket. Beszéde előtt a jelölt megcsókolt egy kislányt, aki 10−12 társával együtt állt a községháza előtt koszorúkkal; a lány történetesen zsidó volt, ami szintén fokozta az emberek, különösen az antiszemita jelölt párthíveinek neheztelését. Erre utcaszerte zaj, kiabálás, verekedés támadt; két lovas zsandár újra meg újra szétugrasztotta a legagresszívabb egyéneket, de azok máshol újra összecsoportosultak. Az egyik lázadó, Frey Ferenc arra biztatta a többieket, hogy húzzák le a csendőröket a lóról. Erre Freyt és egy másik zavargót letartóztattak. A tömeg most szabadlábra helyezésüket kezdte el követelni, közben a községházához mentek és betörték annak ajtaját, a községi bíró ezért kénytelen volt szabadon bocsátani a foglyokat. A tüntetők erre elhagyták az épületet, majd az udvaron „Most üssük az urakat, mert félnek” kiáltással a kalocsaiakra támadtak.

Gajáry eközben a községházáról a kocsmához ment, hogy ott megtartsa programbeszédét; útközben valaki megütötte, de az illetőt leteperték. A jelölt azonban még szóhoz sem tudott jutni, amikor szóltak neki, hogy a községháza előtt ölik a kalocsaiakat. És valóban, a téren összegyűlt tömeg és a házakból hozzájuk csatlakozók botokkal, furkókkal, zászlónyelekkel, vasvillákkal, fenyegetőzve támadtak a képviselőjelölt híveire, többeket leütöttek. A megtámadottak, akik közül négyen súlyosan, többen pedig könnyebben megsérültek, alig tudtak véresen-piszkosan felmászni a kocsijaikra és elmenekülni. Az utcán álló asszonyok, lányok kötényükbe szedett homokot szórtak a kocsisok szemébe, és hulladékokat, téglákat, köveket, konyhaeszközöket dobáltak a kocsikba. Ebből úgy tűnt, hogy a zavargás elő volt készítve. A kocsik után óriási tömeg rohant, a zsandárok igyekeztek őket visszaszorítani.

A zavargók ezután visszatértek a községbe, majd „üssük a zsidókat!” felkiáltással megtámadtak és megvertek három izraelitát, bedobták a zsinagóga ablakait, egy zsidó kereskedő boltjának pedig felfeszítették az ajtaját, és elloptak onnan szivarokat. Másnap a hatóság megszállta a várost, és bevonult egy század katonaság, ami véget vetett a zavargásoknak. Az ügyben vizsgálatot indítottak, melynek eredményeképp a – nagyrészt sváb származású – vádlottak száma negyvennél is többre emelkedett, közülük ötöt letartóztattak.

A másodfokú tárgyalást 1885. február 19. és március 6. között tartották, szintén a Kalocsára delegált budapesti királyi törvényszéken, több mint 70 vádlott és 100 tanú részvételével; az előbbieket Istóczy Győző országgyűlési képviselő védte. A törvényszék végül lázadás és hatóság elleni ellenszegülés miatt 11 vádlottat (10 férfi, 1 nő) 6−8 havi börtönre, két vádlottat pedig hatósági közeg elleni erőszak miatt 4 havi börtönre ítélt. 37 vádlottat felmentettek a lázadás és kihágás vádja alól, 11-et pedig a hatóság elleni kihágás vádja alól. 8 további vádlott kapott 4 havi fogházbüntetést, öten pedig négy napi elzárást. Egy nőt szemérem elleni vétség miatt 8 napi fogsággal és 30 Ft pénzbírsággal büntettek. A károsultakat kártérítési igényeik érvényesítése érdekében polgári peres eljárásra utasították. Az ítélet ellen mind az ügyész, mind a vádlottak fellebbeztek.

Forrás:

„A vadkerti zavargások.” In: Pesti Hírlap, 1884. 07. 09., 12. o.

„A mob.” In: Magyar Polgár, 1884. 06. 14., 4. o.

„A vadkerti zavargások ügyében…” In: Pesti Hírlap, 885. 02. 11., 12. o.

„A vadkerti zavargások fölötti ítéletet…” In: Pesti Hírlap, 1885. 03. 06., 12. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz