Pozsony, 1848. április 23-25.


A két napig tartó, halálos áldozatokat is követelő pogrom során a hadsereg és a polgárőrség utcai harcokat vív a fosztogató, tomboló csőcselékkel.
A pozsonyi országgyűlés (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

Április 23-án, két hónapon belül harmadszor került sor pogromra Pozsonyban. A városban már március 19-21-én antiszemita zavargások törtek ki, amelyeket a katonaság, a nemzetőrség és az országgyűlési ifjak erőteljes fellépése fojtott el. A hamu alatt azonban tovább izzott a parázs. Jankó Mihály alispán április 9-én jelentette a MOIB-nak, hogy az országgyűlés másnapi befejezése után „a közcsend elleni kihágásoktól méltán tartani lehet”. Ugyanezt a megye „biztossági választmánya” is jelezte Batthyánynak azzal, hogy amíg az országgyűlés miatt összevont katonaság a városban van, nincs mitől tartani. Noha a város békeszerető lakosai bizonyára erélyesen lépnek fel „minden csendháborítások lecsillapítására”, ugyanezt a Váralján (a zsidónegyed szomszédságában) élő keresztény lakosságtól várni „majdnem lehetetlen.” Ezért kérte, hogy amíg a nemzetőrséget meg nem szervezik, a rend fenntartására megfelelő számú gyalogos és lovas katonaság maradjon a városban.

Április 23-án az esti órákban néhány száz, botokkal felfegyverkezett mesterinas katonai rendben megindult zsidónegyed felé, a Várhegy Duna felőli kapujához. Útközben nagy tömeg csatlakozott hozzájuk. A nép állítólag amiatt elégedetlenkedett, hogy a zsidók húsvétkor nemcsak a várhegyi zsidónegyedben lévő, hanem az azon kívül található boltjaikat is nyitva tartották. A kapuhoz érve a sokaság elkezdte gúnyolni a zsidókat, azok pedig köveket hajigáltak a tömeg felé. Ezt követően a tüntetők megtámadták és kifosztották a kapu előtti, illetve a Várhegyen kívül lévő zsidó boltokat. Hamarosan megjelent a sorkatonaság és visszaszorította a tüntetőket. A megfutamított csoportokat azonban mindig újabbak váltották fel. A kb. 2-300 gyalogos katonából és 50 lovasból álló egység éjféltájban a Mihály-kapunál már csak lövésekkel tudta megállítani a tombolást

Április 24-én reggel a tömeg megrohanta és kirabolta a Várhegy felső kapujától a városba lenyúló vonalon lévő zsidó üzleteket és lakásokat. Sok esetben az itt élő keresztények javait sem kímélték. Magyar és külföldi lapok arról számoltak be, hogy brutális kegyetlenséggel zajlottak az események: betegeket rángattak ki az ágyukból, gyermekeket vágtak a falhoz. A tömeg feldúlta a zsidó iskolát is. Délelőtt 10 órakor 120 főnyi lovasság érkezet Pozsony környékéről és helyreállította a rendet. Igaz, ekkorra a dúlás nagyobbrészt már véget is ért. Ezután a városi tanács dobszóval kihirdettette, hogy 24 óra alatt minden zsidó költözzön ki a város „kebeléből”, azaz a keresztények által lakott városrészekből. Déltájban a zsidók megkezdték az átköltözést a várhegyi gettóba. Ugyanezen a napon a tömeg feldúlta a zsidótemetőt is. Április 25-én a csőcselék egy része a vár hátulja felől meg akarta támadni a gettót, de a polgárőrség visszaverte a támadást.

A háromnapos eseménysor halálos áldozatainak száma 6-10 (a Pesther Zeitung szerint 10-15), a sebesülteké kb. 40 fő (a Jelenkor szerint 25, köztük 9 életveszélyes). Az őrizetbe vettek száma 206 (a Jelenkor szerint 300) fő. Április 25-én Szemere Bertalan belügyminiszter kormánybiztosként Pozsonyba küldte Tarnóczy Kázmért, aki 133 személyt tartóztattatott le és hallgatott ki. Egyes elkövetőkön kívül sem a felbujtókat, sem a „vezéreket” nem sikerült megtalálnia.

A városi tanács másnap csak úgy tudta csillapítani a kedélyeket, hogy elrendelte, a zsidók 24 órán belül költözzenek vissza a régi gettó területére. A Pesti Hírlap így szégyenkezett: „…az ember feje ég, és fellázad a keble, midőn a pozsonyiaknak a zsidók elleni harcáról olvas. Ah, uraim, ne nevezzétek azt zsidók elleni harcnak: mert az valósággal vagyon elleni harc, magyarul mondva rablás volt.”

 

Forrás: MOL MOIB 445; Pesther Zeitung, 1848. ápr. 27. No. 655. 3508. o.; ápr. 28. No. 656. 3512. o.; máj. 5. No. 662. 3536-3537. o.; Budapesti Hiradó, 1848. ápr. 26. No. 820. 393. o.; ápr. 28. No. 822. 404. o.; K…y: Barbarismus Pozsonyban, Hazánk, 1848. ápr. 27. No. 204. 817. o.; Pesti Hirlap, 1848. ápr. 29. No. 42. 380. o.; máj. 5. No. 48. 400-401.; Nemzeti, 1848. máj. 2. No. 1. 3.; Jelenkor, 1848. ápr. 27. No. 50. 206. o.; máj. 2. No. 52. 217.; Erdélyi Híradó, 1848. máj. 5.; máj. 7.; Einhorn 2000, 112-115. o.; Bernstein 1998. 42-44. o.; Zsoldos 1998. 117-119., 121-122. o; Miskolczy 2002.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita